A háborúnak, a biztonságpolitikának, az élelmiszerpolitikának és a legfontosabb védelmi kérdéseknek szentelték a megnyitó utáni első nap délelőttjét az V. Krasiczyni Vezetőképző Nyári Egyetemen.

 

Biztonságunk a régióban és a világpolitikában

Az első találkozón, amelyet Mándli Klára és Marcin Bąk vezettek, Łukasz Kudlicki, a lengyel honvédelmi miniszter kabinetfőnöke, Porkoláb Imre ezredes, a Honvédelmi Minisztérium képviselője, illetve a Marek Natusiewicz, Intézetünk Tanácsának tagja vett részt.

A felvezető kérdésre, amely a biztonságra vonatkozott, elsőként Leszek Kudlicki igyekezett körbejárni a fogalmat, kiemelve a biztonság és a NATO-tagság témáját, nem pusztán a társadalmi, geopolitikai biztonság témájában, de a katonai biztonság szempontjából is. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban elmondta, hogy e konfliktus számtalan egyéb biztonsági kockázatot is hozott magával (migrációs, gazdasági, élelmiszerügyi, turisztikai, stb.). Számunkra, magyarok és lengyelek számára jelen pillanatban ugyanakkor a leglényegesebb kérdés a mi szövetségünk, amely most igazán megmérettetés elé került.

Megjegyezte, mindkét ország számos tapasztalattal rendelkezik a nemzetközi szervezetekkel kapcsolatban, főként az Európai Unióban: a „No action, talks only” jelszó, amely igen jellemző volt egykor, ma már nem érvényes: a háború felrázta Európát. Korábban sokan gondolták úgy, hogy a NATO minden fenyegetés ellen védelmet nyújt, és nem szükséges tennünk a biztonságunkért. Mint elmondta, természetesen a NATO granaciája működik továbbra is, amit a Kreml sem felejt el, a változás ugyanakkor, hogy egyre aktívabb résztvevői is vagyunk a támogatásnak. Külön kiemelte: a NATO munkájában kiválóan működünk együtt, immár 23 éve a struktúrán belül.

Porkoláb Imre ezredes, bemutatkozójában előrevetítette, örül annak, hogy a Nyári Egyetemen nemzetközi környezetben, őszintén beszélhetünk kemény kérdésekről. Első felszólalásában a védelmi, biztonságpolitikai geopolitikai és stratégiai rendszerek exponenciális fejlődéséről-változásáról beszélt, amely rendkívül nehézzé teszi a stratégiai tervezést.

Magyarország álláspontját a szuverenitás és közösségi tevékenység dimenziójában mutatta be. Elmondta, Magyarország a NATO tagjaként egyértelműen teljesíti nemzetközi kötelességeit és feladatait, ugyanakkor vannak nemzeti érdekeink is, azokat is képviseljük – ebből következőleg a legfontosabb feladatunk a magyar állampolgárok biztonságának garantálása valamint, tiszta, világos üzenetek megfogalmazása  a nemzetközi közösség számára. Mindez a jelen helyzetben nehéz feladatokat jelent, erkölcsi döntéseket is kell hoznunk, ugyanakkor energiabiztonságunkat is szem előtt kell tartanunk.

Marek Natusiewicz szerint érdemes pontosan meghatároznunk, kinek a biztonságáról is beszélünk –Magyarországéról, Lengyelországéról vagy Ukrajnáéról? Ennek tudatában érdemes mérlegelni a lengyel hozzáállást is, amellyel szerinte sokak kifogása, hogy érzelmileg motivált – Natusiewicz szerint ez racionális meggondolás eredménye: Európa védelme kívánja ezt.

Łukasz Kudlicki hozzátette, a háborút illetően: még így is jobb mintha nálunk kellene háborúznunk, ugyanakkor ez a mi háborúnk is.

A beszélgetés végén egy hallgató arról kérdezett, van-e esély arra, hogy egy orosz támadás esetén csalatkoznunk kell-e a NATO válaszában. A résztvevők egyértelműen kizárták annak lehetőségét, hogy a NATO válaszlépés nélkül hagyjon egy ilyen támadást, és felhívták a figyelmet arra, hogy Oroszország minden háborús és fenyegető retorika ellenére fenn akarja tartani a konfliktus lokális jellegét, nem engedi, hogy szélesebb konfliktussá alakuljon. Porkoláb Imre hozzátette, egy Oroszország-NATO konfliktusban a katonai matematika szerint az előbbi nem kerülhet ki győztesen.

 

Az orosz imperializmus céljai

A második panelben, a háborús konfliktus okait elemezve Maciej Szymanowski, a Felczak Intézet igazgatója, Prof. Arkadiusz Adamczyk, Prof. Andrzej Nowak, valamint Bendarzsevszkij Anton keresték az orosz inváziós támadás mélyebb és manifeszt indokait.

Andrzej Nowak professzor nyitószavában kiemelte, minderről egészen különleges napon beszélgetünk, hiszen augusztus 23-án van a II. világháború valódi kezdetet jelentő Molotov-Ribbentropp paktum aláírásának évfordulója is. Felszólalásában áttekintette a három nemzet történelmének kapcsolatait, kiemelve a legfontosabb csomópontokat. Bemutatta, hogy Putyin a titkosszolgálati múltjából milyen módszereket alkalmaz politikai karrierjében, valamint, hogy az imperialista szemléletmód hogyan jelenik meg egyre fajsúlyosabban az orosz elnök szemléletmódjában, amit Nowak szemléltetett is különböző Putyin által írt szövegekkel.

Az orosz imperializmus megismertetése után pedig összegzésként 3 pontba foglalta a háború okait:

1. visszaszerezni az uralmat történelmi orosz területeken

2. Ukrajna visszaszerzése

3. Putyin Nowak szerint egész Európát is szeretné, le akarja fárasztani és összeugrasztani a nyugati államokat

Külön felhívta a figyelmet a határok sérthetetlenségének tabujára is – emlékeztetett, hogy ennek semmibe vétele mindig katasztrofális következményekkel jár.

Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója feltette a kérdést a hallgatóknak: ki felelős a háborúért? A Nyugat, Ukrajna, Oroszország, illetve ezek kombinációjára adott válaszok hallatára a résztvevők Bendarzsevszkij vezetésével nyomatékosították, nem szabad elkenni a felelősséget, még a tévesen értelmezett objektív álláspont hangoztatásával sem:  különösen fontos, hogy azonosítsuk, kinek az agressziója rengette meg az 1945 utáni világrendet.

Bendarzsevszkij az orosz politikai mélyebb mozgatórugóit elemezve 4 ideológiai forrásra hívta fel a figyelmet: az orosz birodalmi gondolatra, a pánszlávizmusra, a Russzkij Mir eszméjére, és az eurazsianizmusra.

Felvázolta az orosz imperializmus működési sémáját is:  expanzió – összeomlás – erőgyűjtés - - újra expanzió – ez volna a minta amely az orosz birodalmi gondolkodást meghatározza.

Adamczyk professzor az elődje által felvázolt háttérrel egyeteértve újabb szerzőkkel szélesítette a történeti kontextust, majd ismét Nowak professzor következett, akit a jövő esélyeiről kérdeztek: szerinte ez az embereken múlik, mindenekelőtt az ukrán honvédőkön, az orosz szavazókon és az amerikai választókon.

 

Élelmezés és élelmiszerpolitika Közép-Európában 

A harmadik panelbeszélgetés címe Élelmezés és élelmiszerpolitika Közép-Európában volt, amelyen dr. Juhász Anikó, a magyar Agrárminisztérium helyettes államtitkára és Anna Gembicka, a lengyel Agrárminisztérium államtitkára osztották meg gondolataikat a résztvevőkkel. 

 Ahogy a lengyel résztvevő fogalmazott, mai “jóllakott nemzedékünk” nehezen tudja elképzelni az éhezés okozta szenvedést, ez a probléma mégis mindig is jelen volt az emberiség történetében. Dr. Juhász Anikó államtitkár helyettes asszony szerint a jelen élelmiszerlánc, kereskedelem feladata lenne, hogy arra tanítsa a lakosságot, amire egy szigorú nagymama: 

1.      Mindent meg kell enni, ami a tányéron van - tehát kizárt az ételpazarlás. 

2.      A kenyeret meg kell szegni, ezzel kifejezve az alapvető élelmiszerek iránti tiszteletet. 

3.      Minden alapanyagot nyomon kell követni, honnan származik. 

A XXI. század embereinek ezen szokások követésére azonban egyre kevesebb ideje, ismerete van. 

A 2020-ban elindult „Megújuló vidék, megújuló agrárium” című program fő céljai köze tartozik a minőségi élelmiszertermelés, a megújuló vidékfejlesztés és a zöld jövő megteremtése. Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy Magyarországon a tíz alapvető élelmiszert 100 % feletti mértékben szeretnénk megtermelni, az élelmiszerfogyasztást pedig 65 kg/ fő/ évről 35-re szeretnénk csökkenteni. 

A 2022-es évben súlytó aszály a megtermelt gabona mennyiségét 20-30 %-kal csökkentette, az olajos növények és a kukorica előző években megszokott mennyiségének csupán az egyharmada termett meg, amely az állatok élelmezésére is súlyos hatással van. Ezen élelmiszerek importálása az ukrán-orosz háború miatt pedig nem kivitelezhető megfelelően. Ennélfogva az állattenyésztésre is nagyobb hangsúlyt kell fektetni. 

 

Anna Gembicka államtitkárasszony szerint a háború kitörése óta az élelmezéspolitika felé nagyobb érdeklődéssel fordul a közvélemény, hiszen nincs állambiztonság élelmiszerbiztonság nélkül. Lengyelország gabona-, cukor- és tejtermelése az idei évben 142 % körül volt, az exportjuk mértéke pedig egyre nő. A trágya és a gáz árának drasztikus emelkedése következtében államtitkárasszony szerint az állami támogatások mértékét is növelni kell. Manapság főként nem mi magunk termeljük meg mindennapi betevőnket, a boltok polcairól vásárolunk, ezért szükségünk van arra, hogy információt kapjunk, mely termék honnan származik, milyen úton jut el hozzánk. Ennek elősegítésére szolgálnak a termékeknek adott úgynevezett útlevelek. 2022-ben Lengyelországban a nyugati és az északi megyéket érintette legnagyobb mértékben az aszály, amely bizonyos vízfelhasználási problémákkal is összefüggött. A lengyel kormány sokáig azon a meggyőződésen volt, hogy a rendelkezésre álló vizet maximálisan ki kell használni, ez azonban a vizes területek kiszárításával járt. Ebből a hibából tanulva olyan rendszerek fejlesztésével foglalkoznak most, amelyek segítségével megfigyelhetik, hol mekkora mértékű szárazság várható. Államtitkár asszony nagyon fontosnak tartotta, hogy tudatosítsák az emberekben: az egyes élelmiszerek nem teremnek csak úgy a polcokra, ezek földművesek kemény munkájának az eredménye. Ezért Lengyelországban rendkívüli prioritást élvez a vidéki infrastruktúra, a fenntartható fejlődés támogatása. A gyermeknevelés területén is törekszenek arra, hogy óvodától, általános iskolától kezdve kirándulások keretében bemutassák a gyerekeknek a mezőgazdasági termelés folyamatát, hogy hogyan keletkezik az élet, amely az asztalunkra kerül, illetve háziállatokat ajándékoznak nekik, hogy megtanulják, hogyan kell egy életről gondoskodniuk. 

Ami a lengyel-magyar együttműködési lehetőségeket illeti, Dr. Juhász Anikó elmondása alapján 2015-ben megszületett egy közös kezdeményezés Bajorist néven, amely a Baltikumtól a Balkánig tizenegy államot fog össze. A nyugati és mediterrán tagállam, amelyek gyakran nagyobb hatással vannak a pályázatok tematikájára és többet is nyernek el közülük, abban különböznek tőlünk, hogy nálunk a városok infrastruktúrája fejlettebb, mint a vidéke, illetve az éghajlatunk is teljesen más. Ennélfogva arra kell törekednünk, hogy minél több pályázat tematikájára minél nagyobb hatásunk legyen. Magyarországban az agroökológia, illetve a bio alapú, de nem élelmiszer vagy energetikai termékek, például gyógyszeralapanyagként való felhasználásának területén, Lengyelország pedig a fenntartható élelmiszertermelésben játszik kiemelkedő szerepet. Az együttműködésnek köszönhetően ezen területek támogatása is egyre inkább teret nyer az uniós kutatási programokban, így az általunk megnyert pályázatok száma is egyre nő. A sokszor lenézett, megvetett mezőgazdaság területén is elérhetünk kiemelkedő eredményeket, de ez csak az összefogás útján valósulhat meg. Ha így folytatjuk, az első, ami az emberek eszébe jut az élelmiszertermeléstől, nem a koszos csizma lesz, hanem a jövedelmező befektetés lehetősége. 

Anna Gembicka szerint ha mi, közel-kelet-európaiak egy hangon, egyre hangosabban beszélünk, képesek leszünk nagyobb forrásokhoz jutni. Közös célunk kell, hogy legyen a gépek, precíziós mechanizmusok fejlesztése, a vízfelhasználás csökkentése, a szatelitrendszerek kihasználása. Sajnos az egyetemről jelentkezők közül egyre kevesebben mutatnak érdeklődést a mezőgazdasági szakok iránt, hiszen még mindig az a kép él a fiatalok fejében, hogy ezen a területen sok energiát kell fektetni a munkába, de keveset jövedelmez. Ez a feltevés azonban megcáfolható: a mezőgazdaság technológiailag rendkívül dinamikusan fejlődik, például egyre több farmon monitorozó rendszerek épülnek ki, szóval hatalmas lehetőségek vannak benne. A lengyel-magyar kereskedelmi együttműködés fontos, azonban milyensége évről évre, mindig a termeléstől függően változik. 

Felmerülhet a kérdés, hogy lehetséges-e olyan ökotermékeket előállítani, amelyek finomak, egészséges, elérhetőek és megfizethetőek is egyben. Dr. Juhász Anikó helyettes államtitkárasszony elmondása alapján Magyarország célja, hogy a mezőgazdasági területek 5-6 %-a helyett azok 10 %-án ökogazdálkodás folyjon, hiszen az ökotermekék nagy részét még mindig exportból szerezzük be. Ennélfogva az elmúlt tíz évben komoly anyagi támogatást biztosítottak ezen cél elérése érdekében. Ma már a legfontosabb feladat, hogy az ökotermelést minél hatékonyabbá tegyék, hiszen annál olcsóbb lesz az ára, ez azonban azt fogja jelenteni a gazdák számára, hogy anyagilag kevésbé fogja nekik megérni átállni az ökotermelésre. Ezért ebben is az arany középutat kell megtalálnunk. Ennek elsődleges kulcsa, hogy fenntartható módon bánjunk a vízzel, a talajjal és a levegővel, csökkentsük azok szennyezését. Ezenfelül mivel Magyarország egy zárt ökoszisztéma, a biodiverzitás megóvására kell törekednünk, arra, hogy tartalékaink megőrizzék a genetikai sokféleséget. A szakképzettség tekintetében megfigyelhető, hogy a magyar gazdák mindössze 25 %-a rendelkezik középfokú végzettséggel. A fejlődés, új technológiák bevezetése érdekében ezt az arányt növelnünk kell. Történelmi okokból fakadóan a magyar gazdák alapvetően nem szeretnek összefogni, a fejlődés és egy szebb jövő érdekében azonban már fiatalkortól kezdve együttműködésre kell törekednünk és buzdítanunk ezen a területen is. 

Anna Gembicka államtitkár szerint Lengyelországban az uniós támogatások révén az elmúlt években növekedett az ökotermelékenység. Szerinte a lengyel gazdák odafigyelnek környezetük védelmére, hiszen ettől függ a megélhetésük. Minél több támogatást kapnak, annál inkább fognak tudni ökotudatosan termelni. Ez azt is jelenti, hogy a gazdák akkor fognak átállni erre a termelési módra, ha ez kifizetődő nekik, ha az áruk alacsonyabb lesz, azonban olyan alacsony szintre nem szabad eljutnia, mint a konvencionális termelésnek. Sri Lankán például amiatt tört ki élelmiszerhiány a boltokban, mivel a kormány elrendelte a termelés egyik évről a másikra 100 %-ban történő öková válását. A lengyel gazdák szinten történelmi okok miatt nem szeretnek szövetkezeti formában együttműködni, ezért ezeket nyitottabbá kellene tenni, a résztvevő egyéneknek pedig nagyobb mértékben biztosítani a felszólalás lehetőségét. Hiszen ha többen belépnek ezekbe a szövetkezetekbe, az az összefogás révén fejlődést hozhat magával az ökotermelés területén is. 

 

Az orosz birodalom áldozatai - a birodalom mint áldozat

Az első nap részeként került sor Andrzej Nowak történészptorfesszor, az IPN Bizottság tagjának 'Az orosz birodalom áldozatai - a birodalom mint áldozat' című könyvének magyar nyelvű kiadásának bemutatójára, Maciej Szymanowski a Felczak Intézet Igazgatója és Marcin Bąk társaságában.

Marcin Bąk a beszélgetést azzal kezdte, hogy felhívja a figyelmet a kötet rendhagyó címére ami a délelőtt lezajlott panelbeszélgetésekhez is szorosan kapcsolódott, és ehhez kapcsolta első kérdését is a szerzőhöz, hogy az orosz birodalom tényleg lehet-e áldozat.

Andrzej Nowak ismertette a résztvevőkkel, hogy milyen szempontok szerint lehet egy birodalom áldozat és, hogy milyen sajátos világképpel bír az 'orosz birodalom', valamint azt is, hogy ez a szemlélet a mostani háborúhoz hogyan kötődik, az oroszok Ukrajna elvesztését a Szovjetunió bukása után áldozatként élték meg és most azt vissza akarják szerezni.

Folytatásképp számos közelmúltbeli példával szemléltette, hogy ez a birodalmi szemlélet még most is aktívan jelen van Oroszországban az orosz gondolkodásnak szerves részét képezi. Ehhez kapcsolódott a következő kérdés, hogy az elhangzottak fényében hogyan kellene, lehetséges-e, kapcsolatot létesíteni az oroszokkal, valamint lehet-e változtatni a gondolkodásmódjukon, válhat-e 'normális' országgá?

A Nowak állítása szerint igenis lehet normális ország, de ehhez az orosz kultúra teljes átalakítására lenne szükség hiszen azt a korábban említett imperializmus teljesen átjárja az oktatástól kezdve a művészetekig.

A beszélgetés azzal a kérdéssel zárult, hogy lesz-e valaha Oroszország szabad belülről, amire Nowak egy Kasparov idézettel válaszolt: "Ahhoz, hogy Oroszország szabad legyen, megosztott kell, hogy legyen"

 

A barátság anatómiája - Kovács István könyvének bemutatója

A Nyári Egyetem első napjának zárásaként Kovács lstván, polonista, történész, költő, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának lengyel - magyar történelmi kapcsolatokról szóló művének első kötete került bemutatásra prof. Jerzy Snopek volt budapesti lengyel nagykövet és Pálfalvi Lajos a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzorának társaságában.

Jerzy Snopek kezdte a beszélgetést, aki a szerző bemutatása mellett ismertette a résztvevőkkel azt is, milyen múltra tekintenek vissza a lengyel - magyar kapcsolatokról szóló művek. Néhány fontosabb kiadvány kiemelésével és párhuzamba állításával (köztük Wacław Felczak Polska--Węgry, tysiąc lat przyjaźni című könyvével) szemléltette is Kovács István kötetének fontosságát és kiemelkedőségét, majd kérdésként feltette, hogy tényleg csak dinasztikus kapcsolatok voltak-e a két ország közt a kötet által feldolgozott időszakban, legfőképp a középkorban.

Kovács István válaszként el is mondta, hogy az általános közhiedelemmel ellentétben már akkor is nagyon szoros volt a lengyel - magyar barátság ami nem csak a királyok kiváltsága volt, hanem nemesek, lovagok, kereskedők is részesei voltak ennek a kapcsolatnak és ezt szemléltette is a könyvéből hozott példákkal.

Pálfalvi Lajos egyetértett az elhangzottakkal és szintén kiemelte a feldolgozott korszak fontosságát, majd megkérte Kovács Istvánt, hogy nevezzen meg a résztvevők számára olyan pontokat ebből a korszakból amik jelenünkre még most is nagy hatással vannak. A szerző Nagy Lajos királyt hozta fel példának akit egy teljesen új szemszögből kezdett el kutatni és ezáltal rengeteg fontos dolgot ismert meg. Erre reagálva a jó hangulatú beszélgetés végén nagykövet úr lezárásképp kiemelete, hogy a régmúlt történéseiből sokat lehet most is tanulni.

 

Nagy Vanda, Béres Dávid, KG

A 2. nap képei:

 

 

A Nyári Egyetem támogatói: