A vízilabdát a 19. század végén Nagy-Britanniában kezdték el játszani. Magyarországra 1890 körül érkezett meg a waterpolo, és rögtön az egyik legnépszerűbb szórakozás lett. A vízilabda a magyarok nemzeti sportja lett, a nemzetközi mérkőzések pedig több esetben nemcsak sportesemények voltak, hanem politikai jelentőséggel is bírtak.
Egy vízilabda-mérkőzés két darab hét fős csapat között zajlik. A mérkőzéseket legalább 180 centiméter mélységű medencében, hússzor harminc méteres pályán játsszák. E sportág fejlődéséért kezdetben a Magyar Úszószövetség, majd 1989-től a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) volt felelős. E szervezetnek jelenleg több mint 170 klub a tagja. Az MVLSZ tagja a Nemzetközi Úszószövetségnek és az Európai Úszószövetségnek is.
A Budapesten megrendezett 34. Vízilabda Európa-bajnokság hivatalos logója
Az első vízilabda Európa-bajnokságot 1926-ban rendezték Budapesten. A tornát a magyarok nyerték, és a következő négy alkalommal is övék lett az aranyérem. Ráadásul 1920 és 1939 között egyetlen hivatalos meccset sem veszítettek el! 1999-ig a magyarok uralták az európai versenyeket, huszonnégy tornából tizenkettőn ők diadalmaskodtak. Ekkor azonban egy rosszabb időszak következett, amelyet csak 2020. január 26-án, a 34. Vízilabda Európa-bajnokság döntőjének napján sikerült megszakítani. Ötödik alkalommal rendezték a tornát Magyarországon. A házigazdák férfi válogatottja aranyérmes lett, ezzel együtt kvalifikálta magát a 2020-as tokiói olimpiára. A női válogatott harmadik helyezést ért el (ők korábban kétszer bizonyultak Európa legjobbjainak).
A magyar válogatott huszonegy év szünet után ismét aranyérmet szerzett az Európa-bajnokságon – Budapest, 2020
A világbajnokságokon hasonlóan szép sikereket értek el a magyarok. A férfiak háromszor (az első vb-n, 1973-ban, majd 2003-ban és 2013-ban), a nők pedig kétszer (1994-ben és 2005-ben) nyertek.
Az olimpiai játékok programjában először 1900-ban, Párizsban szerepelt a vízilabda. A magyar válogatott tizenkét évvel később, Stockholmban vett részt először a játékokon, és a 4-6. helyen végzett. 1932-ben, a los angeles-i nyári olimpián már a magyarok szerezték meg az aranyérmet. Ettől kezdve egyeduralkodók lettek a sportágban. Összesen tizenöt érmet szereztek, köztük kilenc aranyat. Az éremtáblázaton őket követő olaszok csak négy aranyérmet gyűjtöttek.
Budapest, 1956. október 19. A nyári olimpiai játékokon résztvevő magyar vízilabda-válogatott tagjai. Álló sor balról: Kanizsa Tivadar, Markovits Kálmán, Gyarmati Dezső, Zádor Ervin. Bolvári Antal, Mayer Mihály, Boros Ottó. Alsó sor: Martin Miklós, Hevesi István. Jenei László, Kárpáti György
Az 1956-os melbourne-i játékok bekerültek a magyar sporttörténelembe. Az olimpia kezdete előtt két hónappal, október 23-án Budapesten antikommunista forradalom tört ki. A vízilabdázók ekkor edzőtáborban voltak a fővárostól nem messze. Október végén az egyik játékos – Zádor Ervin – észrevétlenül elhagyta a csapatot, és Budapesten lakó édesanyjához ment. Visszatérvén elmesélte csapattársainak, hogy mit látott. Mikor Budapestre behatolt a Vörös Hadsereg, a sportolókat Csehszlovákiába küldték, ahonnan folytatták útjukat Ausztráliába. A forradalom leverésének több mint két és félezer magyar áldozata volt. A tragikus eseményekről a játékosok már csak Ausztráliában értesültek az angol nyelvű újságokból. Spanyolország, Hollandia és Svájc a szovjet invázió elleni tiltakozásuk jeléül távol maradtak az olimpiától. Az olimpia megnyitóján a magyar csapat tagjai fekete szalaggal a karjukon vonultak fel. Az olimpiai faluban pedig kivágták a kommunista szimbólumokat a magyar zászlóból.
Uszoda a melbourne-i Olimpiai Parkban, 1956-ban
A torna legelejétől kezdve a meccseket néző szurkolók lelkesen buzdították a magyar válogatottat. A magyar csapat címvédőként érkezett. A sorsolás után a B csoportba kerültek, ahol fölényes győzelmet arattak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia felett. A következő meccsen kiütötték az olaszokat is, majd a döntőbe jutásért a Szovjetunióval kellett szembenézniük. A politikai helyzetre való tekintettel ez a mérkőzés nemcsak a sportról szólt, hanem bosszú is volt a szovjet katonai agresszióért. A mérkőzést követően a meccs egyik hőse, Zádor Ervin így fogalmazott: „Éreztük, hogy nemcsak magunkért játszunk, hanem minden magyarért. Ez a meccs volt az egyetlen út, amelyen keresztül támogathattuk őket.”
Helyi idő szerint pontosan 15 óra 25 perckor kezdődött el az összecsapás. Ezzel egy időben Magyarországon sztrájk volt, a mérkőzés előtti éjszakán pedig többen életüket vesztették Budapesten. Az olimpiai uszoda lelátóin több mint öt és fél ezer szurkoló gyűlt össze, többségükben magyar emigránsok. Kifüggesztették a magyar zászlót, amelyből a kommunista címert kivágták, és hangos „Hajrá magyarok!” kiáltásokkal bíztatták sajátjaikat. Amikor a labda az oroszoknál volt éles fütyülést és zúgást lehetett hallani. A mérkőzés feszült légkörben zajlott, a felek szüntelenül provokálták egymást. Fizikai összecsapásokra is sor került.
A megütött Zádor Ervin
A megütött Zádor Ervin színes képen
A magyarok első gólját a csapatkapitány, Gyarmati Dezső szerezte szabaddobásból. A gól kétséges körülmények között esett, az ellenfél ugyanis nem tudott sorfalat felállítani. Dulakodás következett, a játékvezető kiállította Bolvári Antalt, és két szovjet játékost is a büntetőzónába küldött. Néhány perccel később, Zádor Ervin gólját követően már 2:0 volt az állás. A következő gólokat Kárpáti György és Bolvári Antal szerezték. 4:0-s állásnál az oroszokat elöntötte a méreg. A mérkőzés egyre brutálisabb lett. Zádor közel kerülve Valentin Prokopovhoz, orosz nyelven kezdte provokálni őt, amelyet még az iskolából ismert. Prokopov ezt végül nem állta, és ököllel Zádor arcába csapott. A megtámadott játékos arcán mély seb keletkezett, szemöldökéből ömleni kezdett a vér. Maga sértett így írta le az ütés pillanatát: „Körülbelül négyezer csillagot láttam, és éreztem az arcomon folyó meleg vért. Az villant át az agyamon, hogy Istenem, nem fogok tudni játszani a döntőben!” A játékosok között verekedés tört ki a medencében, a szurkolók pedig elkezdték átugrálni a korlátokat, hogy meglincseljék az oroszokat. Csak az ausztrál rendőrség beavatkozása akadályozta meg az önbíráskodást. A mérkőzés félbeszakadt. A magyarok jutottak a döntőbe, ahol 2:1-re legyőzték Jugoszláviát, és megszerezték következő olimpiai aranyérmüket. A sérült Zádor nem tudott játszani a döntőben. „Mindent megpróbáltam, hogy játsszak – emlékezett -, de az orvosok nem engedték. Szörnyű volt kívülről nézni – biztos voltam benne, hogy elveszítjük az olimpiát, mert nem játszottam. Amikor mégis megnyertük, az valami rendkívüli volt.”
A sérült magyar játékos a Szovjetunió elleni meccs után
Az elődöntő eseményei nagy visszhangot keltettek a nyugati sajtóban. A mérkőzést „melbourne-i vérfürdőként” kezdték emlegetni. A megütött és vérző Zádor Ervin képe bejárta a világsajtót. A szovjet blokkban viszont elhallgatták az incidenst. Az olimpiáról tudósító lengyel Przegląd Sportowyban említést sem tettek a meccsről. Az olimpiát követően a magyar játékosok többsége nem tért haza. Egy részük Ausztráliában maradt, néhányan pedig kivándoroltak az USA-ba. Így tett az események legismertebb résztvevője, Zádor Ervin is. Évek múltán így emlékezett: „Mikor huszonegy éves voltam, úgy beszéltek rólam, mint a világ egyik legjobb játékosáról. Vagyis számomra az, hogy lemondtam a játékról, rendkívül fontos döntés volt. Nem bántam meg. A szabadság az élettel egyenlő.” Zádor 2012. április 29-én hunyt el az Egyesült Államokban.
Az 1956-os melbourne-i olimpián győztes magyar csapat. Balról: Szívós, Bolvári, Gyarmati, Hevesi, Jeney, Markovits, Kárpáti. A képről hiányzik a sérült Zádor.
A melbourne-i események 50. évfordulója alkalmából két film is készült. Az egyik a magyar Szabadság, szerelem. A másik egy amerikai-kanadai dokumentumfilm, a Szabadság vihara. Quentin Tarantino, a film producere a melbourne-i vérfürdőt „minden idők legjobb el nem mesélt történetének” nevezte.
A szabadság vihara című film plakátja
A 16. Nyári Olimpiai Játékokon, Melbourne.ben a magyarok összesen huszonhat érmet szereztek, ebből kilenc volt arany. Az összesített éremtáblázaton a negyedik helyet szerezték meg, csak a Szovjetunió, az USA és Ausztrália előzte meg őket. Soha később nem értek el ilyen jó eredményt a magyarok az olimpiákon. Négy évvel ezelőtt Rio de Janeiroban a tizenkettedik helyen végeztek (Lengyelország a harmincharmadik lett).
XXXII. Nyári Olimpiai Játékok július 24-én kezdődnek Tokióban. A magyar férfi vízilabda-válogatott a tizedik aranyérméért száll küzdelembe. Hajrá Magyarok!
Michał Kawęcki, született 1987-ben. Politológus, A I. Lwowski Klub Sportowy Czarni Lwów Baráti Társaság alapítója és elnöke. A legrégebbi lengyel labdarúgó klubról szóló monográfia szerzője.