Back to top
redakcja2 küldte be 06.04.2020 időpontban
Hogyan lett virtuális az iskola
Kultura


A testvérek Varsóból – 19-éves Janek és 13-éves Marek – azon nevetnek, hogy iskolapadtársak lettek. A tízéves budapesti Szymon a kamera figyelő szeme előtt hegedűn gyakorol, és a távlecke alatt folyamatosan fogadja a tanár utasításait. A 8 éves Olivia Londonból és a 11 éves Ethan Norwichból akárcsak több százezer másik brit általános iskolás, közös házi feladatot csinál és szivárványt fest a szolidaritás jeléül azokkal a medikusokkal és más kulcsfontosságú alkalmazottakkal, akiknek köszönhetően az országuk még működik. Amióta az iskolákat bezárták a koronavírus világjárványa miatt, a gyermekek, a szülők és a tanárok mindennapjai megváltoztak.

HIRTELEN változás

    „Az iskolák bezárásáról egy nappal korábban, március 11-én, szerdán hallottam – mondja Przemysław Kowalczyk, a varsói 109. sz., Szent Család katolikus általános iskola igazgatója. – Semmilyen előzetes jelzés nem volt, legfeljebb néhány órával előtte.” A lengyel iskolák igazgatóinak és tanárainak négy napjuk volt a munka megszervezésére úgy, hogy hétfőn elkezdődhessen a távoktatá. „A legnagyobb nehézség az volt, hogy nem találkozhattunk közvetlenül. Az egyetlen út egy  online találkozó megszervezése volt. További nehézséget jelentett a távmunka-tapasztalatok hiánya és az a tény, hogy nem minden tanár rendelkezik modern számítógépes berendezéssel. Néha nincs gyors internetkapcsolatuk sem. Kevés idő volt az előkészítésre, de alkalmazkodni kellett az új körülményekhez.” – mondja Kowalczyk igazgató.

    Magyarországon március 16-án zártak be az iskolák. A magyar tanároknak még kevesebb idejük volt mint a lengyeleknek, mert csak egy hétvégéjük maradt, hogy az új rendszerben szervezzék meg a munkát. A nehéz kezdetekről Piotr Kaczmarek beszél, aki a családjával Budapesten él: „A hatóságok döntését péntek este jelentették be. A hétvége nagyon viharos volt. Leveleztünk a tanárokkal, meghatároztuk a tanulás formáját, információt cseréltünk és hétfőtől nekiláttunk. Az első három napig szoktuk az új módszert. Mind a gyermekek, mind a szülők, mind a tanárok azon gondolkodtak, hogy fog ez kinézni a gyakorlatban, de csütörtöktől az iskola a rendes ütemben elindult.”

    Joanna Jarząb és férje, Mark brit középiskolákban dolgoznak – a hölgy egy magán, a párja pedig egy állami intézményben. „Március 18-án nyilvánosan bejelentették, hogy szeptemberig bezárják az iskolákat. A tanulás utolsó napja március 20-a, péntek volt. Aztán még március 23-ig bezárólag munkába kellett járnom. A távmunka mellett csak Boris Johnson miniszterelnök erős beszéde után döntöttek, aki nagyon kiemelte azt, hogy mindenki, akire nincs feltétlenül szükség a munkahelyén, maradjon otthon.”

     

    ISKOLA otthon

    Piotr és Daria Kaczmarek budapesti lakásában a nap korán kezdődik és egy meghatározott ütemterv szerint halad. Ezt követeli meg a helyzet – a szülők távmunkája, a legidősebb fiú e-tanulása és a két fiatalabb gyermek gondozásának szükségessége. A tízéves Szymon a magyar általános iskola negyedik osztályának, emellett a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége melletti lengyel iskolának és még az állami zeneiskolának a tanulója. „8.00 és 8.30 között jönnek a feladatok a magyar iskolából. Előfordul, hogy a fiúnknak segítségünkre van szüksége, főleg a számítógép-kezelés és az alkalmazások területén. Mivel jobban beszél magyarul, mint mi, nem segítünk neki a tanulásban, csak támogatjuk, hogy tudjon összpontosítani az új helyzetre, és jól kihasználni az idejét. – mondja Piotr úr – Az iskola által használt platform nem teszi lehetővé a gyermekek közvetlen kapcsolatát a pedagógussal. A gyerekek chatelnek a tanárral, a tanár küldi a feladatokat, ők pedig az elvégzett munkáról a képet vagy visszaigazolást, és online dokumentumokat is kitöltenek. A tanítási alkalmazás részeként külön »osztály« jött létre a szülők számára, ahol információt cserélhetünk, és ha valakinek problémája van, azonnal segítünk egymásnak.” A nagykövetség melletti lengyel iskola viszont az online kapcsolaton alapuló leckeformát vezette be: „Normál módban ez egy olyan iskola, ahová a gyermek hetente egyszer, 16.00-tól 20.00 óráig jár, és ott a gyerekek a lengyel nyelvet, történelmet és földrajzot tanulják. Most a foglalkozások a Skype platformon zajlanak. A tanárok kapcsolatba lépnek az osztályokkal és videokonferencia útján leadják az órákat.” Szymon zeneiskolai tanárai szintén jól megbirkóztak a távoktatás kihívásaival: „Minden egy internetes üzenetküldőn keresztül történik. A tanár felhív minket, én a fiamra állítom a kamerát, és ő hegedül. A tanár utasítja őt, hogyan kell behangolni a hangszert, majd zajlik maga a játéklecke.” Piotr Kaczmarek elégedett azzal, ahogyan sikerült megszerveznie a tanulást: „Mindenki alkalmazkodott az új helyzethez. Egy ilyen nagy változáshoz képest a gyerekeknek gyorsan kellett átállniuk az e-tanulásra. A szülőknek is. Én arra számítottam, hogy ez sokkal tovább tart.”

     

    Magániskola, ahol Joanna Jarząb dolgozik, be van zárva. A tanárok távoktatásban, otthonról tanítanak. „Amikor megtudtuk, hogy lesz egy ilyen helyzet, az iskola további felszerelést vásárolt, többek között webkamerákat. Ki kellett töltenünk egy űrlapot, hogy milyen számítógépes felszereléssel rendelkezünk itthon. Ha valamelyik tanárnak nem voltak a szükséges eszközei, akkor az iskola felszerelte őt azokkal. Belső képzéseket tartottak a távoktatási szoftverek használatáról. Az otthonról dolgozó tanárok az iskolában alkalmazott informatikai szakemberek támogatását élvezik.” Az állami iskola, ahol Joanna asszony férje dolgozik, nincs teljesen bezárva. Az állami hatóságok döntése alapján a közintézmények kötelesek gondoskodni az úgynevezett kulcsfontosságú alkalmazottak (egészségügyben, kereskedelemben, rendvédelmi szolgálatoknál stb. dolgozók) gyermekeikről, valamint a szegény és diszfunkcionális családokból származó tanulókról is, akik számára az iskola által adott étel gyakran az egyetlen a nap folyamán. Országos viszonylatban gyermekek százezrei igénylik az ilyen gondoskodást. Az 1200-tanulós iskolában, ahol Joanna férje dolgozik, körülbelül egy tucat ilyen van. Az őket gondozó tanárokat csoportokra osztották. Az adott csapat tagjai egy hétig dolgoznak, majd két hétig otthon maradnak. Mindezt a járvány terjedésének elkerülése érdekében.
    A többi tanuló otthon dolgozik, elsősorban a tanárok által e-mailen küldött és az e-tanulási platformokon elérhető anyagok alapján. Az iskolák néha közös akciókat szerveznek. „Valamelyik nap a gyermekek az egész Egyesült Királyságban szivárványokat festettek, amelyeket azután az ablakokba ragasztottak, hogy szolidaritást és hálát jelezzék az egészségügyi dolgozóknak.” – mondja Joanna Jarząb – „Nagyon népszerűek a testnevelésórák is, amelyeket a YouTube-on Joe Wicks személyi edző tesz közzé. Minden nap 9.00-kor az Egyesült Királyság, és más országok gyermekei edzenek a P.E. with Joe program keretein belül.”

    A 109. sz. katolikus általános iskola tanárai szükség esetén az iskolából kölcsönözhették a munkaeszközöket. A felszerelésből nem volt hiány. Az intézmény zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében az igazgató külön rendeletet bocsátott ki, amely a munkát szabályozza: „Feltételeztük, hogy nem minden diáknak van hozzáférése a számítógéphez, és nem mindenki vehet részt az online órákban. Ezért a következő modellt fogadtuk el: a tanárok a kijelölt napokon, egy szigorúan meghatározott ütemterv szerint, munkaanyagokat küldenek a hallgatóknak. Ezen felül vannak online órák, amelyekben a tanulók részt vehetnek, de erre nem kötelesek. Azok, akik ezekben nem tudnak részt venni, a tanárok által küldött anyagokon dolgoznak, és így nem kerülnek ki az oktatási folyamatból.” Przemysław Kowalczyk és általa vezetett csapat számára nagyon fontos, hogy ne vegyék el a gyermekek kedvét a tanulástól, és fenntartsák az aktivitásukat: „Figyelembe kell vennünk a szülők időbeli és szervezési lehetőségeit. Különösen az alsó osztályokban, a korai iskolai oktatásban a szülőknek több időt kell tölteniük a tanár által elküldött oktatási tartalmak a gyerekkel való feldolgozásával. A feladatok meghatározása és követelése körülményekre való tekintet nélkül könnyű, de ezt nem engedhetjük meg magunknak, és az iskolának alkalmazkodnia kell a tanulók képességeihez. Jelenleg úgy ítéljük, hogy ez működik. Az idő megmutatja, hogy valóban így lesz-e.”
    A többi lengyel iskola az új rendszerre való felkészüléséről szóló kérdésre Przemysław Kowalczyk így válaszol: „Nem tervezhetünk Varsó, Gdańsk vagy Poznań léptékében. Gondolni kell a kis központokra is, amelyeknek sokkal kevesebb lehetőségük van, mint a nagyvárosoknak. A minisztérium szerint az iskolák 95 százaléka felkészült. Az igazgatók által kitöltött, a témáról készített felmérés nagyon rövid volt. Véleményem szerint az iskolák nagyrészt nincsenek felkészülve. Még ha egy intézmény igyekszik is, mint a miénk, ez nem jelenti azt, hogy nincsenek problémák, és minden jól fog működni. Felhív egy szülő, és azt mondja, hogy egy laptopjuk van otthon, mindkét szülő távmunkában otthonról dolgozik, és két gyermekük van, akiknek az iskola online órákat szervez, és e-mailben küldi a munkaanyagot. Ez azt jelenti, hogy ezek a gyermekek nem mindig jutnak hozzá a géphez. De a statisztikák szerint az iskolánk felkészült a távmunkára. Viszont a gyakorlat nem azonos a statisztikával.”
    ​​​​​​​

    HOGYAN tovább?

    Nagy-Britanniában az iskolákat bezáró rendelettel együtt tájékoztatást kaptak az A-level (érettségi) és a GCSE (kis érettségi) vizsgák lemondásáról. Joanna Jarząb szerint: „A gyermekek január és február fordulóján próbavizsgákat tettek. Ezeken a vizsgákon, az iskolában írt teszteken és a most elvégzendő munkáért szerzett jegyek, a nyári félév végén kapott osztályzatot adják majd. Ezek alapján zajlik majd a felsőoktatási felvételi. Egyes gyermekek aggódnak emiatt, mások nyertesnek érzik magukat. Jelenleg nehéz megmondani, hogy ez egy jobb vagy rosszabb évfolyam lesz. „Lengyelországban még nem hirdették ki a nyolcadik osztályos és érettségi vizsgákat elnapolását. A nyolcadikosok próba záróvizsgájukra a történelem során először került sor távoli módban. Nagyon sok a zavar a megfelelő vizsgák lebonyolításánál, amelyek április 21-én el kell, hogy kezdődjenek. „Véleményem szerint a vizsgákra nem kerül sor. Terjed a járvány. Nem zajlott még le minden képzés az iskolaigazgatók számára, akik nem kaptak fontos irányelveket és a hallgatói vizsgakártyákon elhelyezett vonalkódokat. Egy másik probléma az, hogy nem lett leadva az egész anyag. Szabályok értelmében a Központi Vizsgabizottságnak fel kell készülnie a rendkívüli helyzetekre is, és második vagy akár harmadik határidővel kell rendelkeznie a vizsga lebonyolítására.” – foglalja össze Kowalczyk igazgató.

     

    A járvány gazdasági dimenzióját érintő félelmek nem kerülik el az iskolákat sem. Különösen a magániskolákat. Az iskolában, ahol Joanna Jarząb dolgozik, a tanulók nagyon nagy csoportját képezik a külföldi gyermekek. Az iskolánál működik egy kollégium, amelyben a hallgatók kétharmada lakik. „Sok kérdés és kétértelműség merül fel a jövővel kapcsolatban. Nem tudjuk, hogy a tanulóink szülei továbbra is fizetni fogják-e a tandíjat. Annak a mértékét a kollégium, az étkezés és az egyes sporttevékenységek költségeivel csökkentették, de nehéz megjósolni, hogy hány szülő lemondja a taníttatás folytatását a magániskolában. Tudatában vagyunk annak, hogy maguknak a szülőknek a munkája is veszélyben lehet. A márciusi fizetést a szokásos mértékben fizették ki nekünk, de én áprilistól kezdve, egy speciális válságellenes csomag részeként, a Királyi Őfensége Kormánya által garantált fizetésének 80%-át kapom meg.”
    A Przemysław Kowalczyk által vezetett iskolában az új munkarendszerrel párhuzamosan egy megtakarítási tervet vezették be: „A terv minimalizálja a feltétlenül szükségeseken felüli költségeket. Biztosítania kell a munkavállalók béreinek kifizetését és az esedékes járulékok és adók befizetését határidőn belül. A szülők tájékoztatást kaptak arról, hogy a nehéz helyzetben lévő családok 20%-kal csökkenthetik a tandíjat. Iskolánkba több gyermeket járató családok számára ez egy nagy kedvezmény. A tanárokat tájékoztattam, hogy nem lesznek prémiumok, annak ellenére, hogy sokkal több időt töltenek most a munkával. Egyéb pótlékokat viszont kifizetnek nekik. Mindezek a lépések megengedik, hogy biztonságosan éljük át ezt a nehéz időt. A legfontosabb célom – a pedagógusgárda és a kisegítő személyzet megtartása volt.”

    Mindenki felteszi a kérdést, hogy mi fog történni ezután. A világjárvány fejlődésével semmivé lettek a remények, hogy a bonyolult helyzet, amelybe kerültünk, és amely befolyásolja az élet minden szféráját, gyorsan helyreáll. Mindenhonnan jönnek olyan hangok, hogy a végén a világ másképp fog kinézni, mint korábban. Csak hogyan? És mit jelent ez mindannyiunk és az egész nemzetek számára? Mit jelent ez a kis iskolai közösségek, valamint gyermekeink oktatása és fejlesztése szempontjából?
    „Fontos az, ami sok szakember – pedagógus, pszichológus – kijelentéseiben visszatér, hogy mi oktatók és igazgatók ésszerűen közelítsük meg azt a helyzetet, amelyben vagyunk. Nem tudunk mindent megtenni, megszervezni és nem érezhetjük bűntudatot, ha valami nem sikerül. A szülőknek és a diákoknak érezniük kell tanáraik támogatását, gondoskodását és nem a követeléseiket. Nem kell a teszt, a dolgozat, a követelmény, csak egy nagy osztályfőnöki óra oktatási elemekkel. Csak akkor védve megyünk át ezen a nehéz időn.” – foglalja össze Kowalczyk igazgató.

     

    Szöveg és kép: Marta Dzbeńska-Karpińska

    A szerző politológus és fotográfus, a wrodzinie.pl portál szerzője