A magyarok nagyon jól látják, mi történik a világban. Láttam a humanitárius segítségnyújtásról szóló jelentéseiket, és nylvánvaló, hogy rendkívül precízek. A sürgősségi segítségnyújtáson túl a magyar humanitárius projektek jelentős mértékben támogatják a helyi szakemberekből álló csoportok megalakulását, akik majd képesek lesznek újjáépíteni a háború által elpusztított hazájukat. Szíriát vagy Irakot több ezer orvos, mérnök, tudós és tanár hagyta el. Nélkülük pedig nem lehet az országot újjáépíteni. A magyarok ennek tudatában hozták létre ösztöndíjprogramjaikat – mondja a Szükséget Szenvedő Egyház Lengyelországi Szervezetének (PKWP) igazgatója, Waldemar Cisło atya.
A magyar kormány nagyon komolyan veszi a Közel-Keleten üldözött keresztények és papok humanitárius segélyezését, a Szükséget Szenvedő Egyház Lengyelországi Szervezetének igazgatójaként erről személyesen is meggyőződhetett.
prof. Waldemar Cisło atya: Néhány évvel ezelőtt a magyar kormány elsőként hozta létre a világ ezen táján a Krisztus közel-keleti – de nem csak az itt élő – követőinek humanitárius megsegítésével foglalkozó nagyköveti pozíciót. Ezt követően kineveztek egy, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárt, aki tagja a magyar kormányzati főhivatalnak, és felelősséggel tartozik a kezdeményezés anyagi részéért is. A magyarok törekszenek rá, hogy segítségnyújtásuk ne legyen nagy dobra verve. A legtöbb kormány, ha már valamiféle segítségnyújtásra szánja magát, igyekszik azt a kamerák kereszttüzében tenni, bizonyítván, hogy milyen elszántak. A magyar kormány közvetlenül próbál segíteni, lehetőség szerint nem különböző nemzetközi szervezeteknek juttatva a segítséget, hogy teljesen ellenőrizhessék a kiadásokat, és elkerüljék az adófizetők pénzének eltékozlását.
Lengyelország is létrehozta a humanitárius segélyprogramokért felelős miniszteri pozíciót.
Így van, Beata Kempát nevezték ki a menekültekért és a humanitárius segélyprogramokért felelős miniszteri pozícióba. Lengyelország itt Magyarország példáját követte. A miniszterasszonynak a rendelkezésére álló évi 40 millió złoty összegű alapból – amely csak töredéke annak az összegnek, amelyet Lengyelország a különböző nemzetközi szervezetek számára utal – sikerült számos fontos humanitárius projektet megvalósítania. Ez úgy volt lehetséges, hogy Magyarországhoz hasonlóan a források nagyrészét helyben költötték el, például az olyan szervezetek közreműködésével, mint a PKWP.
Miért érzik úgy a magyarok, hogy segíteniük kell az üldözött keresztényeket a világ ilyen távoli pontjain?
Ez Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak azon mély meggyőződéséből fakad, hogy ha meg akarjuk menteni a kereszténységet, akkor azt a Közel-Keleten kell kezdeni, és minden áron törekedni kell az élő keresztény hit életben tartásására ezeken a vidékeken. Tavaly voltam egy konferencián Magyarországon, amelyet ennek a témának szenteltek – tudni kell, hogy ezek a konferenciák mindig a magyar kormányfő védnöksége és részvétele mellett zajlanak –, és ahol Orbán Viktor nagyon erős üzenetet címzett hozzánk, mikor azt mondta: „Szemünket becsukjuk, fülünket bedugjuk, lábaink megbénítva, kezeink megkötve, hogy ne lássuk, és ne halljuk, hogy segítenünk kell. Azt gondoljuk, hogy Európában nem történhet meg az, ami megtörtént a keresztényekkel Szíriában, Irakban vagy Líbiában? Ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni. Nem tudhatjuk, hogy mikor szembesülünk majd mi is hasonló üldöztetéssel.” Ez jól szemlélteti a magyarok segítségnyújtásának szemléletét. Ezekre a találkozókra mindig hivatalosak az ottani egyházak vezetői is, akik egyetértettek a magyar miniszterelnök szavaival. Jó tíz évvel ezelőtt ugyanis még senki sem gondolta volna Szíriában vagy Irakban, hogy keresztényeket fognak gyilkolni, elüldözik őket otthonaikból, templomaikat pedig lerombolják. Senki még legsötétebb gondolataiban sem számított arra, hogy a keresztények tömegesen fogják elhagyni a világ azon táját, ahol a vallás a kezdetektől, azaz az ókortól fogva jelen van. Európában templomokat zárnak be, a mecsetek viszont gomba módra szaporodnak. A saría törvényeit már több nyugat-európai országban is tisztelik, miközben a keresztényeket egyre több diszkrimináció éri. Magyarország miniszterelnöke tudja, mit beszél.
Orbán Viktor beszédei azt a benyomást keltik, hogy Mateusz Morawiecki miniszterelnök úrral és a Visegrádi Együttműködés más vezetőivel együtt a konzervatív, keresztény Európa vezetője szeretne lenni. Sikerülhet megvédeniük a latin civilizációt?
Sok jel mutat rá, hogy a magyar miniszterelnök igen ambíciózus ezen a téren. Ez jó, a dícséretére válik. Az ügyek, amelyek mellé odaállnak a magyarok, gyakran érintenek a kihalás szélén lévő egyházakat. A kemény arab világban élő számos keresztény közösségre Magyarországon és Lengyelországon kívül már senki nem gondol Európában. Gyakran van alkalmam találkozni különböző országokban az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárral, Libanonban, Szíriában vagy Irakban, mindenhol ott van, személyesen ellenőrzi a segítségnyújtási projekteket. Az államtitkár úr nagyon aktív, ugyanakkor a saját országát is képviseli. Nálunk, amióta Kempa miniszterasszony EP-képviselő lett, nincs ilyen aktivitás a lengyelek részéről. Szomorúan mondom ezt, de ez az igazság.
Professzor atyát mint a Szükséget Szenvedő Egyház Lengyelországi Szervezetének vezetőjét a magyar fél kérte fel együttműködésre. Milyen volt a közös munka?
Az együttműködés bámulatos volt. Magyarország lengyelországi nagykövete, dr. Kovács Orsolya Zsuzsanna csodás személyiség. A nagykövet asszony kiválóan beszél lengyelül, nyíltszívű, és nagyon elkötelezett volt a humanitárius projektek közös megvalósítása iránt. Létezik egy, a lengyel és a magyar fél által álírt memorandum egy szíriai árvaház közös felépítéséről. Ezt most nehéz megvalósítanunk az ott zajló hadi cselekmények miatt, de a nagykövet asszony kézbe vette a dolgokat, találkozókat szervezett, kezdeményezően lépett fel, vitte előre az ügyet.
Mi volt az Ön szerepe az együttműködésben?
A PKWP oldaláról én irányítottam a segítségnyújtást helyben, mivel számos helyi kapcsolattal rendelkezem Szíriában, ismerem az ottani viszonyokat, valamint a legnagyobb szükségleteiket is, és mivel felkértek rá minket, a PKWP egyúttal az összekötő szerepét is betöltötte a kormányok és a különböző segélyszervezetek között. Jelenleg már kisebb rendi közösségek maguk is végeznek humanitárius tevékenységet. A közös munkánk során folyamatosan kapcsolatban álltunk egymással, számos találkozót szerveztünk, ahol átbeszéltük az egyes szervezetek legnagyobb hiányosságait, és kijelöltük azokat az új helyeket, ahol a legsürgősebb segítségnyújtásra volt szükség.
Mely területekre irányítja Magyarország a legtöbb humanitárius segítséget?
Mindenek előtt a Közel-Keletre, számos ösztöndíjat adnak diákok számára, sok fejlesztési támogatást nyújtanak, bár ennél sokkal több helyre is jut segítség. Fontos számukra az oktatás, az iskolák felújítása, új óvodák építése, számos képzési központot irányítanak, ahol olyan szakembereket képeznek, akikre szüksége van az országnak. Számos, ebből a régióból származó diák tanul Magyarországon, de amennyiben lehetséges, helyi egyetemen végzik tanulmányaikat magyar segítséggel.
Éppen rá akartam kérdezni a magyar humanitárius segítség filozófiájára. Vajon ez ad hoc tevékenység, tűzoltás, vagy pedig egy szisztematikus strukturális alap, hosszú távú pártfogás?
A magyarok nagyon jól látják, mi történik a világban. Láttam a humanitárius segítségnyújtásról szóló jelentéseiket, és nyilvánvaló, hogy rendkívül precízek. A tűzoltáson túl, ahogyan Ön nevezte, a magyar humanitárius projektek jelentős mértékben támogatják a helyi szakemberekből álló csoportok megalakulását, akik képesek lesznek majd újjáépíteni a háború által elpusztított hazájukat. Mi talán nem vagyunk tisztában vele, de például Szíriát vagy Irakot több ezer orvos, mérnök, tudós és tanár hagyta el. Építészek, orvosok, vegyészek vagy oktatók nélkül pedig nem lehet az országot újjáépíteni. A magyarok ennek tudatában alkották meg ösztöndíjprogramjaikat.
2018 decemberében Magyarország 212 millió forintot különített el Lengyelországgal közösen Szíria számára nyújtandó humanitárius segítségre.
Igen, a már említett árvaház felépítése mellett egy korház és egy iskola felépítésére szánták az összeget. Tudom, hogy a görög-melkita egyház pátriarkája közvetlenül kérte Orbán miniszterelnök segítségét egy, a háború során megrongálódott damaszkuszi iskola helyreállítására, és kapott is nagyjából két millió eurót. Ennek köszönhetően több ezer diák kezdhette újra a tanulást, akiknek korábban erre nem volt lehetőségük.
Miben különbözik a magyarok és a lengyelek humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáállása?
A magyaroknál jobban tapasztalható a folytatólagosság és a következetesség. Amikor Lengyelországé lett a soros elnökség az ENSZ Biztonsági Tanácsában, Andrzej Duda elnök nagyon bátran beszélt a világban tapasztalható keresztényüldözésekről, a rendelkezésre álló jelentésekre hivatkozva rámutatott, hogy ma Krisztus követői a legüldözöttebb és leginkább védelmet igénylő közösség a világon. Hasonló módon szólalt fel Lengyelország külügyminisztere, Jacek Czaputowicz is. A következetesség később alábbhagyott. Lengyelország természetesen továbbra is segíti a keresztényeket, de a magyaroknál ez szervezettebben és magasabb szinten működik.
Az EU a saját soft powerjével kérkedik, harcol az üldöztetés és a kirekesztés különböző formái ellen, ugyanakkor nem hallani Brüsszelből a közel-keleti keresztényüldözésekről.
Itt érünk el a V4-csoporthoz. ha minden országnak lenne humanitárius nagykövete és minisztere, ezek a hangok teljesen másmilyenek lennének. Lengyelország és a V4 országai kiállásának köszönhetően a vallásügyi uniós különmegbízotti pozíció megszüntetéséről szóló döntéstervezetet is visszavonták.
A beszélgetést készítette: Jakub Pacan