Csomor Márton és Gabriella tizenhét éve házasok, és már tizenegy éve Lengyelországban élnek, ahol azzal foglalkoznak, hogy magyarok számára szerveznek lengyelországi programokat, utakat. Őket kérdeztem arról, hogy hogyan élik meg a magyar lengyel barátságot a mindennapjaikban, illetve ők hogyan ünneplik a karácsony ünnepét.
Magyarországról Lengyelországba, a Magas-Tátra lábaihoz költöztetek már hosszú évekkel ezelőtt. Miért döntöttetek úgy, hogy Koscieliskoban szeretnétek folytatni az életeteket?
Marci: A legőszintébb válasz az, hogy nem volt ez egy komolyan előkészített, hosszabban tervezett döntés. Ismertük egy picit Zakopanét, jártunk itt párszor turistaként, de maga Kościelisko teljesen kimaradt az életünkben. Zakopanéról viszont sokat álmodoztunk, mindig vonzottak a nagy hegyek, Gabinak a nyelvtudása is adott volt, így amikor jött egy lehetőség Zakopanéban dolgozni, elég könnyű volt igent mondani. Nem bántuk meg, hisz csodaszép vidék, szeretnek minket a helyiek és mi is őket. Már itt éltünk 5 éve, amikor magába Kościeliskoba kerültünk, amikor egy apartmanház vezetését vállaltuk el.
Gabi: A család azzal szokott viccelődni, hogy Marci a hegyek miatt, Gabi a piac miatt költözött ide...
A lengyel magyar két jó barát szólást ti különösen megélitek, hiszen Gabi magyar-lengyel, Marci magyar és már 17 éve házasok vagytok. A mindennapjaitokban hogyan tapasztaljátok meg a két nemzet közötti baráti kapcsolatot?
Marci: 22 éve ismerem Gabit, 21 éve vagyunk együtt, mint egy pár. Családjának lengyel-magyar volta már a kezdetek óta nyilvánvaló előttem, és rengeteg ismeretre tehettem szert nekik köszönhetően e téren. A kezdetek óta, de mind a mai napig meg tud lepni, hogy ha egy-egy lengyel megneszeli magyar voltunkat, milyen apró (vagy nagy) gesztusokkal mutatja ki, hogy fontos neki ez az ezeréves barátság. Újra és újra roppant szívmelengető érzés tud ez lenni.
Pont pár napja voltunk bevásárolni a Biedronkában, és új kasszás bácsi volt, aki még nem ismert minket, de persze felismerte, hogy magyarul beszélünk egymás közt. Így aztán megpróbálta magyarul kimondani a fizetendő végösszeget (ez egyébként sem lengyelül, sem magyarul nem egyszerű feladat, ha valaki nem beszéli az adott nyelvet). Nem sikerült neki, még is hihetetlen kedves gesztus volt a részéről.
Szerencsére munkánkban, ami magyar turisták kalauzolása (és útjaik szervezése) Lengyelországban, hivatás szinten lehetőségünk van arra, hogy ennek a barátságnak az elmélyítését szorgalmazzuk a magyar utazókban.
Gabi: Az idegenvezetéseimet is úgy szoktam tartani, hogy a lengyel magyar barátságot mélyítse, és majd a hallgatók is továbbadják azt. A magyarok kevésbé vannak tisztában azzal, hogy a történelem során mennyi módon segítette a két nemzet egymást, így ezekre az útjaink során igyekszem felhívni a figyelmet. Itt Zakopanéban van Felczák eltemetve, így a sírjánál szoktam például elmesélni a második világháború alatti közös segítségnyújtás történeteit.
Vannak olyan jellemzően magyar vagy lengyel szokások, amelyeket egymástól tanultatok és együtt megéltek?
Marci: Ez elég egyoldalú szerintem. Mindketten rendelkezünk erős magyar gyökerekkel, így nagyon nem tudtunk e téren semmi újat adni egymásnak. Viszont én rengeteget tanulhattam Gabitól a lengyel szokásokról. És persze nem csak karácsony tekintetében.
Gabi: Mivel vegyes családban nőttem fel hosszú ideig nem tudtam megkülönböztetni, hogy mi a lengyel és mi a magyar szokás, így nekem ezeket Marci segített szétválasztani.
Mennyiben hasonlít vagy különbözik a lengyel illetve a magyar kultúrában az advent és a karácsony megélése?
Marci: Óh, az adventi koszorú! Ez az, ami Magyarországon mindenhol ott van, templomokban, szinte minden családnál és sokszor közterületeken is, míg itt Lengyelországban csak templomi szinten találkoztunk vele. A Karácsonyban a kolenda, azaz a pap látogatása mindenkinél a karácsonyi időszakban egy nagyon erősen élő hagyomány itt Lengyelországban, míg Magyarországon nem annyira.
Ugyanakkor a lényeg, Jézus Krisztus eljövetelének várása, az ünnepre való készület (főleg vallásos körökben) nagyon hasonló.
Gabi: Nekünk a családban két fontos szertartás van, amit megtartunk: magyar részről az alma felosztása a családtagok között (felvágnak egy almát annyi szeletre, amennyien a családban vannak, majd szétosztják, és megeszik, ezzel jelezve, hogy összetartoznak) és a oplatek megosztása a családban.
Ti milyen menüvel ünneplitek a karácsonyt, van e valami saját családi hagyományotok?
Hosszú ideje Gabi családjával ünneplünk 24-én este, majd 25-én gyűlnek össze az én legközelebbi szeretteim. E tekintetben nagyon szerencsések vagyunk, a két család különböző szokásai miatt nem kell sosem kapkodnunk, vagy két felé szakadnunk.
Gabiéknál - bár lengyel-magyar családról van szó - tulajdonképpen mi vagyunk a lengyel rokonok, így a mi feladatunk az ostya, az asztalra kerülő pierogi beszerzése, szóval mindazé, ami Magyarországon nem kapható.
A vigiliai vacsora egyébként lengyel módra húsmentes, mindig van pár halas fogás, no meg pierogik hús nélkül, mindenféle finomság és persze a 12-es szám is nagyon fontos.
A családomnál igazi góral füstöltsajt és áfonyalekvár szokott az asztalra kerülni, persze előbbi grillezve. Igazából persze ez nem karácsonyi szokás, hiszen bármikor megyünk haza, a jó oscypekre mindig van igény. És ezt nem felejtik el jelezni sem!
Ebben az évben a családi ünnepek közös megélése meglehetősen korlátozva van a koronavírus miatt. Ti hogyan fogtok ünnepelni?
Marci: Nagyon szerencsések vagyunk, mert a jelenlegi tervek szerint haza tudunk menni Magyarországra és mind Gabi, mind az én családommal meg tudjuk majd osztani a Karácsony üzenetének örömét. Persze 2020-at írunk, semmi sem biztos, de hiszünk abban, hogy a Jóisten azt tartogatja nekünk, ami a legjobb. Így a helyes válasz az, hogy majd meglátjuk!
Gabi: Az idei év mindenki számára nagyon nehéz volt, számunkra is, hiszen turizmussal foglalkozunk, ami idén mondhatni egyáltalán nem működött. De pont akkor, amikor nehéz fontos a családoknak találkoznia, és közösen ünnepelnie, hiszen szeretet átsegít minket a nehézségeken.
Meuwissen Lídia Lelle