A magyar borok évszázadokon keresztül töretlen népszerűségnek örvendtek Lengyelországban. Sajnos, a kommunizmus hosszú évtizedei alatt dicsőségük a történelem homályába veszett. Napjainkban – magas minőségüknek és versenyképes áruknak köszönhetően – lassan visszatérnek a lengyel piacra. És ez nagyon jó – hiszen semmi sem illik jobban a lengyel ételekhez, mint egy pohár száraz magyar bor.
Nie masz wina nad węgrzyna (Legjobb bor a magyar bor) – tarja a régi lengyel mondás, amely tökéletesen illusztrálja, miként vélekedtek őseink a magyarok borairól. És bár az évszázadokkal ezelőtt megalkotott mondatra ma üres frázisként tekinthetnénk, elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben a magyar borok lassan visszanyerik azt a megbecsülést, amelynek elődeink idején örvendtek. A kommunizmus sötét éveiben a magyar borászat egyetlen célja az volt, hogy kielégítse a Szovjetunió hatalmas szükségleteit. Ezt az időszakot követően nyilvánvaló volt, hogy az ágazat egyetlen reménye a mély strukturális átalakulás, valamint az, hogy a mennyiség helyett a minőségre helyezzék a hangsúlyt. Szó szerint minden megváltozott. Eltűntek az óriási termelőszövetkezetek, a megművelt területek nagysága a negyedére csökkent, rendezték a borászatra vonatkozó törvényeket. Új technológiák, befektetők jelentek meg, és velük együtt új, ígéretes piacok, mint például a lengyel. Az utóbbi harminc év jelenségei a kulturális és gazdasági változások jeleiként mutatkoznak meg – a jólét növekedésével együtt változnak a fogyasztói szokások is, ami többek között azt jelenti, hogy a tömény italoktól eltávolodtak a sör és bor felé. Ezt a helyzetet igazolja a Wine Intelligence Global Compass összesítése, amely alapján 2020-ban Lengyelország az 5. legizgalmasabb borpiac lett, nagy növekedési perspektívával. És bár az országban nő a helyi termelés, az még hosszú ideig nem lesz képes kielégíteni a növekvő keresletet.
A magyar borok az – először a kommunizmussal, majd később a nyugati fogyasztási szokásokkal összefüggő – összeomlás után lassan, de következetesen visszaszerzik pozíciójukat a lengyel piacon. A rendszerváltás után hosszú ideig a legnagyobb szerepet a saját import játszotta, vagyis a balatoni vagy más magyar üdülőhelyeken töltött nyaralásból hozott üvegek. Csak a a XXI. század eleje hozta meg a helyzet javulását annak köszönhetően, hogy megjelentek a borboltok, valamint nőtt a borok eladása a nagy üzletláncokban. A borszaküzletek és vinotékák többsége kínál magyar borokat, főleg a legnagyobb népszerűségnek örvendő borvidékek – Tokaj, Eger, Szekszárd és Villány – vezető termelőitől. Fokozatosan jelennek meg borok a kevésbé népszerű, de hasonlóan jó borokat adó területekről, mint a Nagy-Somló vagy a Mátra. Az utóbbi években érdekesség, hogy nőtt azoknak az importőröknek a száma, akiknek a fő profilja a magyar borok eladása – sokaknak közülük Krakkóban van a székhelye. Nem túl nagy, de egyre fontosabb üzleti rés az organikus és a természetes borok piaca. A magyar termelők itt aratják a legnagyobb győzelmeket, gyakorlatilag mindegyikük a megjelenéstől kezdve rövid időn belül talált importőrt.
Érdemes megemlíteni a nagy üzletláncok szerepét is, hiszen az átlagos Kowalski úr ott vásárol bort. Kezdetben a diszkontáruházaknak nem volt túl nagy bor választékuk, azonban a piac fejlődésével és az igények növekedésével kezdtek figyelmet fordítani rá, ennek következményeképpen pedig mára dominánssá vált ez az értékesítései csatorna. Egyikük (Lidl) a magyar borok legnagyobb exportőre, a külföldön eladott üvegek 30%-árt ők felelnek, a rendszeresen szervezett promóciók pedig nagy népszerűségnek örvendenek a fogyasztók körében. Időről időre izgalmas magyar borokat találhatunk ott kisebb, családi borászatoktól, bár kétségkívül a polcok legnagyobb részét a nagy termelőktől származó átlagos borok töltik meg. Ennek ellenére a diszkontáruházak szerepe felbecsülhetetlen – nélkülük a bor (közte a magyar bor) fogyasztása nem nőne ilyen nagy tempóban.
A magyar borok népszerűsítése terén nagy jelentőségük van a Dél-Lengyelország azon városaiban megrendezett borfesztiváloknak, amelyeknek a történelmi borúton való elhelyezkedésük miatt kulcsszerepük volt abban, hogy bor kerüljön az egykori Lengyel Köztársaság asztalaira. A legnagyobb népszerűségnek a több mint egy évtizede megrendezett Dni Węgrzyna & CK Wino esemény örvend, amely már örökre beírta magát a krakkói Mały Rynek rendezvényei közé. Megkóstolhatjuk itt a krakkói importőrök kínálatában szereplő borokat, de rendszeresen feltűnnek olyan borászatok képviselői is, amelyek még a lengyel piacon való bemutatkozásra várnak. A remek italok mellett ehetünk itt magyar sonkákat, lángost vagy kürtőskalácsot. Hasonló szerepet tölt be a Portius Fesztivál Krosnóban, vagy a kisebb volumenű, Jasłóban megrendezett Nemzetközi Bor Napok. Minden felsorolt rendezvényen kiváló magyar borokat lehet kóstolni.
Az utóbbi években megfigyelhetjük a magyar bor külföldi promóciós stratégiájában történő változást is. Nagyobb szerepet kapott a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, amely a kormány anyagi támogatásának köszönhetően aktív marketing politikát folytat, amelynek legkiemelkedőbb példái az utóbbi években Krakkóban vagy Varsóban a szakma és a fogyasztók számára szervezett borkóstolók. Ezek az események sok látogatót vonzottak, számos kapcsolat megszületéséhez járultak hozzá, amelyek eredményeképpen jelentősen javult a magyar borok elérhetősége a lengyel importőrök számára. Időről időre megtaláljuk a termelők és régiók reklámjait a boros tematikával foglalkozó szaksajtóban, internetes és közösségi oldalakon, de a lengyelországi, meglehetősen szigorú jogi feltételek miatt ezt a témát nem lehet köztéren reklámozni. Hiányoznak a lengyel nyelvű kiadványok is – könyvek, albumok, borkalauzok, amelyek a fogyasztók angolul nem beszélő széles köréhez is közelebb hozhatnák a magyar borok világát. Fontos a képzés is, amelynek köszönhetően megértjük, hogy a magyar bor az évszázadok során remek kiegészítőjévé vált a lengyel ételeknek. Érdemes erről épp most, a közelgő karácsonyi ünnepek során meggyőződni. Egy kiváló, száraz furmint kihangsúlyozza a hal ízét, a kékfrankos kiemeli a lengyel sonkák gazdagságát, ugyanakkor a tokaji aszú a lengyel almás pite (szarlotka) legjobb kiegészítője. Nyúljunk hát a magyar borért, hiszen része a hagyományos lengyel konyhának. A jó hagyományokat pedig ápolni kell. Egészségetekre! (Wasze zdrowie!)
Michał Kiss – Tarnówi születésű, Magyarországon élő borszakértő, a magyar borok rajongója. Írásai a http://www.niewinnepodroze.pl/ oldalon olvashatók.