I. Ulászló, közismert nevén Kis (Rőföcske) Ulászló vagy lengyelül Władysław I Łokietek 1261 körül született és 1333. március másodikán hunyt el. Lengyel király volt 1320-tól, sikerült egyesítenie több lengyel fejedelemséget, ezzel megalapozva egy erős nemzet jövőjét. A beceneve valószínűleg magasságára utalt, hiszen körülbelül 150 cm magas volt.

I. Kázmér kujáviai fejedelem fiaként 1275-ben lépett apja örökébe, és Nagy-Lengyelország nemesei 1296-ban fejedelmükké választották. Később azonban támogatásukat átruházták II. Vencel cseh királyra, akit 1300-ban lengyel királlyá koronázták Gnieznóban.

II. Vencel cseh király halála után a trónra került Łokietek Ulászló a trónigénylő III. Vencel elől Magyarországra menekült, ahol Amadé nádor és a Baksa nembeli György fegyveresen is támogatta. Ulászló magyar támogatással háborút indított és megszerezte a krakkói trónt 1305-ben, így az ő kezében volt Kis-Lengyelország. 1314-ben uralmát Nagy-Lengyelországra is kiterjesztette. I. Ulászló közel kétszáz évi széttagoltság után  (Szilézia, Pomeránia és Mazóvia nélkül) újraegyesítette Lengyelországot.

1320. január 20-án koronázták Lengyelország királyává I. Ulászlót Krakkóban. Ugyanebben az évben Károly Róbert feleségül vette Ulászló lányát, Erzsébetet. A magyar és a cseh János király közötti baráti kapcsolat védettséget biztosított Ulászlónak az esetleges cseh támadásokkal szemben. A közeledés mögött a magyar-lengyel-cseh gazdasági együttműködés terve állt. Ennek érdekében jött létre 1335-ben a visegrádi találkozó (kongresszus), amelyen Károly Róbert magyar, Luxemburgi János cseh És III. Nagy Kázmér lengyel király vett részt.