A húsvétot (Wielkanoc - szó szerint "nagy éjszaka") Lengyelországban az egyik legfontosabb ünnepnek tartják. Aki húsvétkor itt jár, az számos népi és vallási szokással ismerkedhet meg, a legmeghittebbektől kezdve a legmulatságosabbakig.
A húsvét előtti utolsó vasárnap, a Virágvasárnap, Lengyelországban Pálmavasárnap. Ezen a napon Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, amely alkalmából Lengyelországban ez a nap a színek és formák kavalkádja. E napon a legfontosabbak a minél színesebben feldíszített „pálmák”, amelyeket a papok a virágvasárnapi szertartás alatt megáldanak. A pálma elengedhetetlen elemei barkák, melyekre virágokat és szalagokat is aggatnak. Ezen a napon versenyeket rendeznek országszerte, melyeken mindenki bemutathatja saját készítésű pálmáját.
Nagyszerdán Júdás, azaz az áruló apostol elégetésével, templomi toronyról való ledobásával vagy vízbe fullasztásával emlékeznek meg. A Júdást megtestesítő bábunak a zsebébe 30 üvegszilánkot raknak (a 30 ezüstpénzt szimbolizálva), majd örömünnep – táncok és dalok – mellett megsemmisítik.
Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amelyen a kenyértörésre emlékezünk. Ezen a napon elnémulnak a templomi harangok, a ministránsok kereplővel helyettesítik a harangzúgást, és a templomokban leleplezik Krisztus sírját, melyhez a következő napokon zarándokok érkeznek.
Nagypéntekhez kapcsolódik az egyik legősibb szokás: ezen a napon az emberek elsétálnak a legközelebbi folyóhoz, hogy megtisztulva térjenek haza. A nagypénteki böjt idején a hagyományos étel pácolt hering.
Mazóvia régióban nem ritka, hogy önkéntesek katonaruhában a katonák emlékére őrködnek Jézus Krisztus síremléke előtt a templomban, mint ahogyan azt annak idején tették Jeruzsálemben. Ezek az őrök félóránként felváltják egymást péntek 15 órától, amely a keresztre feszítés ideje, vasárnap reggelig, azaz a feltámadás ünnepéig.
A magyar szokásokhoz hasonlóan, a lengyeleknél is megjelenik a tojásfestés, amelyet pisankinak neveznek. Sok lengyel családban a pisanki készítése olyan feladat, amelyről a gyerekek gondoskodnak. Vannak azonban olyan szakemberek akik képesek igazi műalkotássá alakítani őket.
A leghíresebb hagyomány Lengyelországban a húsvéti kosáré, amely a nagyszombati események része. A lengyelek ezen a napon egy fonott kosárba különféle ételeket tesznek: kenyeret (Krisztus jelképe, mint az élet kenyere), sót és borsot (a megőrzés szimbólumai), egy bárányt ábrázoló figurát (Krisztus áldozatának szimbóluma), vajat, húst, általában kolbászt (a böjt végét idézve), és néhány más elemet, amelyek régiónként és szokásokonként változhatnak. Mindezek mellé pedig természetesen a pisankik, azaz a festett tojások is bekerülnek. Ezt a kosarat a nagyszombaton a szokás szerint megáldja egy pap.
Húsvét vasárnap korán és hosszú perceken keresztül csengenek a templom harangjai. A húsvéti misére kora reggel kerül sor, és rendszerint egy felvonulással kezdődik az ünneplés.
A szentmise után a családok visszatérnek otthonaikba és elfogyasztják a húsvéti reggelijüket. Az asztalt gondosan előkészítik és gazdagon díszítik.
Az étkezés a húsvéti tojással kezdődik (amelyet ugye hagyományosan előző nap szenteltek fel), amelyet a család tagjai az opłatek módján megosztanak egymással, hogy egészséget és boldogságot kívánjanak egymásnak, vagy esetleg megbékéljenek.
Az asztal rengeteg finomság található többek közt a már korábban megszentelt ételek, mint a húsvéti sonka, tojás, illetve barszcz, és két elengedhetetlen húsvéti sütemény a vaníliás- csokoládés-mandulás ízesítésű Babka és a lekvárral-mogyoróval vagy mandulával, marcipánnal ízesített Mazurek.
Húsvét hétfője vagy "vizes hétfő" amely nagyon hasonló a magyar locsolkodáshoz. Aki nem szeretne vizes lenni, az azt egy tojással kiválthatja. A víz és a tojás erős szimbolikus jelentéssel bír. A víz elmossa a bűnt, míg a tojás az életet és a megújulást jelképezi - a tavasz örömét, és természetesen Krisztus feltámadását.
Húsvétkor a lengyelek „boldog feltámadást” kívánnak, ami lengyelül Wesołego Alleluja!