A varsói Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet igazgatója, Maciej Szymanowski a Pesti Srácok magazinnak beszélt Katyinról, Szmolenszkről, a lengyel történelemről és a megbocsátás erejéről. Szemlénk.
Maciej Szymanowski a varsói Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet igazgatóját a Pesti Srácok kérdezte a szmolesznki és katyini évfordulók kapcsán. Katyin 81 éves távlatával kapcsolatban Szymanowski elmondta, hogy létezik egy mondás, amely szerint „az idő begyógyítja a sebeket”, Katyń azonban olyan hely és esemény, amellyel kapcsolatban nem minden seb gyógyul be. Az Intézet igazgatója arra is rámutatott, hogy Katyń hazugsága, vagyis az az állítás, hogy a lengyel tiszteken elkövetett népirtást a németek követték el, a lengyelországi szovjet uralom egyik alapítóköve volt 1945 után. „Még a nyolcvanas években is tényleges szabadságvesztésre ítéltek embereket azért, hogy mást mertek állítani, és Sztálint hibáztatták a bűntényért, aki személyesen hitelesítette a döntést a besorozott lengyel tisztek, a háború elleni lengyel értelmiség színe-virágának meggyilkolásáról” – mondta Szymanowski, kiemelve ugyanennek az éremnek a másik oldalát, az USA és Nagy-Britannia hozzáállását a bűncselekményhez. „A világjárvány alatt akadt időm arra, hogy elolvassam Churchill háború utáni emlékiratainak mind a hat kötetét, aki erről az ügyről csak igen hézagosan tesz említést, oly formában, hogy „hallott valamit”, „olyan információk keringenek”, ő maga azonban, félve a témától láthatóan saját magát cenzúrázta a saját emlékirataiban” – emelte ki az igazgató, aki rámutatott az Orosz Föderáció visszás cselekedeteire is, ugyanis Jelcin alatt elismerték Katyint, hogy aztán Putyin idején megtagadják azt. Szymanowski szerint fontos megemlíteni, hogy a lengyelek nem felejtik el a tragédia magyar szálait sem: Katyńban vált mártírrá két magyar tiszt, Korompay Emánuel és Kühnel Rudolf is, az ő emléküket is őrzik a Katyń-emlékművek Magyarországon, mindenekelőtt a Katinyi Mártírok Parkjában, Óbudán.
A 2010. április 10-én történt szmolenszki katasztrófával kapcsolatban Szymanowski elmondta, hogy vannak olyan napok, igen ritkán az ember életében, amikor még sok évvel később is képesek vagyunk pontosan, akár óráról-órára visszaidézni, hogy pontosan mit csináltunk azon a napon és kétségkívül ilyen, tragikus esemény történt 2010. április 10-én. E tragédia tekintetében azonban azt is fontos kiemelni, hogy Lengyelország mind a mai napig várja a fekete dobozok és a Tupoljev típusú lengyel kormánygép visszaszolgáltatását, hogy folytathassa a még mindig tartó vizsgálatot, választ ugyanis a mai napig nem kapott a lengyel nép a katasztrófa természetét illetően.
A történelmi tragédiákkal kapcsolatban az Intézet igazgatója elmondta, hogy a történelem nem mindig kedvez a lengyeleknek, erről a magyarok is sokszor meggyőződhettek. „A kudarcokat ugyanakkor képesek vagyunk sikerré kovácsolni, […] keresztény gyökereinknek köszönhetően elvégre nem kell, hogy gondunk legyen a megbocsátással” – mondta Szymanowski, aki elmondta, hogy az évfordulóról természetesen az Intézet is megemlékezik, a különféle cikkek megjelentetésén kívül pedig nagy figyelemmel kísérik Tóth Barnabás filmjét, az Akik maradtak fogadtatását, amelyet a Nemzeti Emlékezet Intézete által rendezett filmfesztiválon fognak vetíteni, az Intézet szoros közreműködésével.
Az interjú teljes szövege a Pesti Srácok oldalán
(Boritókép: Nemzeti Emlékezet Intézete, IPN)