Április 19-én Varsóban felzúgnak a légvédelmi szirénák, megemlékezéseket rendeznek, és sok ember sárga nárciszokkal jár a városban. 78 évvel ezelőtt tört ki az eleve kudarcra ítélt, mégis hősies és megrendítő szabadságmegmozdulás: a varsói gettófelkelés.

 

A lázadás 1943. április 19-én lázadás tört ki a varsói gettóban, miután a német katonák és rendőrök benyomultak azzal a céllal, hogy deportálják a gettó még életben lévő lakóit. 1943. május 16-ára a németek leverték a felkelést és lerombolták a gettót. A gettó életben maradt lakóit koncentrációs táborokba és haláltáborokba deportálták.

 

Röviddel azután, hogy 1939 szeptemberében a németek bevonultak Lengyelországba, Varsóban, a fővárosban több mint 400 000 zsidó a város egy kis területére korlátozódott.

 

1940 novemberében ezt a részt téglafalak, szögesdrót és fegyveres őrök zárták le, és bárkit, akit elkaptak, aki ki szeretett volna jönni, lelőtték. A nácik kontrollálták a gettóba bevitt élelmiszerek mennyiségét, a betegségek és az éhezés minden hónapban ezreket ölt meg.

 

Hasonló zsidó gettókat hoztak létre  a nácik által megszállt Kelet-Európa más városaiban is a második világháború idején. A varsói gettó volt a legnagyobb Lengyelországban.

 

1942 júliusában Heinrich Himmler, a Shutzstaffel (SS) néven ismert náci félkatonai testület vezetője elrendelte, hogy a zsidókat „telepítsék” megsemmisítő táborokba. A zsidóknak azt mondták, hogy munkatáborokba szállítják őket, azonban hamarosan eljutott a gettóba, hogy a táborokba való kitoloncolás halált jelent.

 

Két hónappal később mintegy 265 000 zsidót deportáltak a varsói gettóból a treblinkai megsemmisítő táborba, és több mint 20 000 embert kényszermunkatáborba küldtek vagy megöltek a deportálási folyamat során.

 

Becslések szerint 55–60 000 zsidó maradt a varsói gettóban, és e túlélők kis csoportjai olyan földalatti önvédelmi egységeket alakítottak ki, mint például a Zsidó Harcszervezet vagy a ZOB, amelyeknek sikerült korlátozott mennyiségű fegyvert csempészniük a náciellenes lengyelektől.

 

1943. január 18-án, amikor a nácik beléptek a gettóba, hogy előkészítsenek egy csoportot egy táborba való átszállításhoz, egy ZOB egység lesújtotta rájuk. A harcok több napig tartottak, mire a németek kivonultak. Ezt követően a nácik a következő hónapokra felfüggesztették a varsói gettóból történő kitoloncolást.

 

1943. augusztus 2-án mintegy 1000 zsidó fogoly Treblinkában fegyvereket foglalt le a tábor fegyvertárából és lázadást rendezett. Több száz rab megszökött, azonban sokakat visszavittek és kivégeztek.

 

1943. április 19-én Himmler harckocsikkal és nehéz tüzérséggel küldte be az SS tiszteket a varsói gettó felszámolására.

 

Több száz kézifegyverrel felfegyverzett ellenállóknak sikerült közel egy hónapig harcolniuk a németekkel, akik munkaerő és fegyverek tekintetében messze felülmúlták őket.

 

Ez idő alatt azonban a németek szisztematikusan, egymás után rombolták le a gettó épületeit, tönkretéve a bunkereket, amelyekben a lakók bujdostak, és ezalatt a németek zsidók ezreit gyilkolták meg vagy fogták el.

 

Május 16-án a németek felrobbantották Varsó Nagy Zsinagógáját.

 

Becslések szerint 7000 zsidó pusztult el a varsói gettófelkelés során, míg közel 50 000 életben maradt embert irtásra vagy munkatáborokba küldtek. A németek sem jöttek ki a veszteség nélkül, több száz embert veszítettek a felkelésben.

 

A POLIN Múzeum ad otthont  a varsói gettófelkelési kampánynak. Arra biztatják az embereket szerte a világon, hogy ismerkedjenek meg az 1943. április 19-én történt eseményekkel, és osszák meg online, hogy mit jelent számukra a varsói gettófelkelés.

 

2019-ben a POLIN Múzeum New Yorkba és New Jersey-be vitte a kampányt, majd 2020-ban Los Angelesre és Izraelre is kiterjesztette azt. Idén a kampányt főleg online tartják, de néhány megemlékező tevékenységre a POLIN Múzeumban is sor kerül.

 

Ezen a napon sokan papír nárciszt hordanak, ezzel megemlékezve az eseményről. Hogy miért?

 

Marek Edelman, a varsói gettófelkelés utolsó életben maradt vezetője április 19-én minden évben kapott egy csokor sárga nárciszt egy névtelen személytől. Ő a gettóhősök emlékművénél helyezte el őket a harcoltak és meghaltak emlékére. A papír nárciszokat, amelyeket az emberek ezen a napon viselnek, ez a szokás ihlette. A háború után Lengyelországban maradt Edelman 2009-ben hunyt el.

 

LLM