Csehországban született 956 körül. Születésekor a Vojtech nevet kapta. Apja cseh fejedelem volt, anyja szász származású. Amikor Wojtech gyermekkorában súlyosan megbetegedett, szülei elhatározták, hogy fiukat felajánlják papnak Istennek, ha fiúk túléli a betegséget. Wojtech túlélte és szülei elküldték őt Adalbert magdeburgi érsekhez, egy bencés misszionáriushoz, akit később szentté avattak. Iránta való tiszteletből vette fel bérmáláskor Vojtech az Adalbert nevet. Prágában szentelték pappá. A 980-as évek második felében Prága püspöke lett.
Adalbert számára megterhelő volt az egyházmegyéjében látott pogányság, többnejűség, a főurak hatalmaskodása, a papok engedetlensége, és emiatt 989-ben püspöki székét elhagyva Rómába ment, hogy megkérje a pápát, hogy engedje őt zarándokként Jeruzsálembe, hogy ott szegényen és magányosan éljen.A Monte Cassinó-i apát tanácsára azonban megváltoztatta tervét, és Rómában maradt, ahol 990-ben bencés szerzetes lett az aventinusi Szent Alessziusz és Bonifác-kolostorban.
A csehek kis idő elteltével azonban hazahívták. A pápa és az apátja iránti engedelmességből Adalbert 993-ban igent mondott erre a hívásra, ismét visszatért Prágába. A római kolostorból magával vitte tizenkét társát, és megalapította velük a brevnovi apátságot.
Ez az apátság idővel szellemi-lelki középponttá alakult: sok püspököt, apátot, szerzetest adott Cseh-, Morva-, Lengyel- és Magyarországnak, és számos misszionáriust küldött Oroszországba is. Évszázadokon keresztül a keresztény vallás és kultúra jelentős központja volt a nyugati szlávok számára.
Csehországban a helyzet azonban erkölcsi és vallási értelemben nem javult, így az ezt nehezen viselő Adalbert újra elutazott. 994–995-ben Magyarországon térített, ő keresztelte és bérmálta meg többek között Szent Istvánt.
996-ban visszatért római kolostorába. Ez év májusában koronázták német-római császárrá III. Ottót, akire mély benyomást tett Adalbert vallásossága. Ekkor újra felkérték Adalbertet, hogy térjen vissza Prágába, aki engedelmességből újra igent mondott. Hazafelé menet elkísérte III. Ottót Németországba, és hosszabb ideig nála maradt Mainzban. Jelentős része volt a császár vallásos és politikai gondolkodásának formálásában, megnyerte őt a keleti misszió ügyének is.
Útközben kapta a hírt, hogy legközelebbi rokonait Csehország hercege, II. Boleszláv kegyetlenül meggyilkoltatta. Látva, hogy a családja nyújtotta támogatás semmivé lett, s nemzetségének esküdt ellensége került hatalomra, az eredményes munkát teljesen reménytelennek tartotta. Úgy látta, hogy a Prágába vezető út lezárult előtte.
Ezért Lengyelországba ment, és megalapította Meseritz kolostorát. 996–997-ben az északi balti törzsek között végzett missziós munkát. Ezt követően a litvánok közé készült, azonban 997. április 23-án a Visztula torkolatának vidékén pogány poroszok megölték.
A lengyel herceg kiváltotta testét a gyilkosoktól, és Gnieznóban temette el. Már 999-ben a szentté avatta II. Szilveszter pápa.
Adalbert célja, hogy egyházat alapítson a frissen megtértek számára, halála után vált valósággá. Ottó német-római császár már 997-ben apátságot alapított Aachenben a tiszteletére. 1000-ben került sor Gnieznóban érsekség alapítására.
Szent Adalbert tevékenységéhez a későbbiekben számos legenda és csoda fűződött, de élete talán egyik legnagyobb eredménye, hogy az ő tevékenységének is köszönhető, hogy az ezredforduló táján létrejött a keresztény Magyarország és Lengyelország.