Marian Zdziechowski lengyel filozófus, nyelvész és művészettörténész, a második világháború előtt a lengyel–magyar kapcsolatok kiemelkedő alakja 1861. április 30-án, 160 éve született gazdag földbirtokos családban a Minszk melletti Nowosiółkiban.
Marian Zdziechowski a Magyar Tudományos Akadémián, Hóman Bálinttal (Forrás: NAC)
A minszki középiskola befejezése után Szentpéterváron kezdte meg tanulmányait. Ezután Tartuban, majd Genfben, Grazban és Zágrábban tanult. 1888-ban Krakkóba költözött, ahol Stanisław Tarnowski professzor felügyelete alatt doktorált. Az első világháború kitöréséig Zdziechowski a Jagelló Egyetemen folytatta karrierjét. 1894-ben megszerezte habilitációját, 1905-ben professzor lett.
Fiatal korában megtanult magyarul, Jókai Mórt eredetiben olvasta. Több önálló írást, könyvet is írt Magyarországról, mint például: Petőfi és hazája, Széchenyi István, Prohászka Ottokár, Apponyi, A magyar-lengyel viszony, Kik a magyarok?, Franciaország, Magyarország és Lengyelország. Úgy gondolta, hogy a magyarokban tudatosult a keresztény vallás jelentősége, ami ellenállt a politikai és erkölcsi nihilizmusnak, és a szellemi nagyság megalapozója is egyben.
Úgy hitte, hogy a keresztény állam megteremtésével és fenntartásával Magyarország küldetést teljesít, hiszen történelemben többször is sikerrel szerepelt Európa védőbástyájaként. Érthetetlennek nevezte, hogy az I. világháború után az európai liberális nagyhatalmak miért fordultak szembe vele, holott megállította a Tanácsköztársaság forradalmát, és hadi szállításokkal 1920-ban a lengyeleket is segítette, akik így képesek voltak feltartóztatni a Berlint és Bécset is elfoglalni szándékozó Vörös Hadsereget.
Megállapította, hogy bár a katolicizmussal és a nemzeti erőkkel szemben fellépő kormányok végeredményben elárulták Magyarországot a békekonferencián, ám az mégsem lett hűtlen az európai eszmékhez.
1918 utáni írásaiban többször is foglalkozott a magyar–lengyel államszövetség tervével, amelyről A magyar tragédia és a lengyel politika című írásában írt.
1921-ben A Bölcsészettudományi Kar dékánja volt, majd rektora (1925-1927). 1926-ban a Lengyel Köztársaság elnökének egyik lehetséges jelöltjeként emlegették. A Sorbonne-on, Tartuban és Szegeden is tartott előadást, amelynek köszönhetően a külföldi egyetemek díszdoktori címet adományozták neki. Tagja volt a Varsói Tudományos Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémiának is
Munkáiban történelmi, irodalmi, filozófiai és regionális kérdésekkel foglalkozott. Az orosz és a magyar történelem, illetve néplélek kutatója és elismert szakértője volt. Szemben állt a fasizmus és a bolsevizmus totalizmusával, írásaiban a konzervativizmus, az európai civilizáció válságát tudatosító katasztrofizmus és a filozófiai pesszimizmus érvényesült.
A vilniusi időszakban a bolsevik Oroszország eseményei látható nyomot hagytak Zdziechowski munkájában. Zdziechowski apokaliptikus megnyilvánulásokat látott a szovjet kommunizmusban. Számára az orosz forradalom nem pusztán politikai vagy civilizációs, hanem metafizikai esemény volt. Szerinte a kommunizmus az ember, mint isteni képben és hasonlatosságban létrehozott teremtmény gondolatának tagadása volt.
Zdziechowski az 1930-as évekből származó műveiben megalkuvás nélkül harcolt a kommunista befolyással Lengyelországban. Európa állapotát, a parlamentarizmus válságát és a náci mozgalmat Németországban látva Zdziechowski kevés esélyt adott Európa megmentésére a kommunizmustól.
1936-ban Lengyelország Újjászületése érdemrenddel tüntették ki. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.
Zdziechowskit gyakran "a nemzet lelkiismeretének" nevezték. Ő írta a kevés lengyel bocsánatkérés egyikét III. Napóleon miatt. Nem ismerte el az állami okok azon kategóriáját, amely felfüggesztené az erkölcsi okokat. A bolsevizmus elleni apokaliptikus küzdelem szempontjából Zdziechowski szerint lehetetlen volt totalitárius eszközökhöz folyamodni.
Zdziechowski 1938. október 5-én halt meg, felesége mellett, a vilnói Antokoli temetőben helyezték örök nyugovóra.
LLM