A 2021-es lengyel népszámlálás nemcsak egy egyszerű statisztikai művelet lesz – a politikai oldalak ugyanis már most mozgolódnak a lengyelek identitása körül.

Lengyelországban áprilisban megkezdődött az első olyan népszámlálás, amelyen kötelezővé tették a részvételt. A június végéig tartó cenzuson az adatgyűjtés elsősorban online megkérdezésen alapszik. A tízévente rendezett népszámlálás a második Lengyelországban a 2004-es európai uniós csatlakozás óta. A kormányzati honlapon kitöltendő kérdőív a lengyelen kívül angol, ukrán és orosz nyelven is kitölthető, ami a Lengyelországban élő külföldiek, elsősorban a népes ukrán közösség számára könnyíti meg a részvételi kötelezettség teljesítését.

A járványhelyzetre való tekintettel a felhasználóbarát internetes kitöltést április 15-e után telefonos megkérdezés is kiegészíti azok esetében, akik az életkoruk, egészségi állapotuk vagy technikai akadályok miatt nem élhetnek a számítógépes módszerrel. Az online kérdőív a válaszadó személyéhez igazodik úgy, hogy az első válaszokban megadott élethelyzet alapján vezet el a következő kérdésekig.

A 2021-es lengyel népszámlálás lehetőségét az egyes politikai és kisebbségi csoportok is realizálták: a népszámlálás során kérdeznek a vallási felekezetről, vagy éppen a nemzetiségi hovatartozásról. 2011-ben a lengyelek 96 százaléka tartotta magát katolikusnak, ez a szám azonban messze nem biztos a 2021-es mintákon, ahogyan az is kérdés, hogy nem alakul-e meg a független Szilézia. Természetesen utóbbi túlzás, azonban Lengyelországban egy egymilliós kisebbség jöhet létre, amennyiben a sziléziai nemzetiségi hovatartozás érvényesen feltüntetésre kerül.

Katolikus Lengyelország

Lengyelországban ugyanis progresszív aktivisták egy része aktivisták azt tanácsolja, hogy a legközelebbi népszámlálás alkalmával a hívők ne nyilatkozzanak katolikus vallásosságukról, mert ha így tesznek, azzal a lengyel kormányt erősítik. A lengyel kormány ugyanis részben a keresztény hagyományokra alapozva alakítja a politikai kommunikációjának irányát.

A legutóbbi népszámláláson a lengyelek 96 százaléka vallotta magát római katolikusnak – az aktivisták azonban arra hivatkoznak, hogy ez az adat fals, például azért, mert szerintük az eredményt torzítja, hogy sok gyermek helyett a szülő „ikszelte be” a katolikus hitelvekkel való azonosulásra utaló rubrikákat. Éppen ezért az aktivisták a 2021 áprilisában induló és szeptemberében záruló újabb népszámlálástól már más eredményeket várnak.

Az aktivisták ennek megfelelően bátorítják a polgárokat arra, hogy a római katolikuson kívül (helyett) olyan világnézeti kategóriákat is feltüntessenek az íven, mint az „ateista” vagy a „deista”. Természetesen nem meglepő, hogy az aktivisták mögé a feminista Női Sztrájk mozgalom és különféle LMBTQ-mozgalmak is beálltak. „A tíz éve tartott népszámlálás alkalmával meglehetősen monolit és homogén kép keletkezett Lengyelországról” – állítja Oskar Żyndul, a kampány vezetője, aki szerint a lengyelek mindössze 28 százaléka jár rendszeresen templomba. Żyndul abból indul ki, hogy már azzal is sikerülhet jelentős előrelépéseket tenni a progresszív irányba, ha egy szűk kisebbség vallja magát a népszámlálás során a katolikus egyházi hitelvektől eltérő világnézetűnek magát. Monika Mazureket, a Gdanski Egyetem szociológusa elmondta, hogy az egyház már csak a közügyeket határozza meg, a privát szférában az emberek elfordulni látszanak a katolikus hitélettől. Ezt azzal magyarázza, hogy ma a katolicizmus Lengyelországban szerinte főként kulturális természetű.

A Pew Research Centre szerint a lengyel ifjúság képviselői jelentős arányban fordulnak el a vallástól. Ennek oka, hogy az „Erasmus generáció” tagjai számára a kontinensen és a világ különböző részein való szabad mozgás mára adottság. Ez pedig úgy pszichikailag, mint fizikailag (sőt, tekintetbe véve a technológiai forradalmat, „digitálisan”) is nyitottá teszi őket a progresszív sztenderdekre – így például a genderideológiára, az abortuszliberalizációra vagy az LMBTQ-jogokra. Hogy lesz-e valós foganatja a kezdeményezésnek az kérdéses, minden esetre pár százalékos változás mindenképpen elképzelhető a 2011-es eredményekhez képest.

Honnan származol? – Sziléziából!

Felső-Sziléziában komoly készülődés előzte meg a 2021-es lengyelországi népszámlálást. A sziléziai mozgalom aktív tagjai mindent megtettek azért, hogy bátorítsák társaikat a felső-sziléziai identitás felvállalására. Ez a 2011-es népszámlálás óta azért könnyebb, mert akkor tették lehetővé először a többes identitás felvállalását. Így idén sem kell választani a lengyel vagy a sziléziai mint nemzetiségi kategória között, hanem lehetőség van mindkettő bejelölésére.  A kettős identitás statisztikákban való megjelenése áttörést jelentett a sziléziaiak számára. Míg 2002-ben kevesebb, mint 150 ezer ember vallotta magát felső-sziléziainak, addig 2011-ben 800 ezer körülire növekedett ez a szám. Ekkor azonban már nem kellett sem a lengyel, sem a sziléziai kizárólagossága mellett letenni a voksot, és rengetegen éltek a kettős választás lehetőségével. Természetesen az idei cél az, hogy meghaladják a 2011-es eredményt, melynek érdekében intenzív kampányba fogtak az aktivisták és az ügy érdekében elköteleződött politikusok.

A népszámlálás jó okot adott arra, hogy az egyébként egymással is vitatkozó, egyre inkább szétaprózódó sziléziai kulturális és politikai szervezetek összefogjanak a közös cél érdekében. A folyamat legfőbb támogatója és koordinátora egy fiatal sziléziai politikus, Łukasz Kohut lett, aki a Wiosna (Tavasz) szociáldemokrata párt színeiben 2019 óta az Európai Parlament tagja.

Kohut létrehozta a Sziléziai Szövetséget (#ślonskosztama), amely mögé az összes sziléziai szervezet felsorakozott és a szociális médián keresztül folyamatosan tájékoztatja követőit a népszámlálással kapcsolatos eseményekről, továbbá az Európai Parlamentben is megpróbálja a sziléziai (és más) kisebbségek érdekeit képviselni. A legismertebb és legnagyobb sziléziai párt, a RAŚ, közösségi gyűjtést szervezett a kampányköltségek fedezésére.

Ennek ellenére vannak olyanok, akiknek nem tetszik, ami Sziléziában folyik. A rosszalló hangok leginkább a jelenleg kormányzó jobboldali Jog- és Igazságosság (PiS) pártolóihoz köthetők, a párt ugyanis nem támogatja a sziléziai autonómiatörekvéseket, továbbá azoknak a nézeteknek ad hangot, melyek szerint a felső-sziléziai lokális sajátságok lengyel folklorisztikai érdekességnek tekinthetők csupán.

A sziléziai politikusoknak azt sem sikerült elérniük a kormánynál, hogy a népszavazás kérdőívein a „sziléziai” ne az „egyéb” kategórián belül legyen, többek között a távol-keleti nemzetek között, hanem a többi lengyelországi népcsoport mellett (lengyel, belarusz, ukrán, stb.). Ennek következményeként, aki ki akarja választani a „sziléziait”, akár online, akár papíralapon tölti ki a kérdőívet, több idejébe kerül, míg rátalál.

A lengyelországi cenzus időtartamát meghosszabbították szeptember 30-ig, így összességében hat hónapon keresztül lesz lehetőségük a lengyel állampolgároknak etnikai, nemzeti identitásukról nyilatkozni. Április végéig Sziléziában töltötték ki legtöbben a kérdőíveket az összes lengyelországi vajdaság közül. Ez még mindig nem sok (15,51 százalék), de a lengyel átlagot jelentősen meghaladja (11,95 százalék) és szeptember végéig még sok idő van. Többen úgy gondolják, a magas részvételi arány a kampánynak és a mozgósításnak is köszönhető.

HB

(via Origo, Mandiner by Dobozi Gergely, Azonnali by Barta Géza)