Lengyelországot és Magyarországot a középkor óta összeköti a történelem. A nagy szolidaritási gesztusok és a közös értékek jelentik e kapcsolatok alapját, amelynek gyümölcsei a sokéves közös munka eredményeképpen a mai élénk társadalmi-gazdasági kapcsolatok. A fórum neves résztvevői ebből kiindulva cserélnek eszmét a gazdaság, a külpolitika, az uniós politika, a kultúra, a regionális együttműködés és a társadalompolitika témáiban. A lengyel és magyar szakemberek megosztják a jövőre vonatkozó előrejelzéseket és a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság leküzdésének jó gyakorlatait is.

E bevezető gondolatokkal került megrendezésre a III. Lengyel-Magyar Fórum, amely online módon folyt, és a fentieknek megfelelően a két nemzet közötti kapcsolatok kulturális vetületeire koncentrált.

Beszélgetés az íróval – e címmel rendezték a nyitó találkozót. A lengyelek olyanok mint a magyarok, csak négyzeten – mondta Spiró György a Gizińska Csillával folytatott irodalmi beszélgetésen, ahol a két nemzet közti különbségekről és hasonlóságokról is szó esett. A több lengyel témájú regény szerzője felidézte, hogyan hatottak a nemzeti sztereotipiák a két nemzet kultúrájában és szólt arról is, hogy a társadalomkritikához neki magának is sok élettapasztalatot kellett gyűjtenie.

A második panelbeszélgetés résztvevői Lengyelország és Magyarország történelmének legfontosabb személyiségeiről beszélnek, akik hősiesen tevékenykedtek a másik ország érdekéért. Gerencsér Tibor, krakkói főkonzul, a beszélgetés moderátora első körkérdésében arról kérdezte a résztvevőket, hogyan, és ki kerülhet be a két nemzet közös emlékezetének panteonjába.

 Maciej Szymanowski válaszában arra hívta fel a figyelmet, nehéz meghatározni, mi alaktja a történelmi emlékezetet: sokszor előfordul, hogy a magyar-lengyel barátság névtelen hősei gyakran nem kapják meg a megérdemelt elismerést. Wojciech Frazik, krakkói történész erre válaszolva hozzátette, hogy ezen hősi ideálok elismerése koronként eltér, de állandó jellemző, hogy a hősies cselekmények a két nemzet együttműködéséből születtek. Balázs István Miklós a hősiesség különféle módjait mutatta be – míg a XIX. században ez azt jelentette, karddal harcolt a szabadságért ma már ez kiterjedt kulturális, megemlékező, vagy éppen civil tevékenységet jelent. Abban mindhárom kérdezett egyetértett, hogy múltunk neves és névtelen hőseinek népszerűsítéséért folyamatosan dolgozni kell, főleg a fiatalok körében.

A zárókérdésre, hogy melyik volna az a három személyiség, akit mindenképpen meg kellene ismertetni a fiataloknak. Maciej Szymanowski szerint sokkal több ilyen van, így nem volna fair, ha II. János Pál mellett mást is megemlítene. Wojciech Frazik egyetlen személyiséget, Teleki Pált említette, míg Balázs István Miklós három kevéssé ismert személyiség, Miklóssi Ferdinánd Leó, Kerényi Grácia és Dúró Gábor alakjára utalt.

A következő találkozón, amely a Lengyelország magyar szemmel, Magyarország lengyel szemmel címet viselte, Kiss Gy. Csaba, Molnár Imre, Piotr Bedyński, és Bárcziné Sowa Halina keresték a választ arra a kérdésre, hogy hogyan sikerül a hogyan sikerült a lengyeleknek és a magyaroknak az ennyire különböző nyelvek ellenére hatékonyan kommunikálniuk, és a számos párhuzam mellett milyen különbségek figyelhetők meg a két nemzet tagjai között. A Piotr Piętka által vezetett beszélgetésen a résztvevők rámutattak a lengyel-magyar barátság történelmi-eszmetörténeti gyökereire, és arra, hogy a két nemzet tagjait valamiféle megfoghatatlan, immanens kötelék köti össze. Felvetődött a kérdés, hogy van-e olyan tényező, amely elszakíthatja ezeket a kötelékeket, illetve melyek lehetnek ezek a csomópontok. Kiss Gy. Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy a barátság adott esetben izolációhoz vezethet, és bizony szükség volna a magyar-lengyel identitás mellett a visegrádi identitás erősítésére is. Bár e vita kifejtésére már nem maradt idő, a résztvevők egyetértettek abban, hogy a magyar-lengyel barátság hagyományait, történelmi örökségét a fiatalok között, ifjú szakemberek képzésével, a kapcsolatok ápolóinak fokozott munkájával erősíteni kell.

A kultúra a legjobb befektetés című kerekasztalbeszélgetés moderátora Jerzy Marek Nowakowski történész, diplomata és politikus volt, résztvevői pedig a következő közméltóságok: Navracsics Tibor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetője, volt EB biztos; Piotr Babinetz szejm képviselő; Fekete Zsolt Algotech Polska CEO; Igyártó Gabriella a Népművészeti Egyesületek Szövetségének ügyvezető igazgatója; Tomasz Sakiewicz főszerkesztő a Gazeta Polskától.

Jerzy Marek Nowakowski szerint a lengyel-magyar kulturális és politikai kapcsolatok már a 14. században kialakultak, a kérdése pedig arra irányult, hogy ez a kulturális közelség mennyiben hat ki a politikára; mennyire vagyunk egy hullámhosszon kulturális értelemben?

„Az Európai Unióban minden esetben nagyon fontosak a kulturális tényezők” – mondta Navracsics Tibor, kiemelve, hogy az utóbbi években van egy kulturális szakadék kelet és nyugat között. „Nem tudnék a 20 századból mondani egyetlen olyan évtizedet sem, amely ne lett volna a lengyel-magyar kapcsolatokban sorsfordító” – mondta a volt EU biztos, aki szerint még, ha vannak is geopolitikai viták, a lengyel és a magyar nép kulturális értelemben azonos. A politikai differenciáltság pedig ki is egészíthetik egymást Navracsics szerint.

„Egész életemben magyar konyhát ettem” – kedzte Tomasz Sakiewicz, a Gazeta Polska főszerkesztője, elmesélve egy családi történetet, rámutatva ezzel a történelmi és kulturális hasonlóságokra. A főszerkesztő szerint Eger várának védelmezése ugyanaz az analógia, mint Częstochowa védelmezése, a hőseink pedig egymáshoz hasonlóvá válnak a közös veszélyek miatt. „Eljön az ideje a szabad nemzeteknek” – mondta a főszerkesztő a 2011-es emlékeiről, amikor lengyelként Magyarországon járt Orbán Viktornál, elmondva, hogy megmutattuk Európának, hogy az identitásunkat megőrizve is tudunk együtt élni, működni és fejlődni.

 „Ami hiányzik az a közös nyelv” – mondta Fekete Zsolt, aki szerint a magyar nyelv ismerete plusz előny a lengyel piacon és hiányolja azt a tudatosságot, hogy sokan csak a nyugati piacban és jövőperspektívában gondolkodnak. Fekete szerint a műszaki egyetemi képzés nagyon fejlett a régióban, azonban az alulról szerveződő promóció hiányzik a lengyel-magyar kapcsolatokban. Szintén kiemelte a gazdasági kapcsolatok fontosságát, rámutatva arra, hogy egyre több az üzleti utas a két ország között, a közös gazdasági kapcsolatok pedig elsődleges fontosságot kell, hogy élvezzenek a régiós együttműködésben.

„A hagyomány és a történelem nagyon fontos politikai szempontból” – mondta Piotr Babinetz, aki szerint szükség van szorosabb kapcsolatokra a magyar és a lengyel társadalom között, ennek pedig kulcsa az intézmények erősítése, amely esetben a Visegrádi Atlasz egy tökéletes példa, amelyet a Waclaw Felczak Intézet nemrég adott ki. A lengyel képviselő kiemelte a kulturális szférát is, rámutatva, hogy az 1920-as éveket még nem dolgozta fel Közép-Európa – példaként Horthy Miklóst hozta fel, aki legyőzte a bolsevikokat, azonban megítélése a mai napig vita tárgya. „A politikai együttműködést idővel a Három Tenger kezdeményezés szintjére kell emelni” – mondta Piotr Babinetz, rámutatva, hogy a politikai területek mellett az infrastruktúra fejlesztése is fontos.

Navracsics szerint nyugaton nem ismerik a történelmünket, hiszen szándékosan nem szerepel a történelem fontos tárgyként, szintén rámutatva arra, hogy számunkra a történelem a világfelfogás legfontosabb alapja, a jövőt is onnan vezetjük le. „A magyar és a lengyel történelmet nem ismerik” – mondta Navracsics Tibor, kiemelve, hogy a múlt nem ismerete nagyon ellenséges sztereotípiákat táplálhat egy nemzettel kapcsolatban, ennek lebontása pedig nagyon sok munkát igényel. Kiemelte, hogy nagyon fontos a nyugati nyelvek részletes ismerete, hiszen a történeteket el kell mesélni. „Közép-Európa történelme nem írható meg a lengyel és magyar történelem nélkül” – mondta a volt EU biztos, aki elmondta, hogy a nyugati szemlélet egy angol-német-francia értelmezésben mozog, a fiataljainknak pedig el kell magyarázni a lengyel-magyar kapcsolatok referencia pontjait.

Tomasz Sakiewicz szerint nagyon fontos kiemelni a közép-európai vívmányokat, a demokratikus múltat és örökséget, amellyel nyugaton nincsenek tisztában. A tengerközi, ún. intermarium régió fontossága tagadhatatlan a főszerkesztő szerint, akit Igyártó Gabriella követett a sorban, kiemelve, hogy a nép kultúra ápolása nagyon fontos európai szinten, ebben pedig a lengyelek és a magyarok utat mutathatnak az egész kontinensnek. Fekete Zsolt elmondta, hogy a lengyel és magyar kultúrát elsődlegesen el kell adni, először az alapszintet kellene lefordítani, majd onnan emelni a kulturális színvonalat, hiszen a kultúra is egy termék, amelynek piacot kell találni. Piotr Babinetz erre visszautalva azzal zárta mondandóját – és a konferenciát is –, hogy nagyon fontos finanszírozni a fiatalok nyelvtanulását, erre pedig a Visegrad Found fejlesztése is megoldás lehet.