Adam Bahdaj lengyel prózaíró, költő, forgatókönyvíró, újságíró, a magyar műfordító, a II. világháború idején a Tátrában futárként szolgált, magyarországi lengyel közösségi aktivista, és nem utolsó sorban ifjúsági regényíró volt.  1918. január 2-án született Zakopaneban, 1985. május 7-én, harminchat éve hunyt el Varsóban.

Adam Bahdaj szülővárosában, Zakopane-ban nőtt fel, itt járt iskolába. Kedvenc szabadidős tevékenységei a túrázás és a síelés voltak. Pilóta akart lenni, de hallási problémák miatt le kellett erről mondania.

Kiskorától fogva meg volt győződve arról, hogy író lesz belőle. A középiskola elvégzése után tanulmányait Krakkóban a Jagelló Egyetem jogi karán, valamint Varsóban a Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte.

A második világháború kitörése megakadályozta a továbbtanulásban. Bahdai 1939-ben ellenállóként részt vett a német megszállás elleni küzdelemben. Ő lett a Tátra egyik futára, aki jelentéseket küldött és a hegyek között a lengyel földalatti állammal kapcsolatban álló embereket a budapesti lengyel követségre vezette. A németek letartóztatással való fenyegetése miatt aztán Magyarországra menekült.

A háború végéig ott maradt, ahol aktívan bekapcsolódott a helyi lengyel közösség életébe. Csatlakozott a "Start" Irodalmi és Művészeti Körhöz is. 1942-ben Jan Kot álnéven Budapesten publikálta verseskötetét - "Szikrák a kalapács alatt" címmel, és elkezdett lengyelre fordítotani magyar műveket és népdalokat. Később is gyakran fordult a magyar irodalom felé ihletért,  kedvenc könyve Molnár Ferenc Pál utcai fiúk műve.

Miután 1945-ben visszatért Lengyelországba, színpadi karrierre vágyott, de feladta és Varsóba költözött, ahol újságíróként kezdett el dolgozni. Eleinte vidéki kérdésekkel foglalkozott, majd átállt a sportról szóló írásokra, főleg a fiatalabb olvasók körében szerzett elismerést.

Ezt követően Dominik Damian fedőnév alatt négy klasszikus krimit is kiadott, amelyek bár felnőtteknek szóló prózák voltak, sok levelet kapott fiataloktól is, akik el voltak ragadtatva stílusától. Ezután döntött úgy, hogy megpróbálkozik az ifjúsági irodalommal. A Félidő 0:1 című humoros regény a varsói utcai fiúk kalandjairól szól. Ezt a művét is nagy siker övezte, ami még inkább az ifjúsági irodalom irányába terelte.

Több könyvében visszaemlékezett a magyarországi futáréveire: "Az út a hegyeken át" (1956), "Hétkor Budapesten" (1958), "A Hold rendje" (1959) ), "Az élet íze" (1965), "A harmadik határ" (1974) vagy a "Táncoló elefánt" (1987) című műveiben.

Adam Bahdaj több tucat regényt írt meg élete során. Szinte az összes könyvét többször kiadták. Több tucat nyelvre fordították le, köztük például vietnamira is.

Az író hosszú évekig működött együtt a Lengyel Rádióval. Rádiójátékokat írt a Lengyel Rádió Színház számára. A legfiatalabbaknak szánt műveit gyakran használta a Lengyel Rádió gyermekszerkesztősége.

Adam Bahdaj regényeinek szereplői hétköznapi életet éltek, hétköznapi emberek voltak, amellyel könnyű azonosulnia a fiataloknak. Természetesen mindegyik regényben a főszereplő a körülmények, a kaland és a zavaros rejtvény teljesen elképzelhetetlen kombinációjával is találkozik. Regényeinek hőseinek lehetőségük volt bátorságot, bajtársiasságot, hűséget tanúsítani, és készek voltak áldozatokat hozni másokért. A halmozódó nehézségek leküzdésével nemcsak a szükséges tapasztalatokat szerezték meg, hanem karaktereket is formáltak. Az általános iskola idősebb osztályainak vagy a középiskola korai éveinek tanulói számára ezért értékes és példamutató személyiségminták voltak. Művei elbeszélésében ügyesen használta a játékstílust. A verbális vagy szituációs humor megfelelő használat esetén oldotta a feszültséget.

Adam Bahdaj élete során több díjban is részesült, a legjelentősebbek talán a Nemzeti Oktatási Bizottság érme, és az Arany Érdemkereszt.

Hirtelen hunyt el, 1985 májusában,  67 évesen. A varsói északi közösségi temetőben, Wólka Węglowában temették el.

Képek forrása: culture.pl