Hogyan látják a magyarországi fiatalok magukat és hogyan látják a társadalmat, amelyben élnek? Érzékelnek-e konfliktusokat és látnak-e lehetőséget arra, hogy a társadalom alakítóivá váljanak és ha igen mernek-e bekapcsolódni a társadalmi vitákba?
Önkép és önértékelés
Az ifjúsággal kapcsolatos örök kérdés, hogy miként fogják majd alakítani felnőttkorukban a társadalmat. A nagymintás ifjúságkutatás arra is alkalmas, hogy képet kapjunk arról, hogy a fiatalok mit gondolnak saját szerepükről, arról a társadalomról, amiben élnek, és hogyan szeretnék, illetve képesek azt befolyásolni.
A nagymintás ifjúságkutatás 2016-os eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a fiatalok alapvetően elégedettek magukkal, sőt elégedettebbek, mint korábban voltak. Testképük pozitívan változott a korábbi évekhez képest, egészségesebbnek, fittebbnek tartják magukat. A közérzetükkel és egészségükkel öt, az edzettségi szintjükkel hét százalékpontos, míg a külsejükkel 13 százalékpontos növekményt regisztrálhattunk az elégedettség tekintetében nyolc év alatt. Tehetségükkel és szorgalmukkal kapcsolatban is alapvetően pozitívan gondolkodnak. A fiatalok túlnyomó többsége úgy gondol magára, mint aki a feladatait jól teljesíti (76 százalék), tehetséges (64 százalék), és gyorsan tanul (62 százalék). A magyarországi fiatalok fele (52 százalék) mindhárom fenti állítással egyetért, és mindössze 2 százalékuk nem érzi igaznak egyiket sem. A magabiztos önkép függ az iskolai végzettségtől: a diplomás fiatalok több mint háromnegyede (78 százalék), a középfokú végzettségűek hattizede (59 százalék) érzi igaznak magára vonatkozóan mindhárom állítást, míg az alapfokú végzettségűeknek mindössze 39 százaléka.
A kutatásból az is kiderül, hogy a megkérdezett fiatalok önképe szempontjából kiemelten fontos a család, a barátok, fontos továbbá a település, ahol élnek és az öltözködési stílusuk. Valamivel kevesebben, összességében a megkérdezettek fele gondolkodik hasonlóan az oktatási intézményével (iskolájával) vagy a munkahelyével kapcsolatban. Hasonlóképpen a zene is fontos minden második megkérdezettnek, de az internetes tartalmak is, így ma már nehezen tartható az az állítás, hogy a tizen-huszonévesek kulturális identitását egyedül a zene határozná meg vagy ezen keresztül érthetnénk meg leginkább a mai fiatalokat.
A magyarországi fiatalok a 2016-os nagymintás ifjúságkutatás eredményei alapján inkább liberálisnak, inkább jobboldalinak és inkább mérsékeltnek tűnnek a saját magukra vonatkozó válaszok alapján. A hagyományok követésével kapcsolatban megosztottak, ugyanannyian tartják magukat hagyománykövetőnek, mint modern felfogásúnak. Ugyanakkor a kockázatkerülő– vállalkozó kedvű tengelyen inkább a kockázatkerülő attitűd jellemző rájuk.
Társadalomkép
A társadalomtudósok alapvető elméleti vitája a társadalmon belüli együttműködések és konfliktusok kérdését boncolgatja, míg a mindennapjainkat a társadalom szövetét összetartó és azt szétszakító erők mentén éljük. Ezeket tapasztalhatjuk például egy-egy fellángoló vita során a nemi szerepekről és láthatjuk a nemek együttműködésének örök formáját például a házasságban vagy a fiatalok és idősek egymás iránti türelmetlenségét és harmóniáját például a mesterek és tanítványaik kapcsolatában. A magyarországi fiatalok társadalmi feszültségek érzékelése terén megmutatkozó gondolatai sokat elárulhatnak arról, hogy milyenek is ők.
A politikától való elfordulásukat, ha nem is magyarázza, de hozzájárul a magyarázathoz, hogy a legnagyobb ellentétet a kormány és az ellenzék között érzékelik. A megkérdezettek kétharmada (68 százalék) úgy érzékeli, hogy nagy vagy nagyon nagy ellentét van Magyarországon a kormány és az ellenzék között. Legjelentéktelenebbnek érzékelt ellentét a gyermekes és gyermektelen családok között van, ebben az esetben a megkérdezettek fele (51 százalék) egyáltalán nem lát, vagy nagyon kicsi ellentétet lát a két csoport között. Figyelemre méltó, hogy ebben a tekintetben nincs érdemi különbség gyermekesek és gyermektelenek között.
A családi szolidaritást mutatja, hogy a megkérdezettek fele (49 százalék) vélekedik úgy, hogy legfeljebb kicsi ellentét lehet szülők és gyermekeik között. A megkérdezettek nem tartják jelentősnek a nők és férfiak közötti ellentétet sem (49 százalék). Fontos ebben az esetben is megjegyezni, hogy férfiak és nők között nincs statisztikai értelemben különbség: mindkét nembe tartozók nagyon hasonlóan gondolkodnak, a többségük nem lát jelentős ellentétet.
Fiatalok és idősek (nyugdíjasok) tekintetében már sokkal megosztottabb képet találunk, bár többen vannak azok, akik szerint inkább nincs, vagy csak nagyon kis ellentét fedezhető fel (37 vs. 26 százalék). A nemi és életkori ismérveken túl, az anyagiakkal kapcsolatos kategóriákban már jelentősebb különbséget érzékelnek a válaszadók. A gazdagok és szegények közötti különbség közel kétharmaduk (64 százalék) szerint jelentősnek számít Magyarországon. Szubjektív anyagi helyzet szerint vizsgálva a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a kedvezőtlenebb anyagi körülmények között élők érzékelik jelentősebbnek a különbséget. A nélkülözések között élők több mint fele (55 százaléka), a hónapról hónapra anyagi gondokkal küzdők négytizede (43 százalék) válaszolta azt, hogy nagyon nagy ellentét van a két csoport között, szemben a jó anyagi helyzetben lévőkkel, ahol ez az arány legfeljebb feleakkora (20 százalék azok között, akik gondok nélkül élnek, és 23 százalék azok között, akik beosztással jól kijönnek a jövedelmükből).
Az anyagiakhoz képest valamivel kisebb arányban gondolkodnak így a származáson alapuló különbségekről. A megkérdezettek hattizede (61 százalék) érzékel nagy vagy nagyon nagy ellentétet a bevándorlók és a Magyarországon születettek között, valamint a cigányok és a nem cigányok között (58 százalék).
Ön szerint mekkorák az ellentétek a magyar társadalomban a…? (N2016 = 2000; százalékos megoszlás)
Helyük a társadalomban
A szocializációval kapcsolatban nem pusztán az a kérdés, hogy milyenek a fiatalok, és milyennek látják a társadalmat, hanem az is, hogy a fiatalok miképpen látják magukat a társadalomban, hogyan tudnak bekapcsolódni a társadalmi döntésekbe. Összességében elmondható, hogy a magyarországi fiatalok kifejezetten korlátozottnak érzékelik a lehetőségeiket. A megkérdezettek fele (51 százalék) úgy látja, hogy a fiataloknak tulajdonképpen nincs lehetőségük beleszólni a helyi közügyekbe, és még ennél is magasabb arányban gondolják azt, hogy nem tudnak beleszólni az országos közügyekbe (57 százalék).
Ha megvizsgáljuk részletesebben, hogy miként vélekednek a fiatalok arról, milyen lehetőségeik vannak a saját lakóhelyükön arra, hogy hallassák a hangjukat, a leggyakoribb válasz a lakossági fórum (31 százalék). Bár meg kell jegyezni, hogy a megkérdezettek négytizede (41 százalék) semmilyen módot nem lát arra, hogy a fiatalok a helyi közügyekbe bekapcsolódhassanak. Tanulságos, hogy a fiatalok alapvetően azokban a formákban gondolkodnak, amelyek kevésbé korosztályspecifikusak: a kifejezetten ifjúsági korosztályt megcélzó diákönkormányzatok vagy ifjúsági irodák a fiatalok túlnyomó többsége szerint (74-79 százalék) a saját településükön nem kínálnak lehetőséget bekapcsolódni a közügyekbe. A radikálisabb eszközöket, például utcai tiltakozást vagy flashmobot, mindössze néhányan említették (5-9 százalék).
Milyen lehetőségeik vannak a fiataloknak az Ön lakóhelyén arra, hogy hallassák a hangjukat a helyi közügyekben? (N2016 = 2000; százalékos megoszlás)
Az ifjúságkutatók között abban meglehetős egyetértés mutatkozik, hogy a fiatalok elfordultak a közélettől, és kifejezetten igyekeznek magukat távol tartani a politikától. A politikában egy konfliktusos világot látnak, amelyben kevéssé bíznak. A politikai aktivitás szintje kifejezetten alacsony a nemzedékben. A politikai, közéleti aktivitás különböző formái közül a legtöbben az aláírások gyűjtését említették, ám a megkérdezetteknek csupán 6 százaléka vett részt ilyen tevékenységben. Az olyan aktivitások, mint a bojkott vagy a pénzadomány vagy valamilyen politikai demonstráción való részvétel, alig néhány 15–29 éves esetében releváns. Az egyes aktivitásokat együtt vizsgálva láthatóvá válik, hogy a megkérdezettek 85 százaléka egyik fajta aktivitásban sem vett részt. Mindez tovább erősítheti azt a hipotézist, hogy a magyarországi fiatalok igénye a közéleti-politikai aktivitásra alacsony szintű.
A közélettől való távolságtartás megmutatkozik abban az alapvető attitűdben is, hogy a fiatalok inkább kockázatkerülőnek és inkább mérsékeltnek tartják magukat. Ezt a visszahúzódó, visszafogott attitűdöt más kérdésekre adott válaszaik is megerősítik. A fiatalok alapvetően kerülnék a vitás helyzeteket, közel felük (46 százalék) egyetért abban, hogy nem helyes, ha valaki a másikat meg akarja győzni az igazáról, több mint felük (53 százalék) mondja azt (is), hogy nem helyes, ha valaki befolyásolni akarja a másikat. Jelentősnek mutatkozik a fiatalok safe space iránti igénye: a megkérdezettek kétharmada (64 százalék) szerint kellenek olyan helyek, amelyek mentesek a közéleti politikai témától.
A magyarországi 15–29 évesekről kifejezetten rendpárti kép alakulhat ki bennünk, amikor azokat a válaszokat elemezzük, amelyek arra vonatkoznak, hogy miről szabad és miről nem szabad beszélni, illetve miből illik viccet csinálni. A megkérdezettek kétharmada (65 százalék) úgy gondolja, hogy vannak olyan dolgok, amikkel nem szabad viccelődni, és minden második (50 százalék) gondolja azt, hogy vannak olyan dolgok, amikkel nemcsak hogy nem szabad viccelni, de aki viccel, azt büntetni kellene.
Mennyire ért egyet az alábbi állításokkal? (N2016 = 2000; százalékos megoszlás)
A nagymintás ifjúságkutatásról
A nagymintás ifjúságkutatás a korábbi kutatások eredményeivel összehasonlítható módon készül. Két fő részből áll, a magyarországi fiatalok élethelyzetét és életmódját vizsgáló kutatásból és a határon túli magyar fiatalokról szóló kutatásból, amely a magyarországival azonos tematika mentén, azonos időben készült. A 2016-os és a 2020-as vizsgálat során is 12 ezer 15–29 évessel vettünk fel személyes kérdőívet, a magyarországi 8000 fős minta mellett 4000 külhoni magyar fiatallal is készült interjú, így nyújtva átfogó képet a Kárpát-medencei magyar ifjúságról.
Székely Levente, szociológus, a szociológiai tudományok doktora. A Kutatópont kutatási igazgatója. A Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Szociológia Intézet adjunktusa, a nagymintás ifjúságkutatás kutatásvezetője.
Forrás: pixabay