A lengyel Szejm a 2021-es évet négy irodalmi szerző évévé választotta. Az 1921-ben született Krzysztof Kamil Baczyński, Tadeusz Różewicz és Stanisław Lem mellé szinte kakukktojásként került egy jóval korábbi költő – az 1821. szeptember 24-én világra jött Cyprian Kamil Norwid. Ki ő ma a számunkra, és hogyan értelmezhetjük a műveit?
Ipse ipsum – önarckép. A csaholó kutyák nemcsak Norwid kritikusai lehetnek, hanem a Lengyelországot felosztó nagyhatalmak is, mivel a lap, amelyre a művész támaszkodik/ír/rajzol, Európa térképe, a pirossal (vérrel?) keretezett hely pedig Lengyelország.
Kortársai nem értették meg sem a három részre szakadt Lengyelországban, sem Párizsban, Londonban vagy New Yorkban. Valójában már indulása sem volt könnyű: a cári uralom alatt született, korán árvaságra jutott és jórészt autodidakta módon tanult. Egészen fiatalon azonban még kitűnt kiemelkedő tehetségével. Fiatalon elhagyta hazáját, hogy továbbtanulhasson. Európában reménytelen szerelme, az ünnepelt és dúsgazdag zongoraművész, Maria Kalergis után utazgatott. Poroszországban valószínűleg részt vett a lengyel ellenállási mozgalomban, amiért börtönbe került. Fogsága idején, alig huszonöt évesen súlyos halláskárosodást szenvedett, ami még magasabb társadalmi falakat emelt köré. Egy pártfogója eljuttatta Amerikába, hogy ott próbáljon szerencsét. A krími háború hírére azonban elfogta a honvágy Európa iránt, otthagyta grafikusi állását, és visszatért a kontinensre. Londonban, majd Párizsban élt. Egyetlen művészi próbálkozásával sem érte el a várt sikert, verseinek jelentős része kéziratban maradt, ami hosszú távon betegségbe és nyomorba döntötte. 1883-ban Párizs egyik elővárosában, egy szegényházban érte a halál.
Tizenöt évvel később véletlenül bukkant rá egy kötetére Miriam (Zenon Przesmycki), a költő, fordító, de leginkább kultúraközvetítő és irodalomszervező. Elragadtatva olvasta Norwid műveit, és sorra jelentette meg őket nagy hatású művészeti lapjában, a Chimerában. A modernisták több okból is elődjüknek tekintették Norwidot. Összművészeti törekvései teljessséggel beleillettek a századforduló esztétikájába. A kor közönsége Norwid magányában a művészsors tragikumát pillantotta meg, sőt – Nietzsche-olvasmányélménye hatására – a kiváló egyéniség sorsát látta bele, aki szembeszáll a nyárspolgárok „csordájával”. A parnasszizmus hatása nyomán Norwid tömör, bonyolult képei, fordulatai is teljes jogot és elismerést nyertek (pedig a költő életében éppen ezt vetették a leginkább a szemére.) A lengyel századforduló ráadásul a függetlenségi törekvések miatt mélyen a romantikában gyökerezett. A három „nagy” romantikus költő, a „három vátesz” – Mickiewicz, Słowacki, Krasińki – kultuszában így idővel Norwid is osztozni kezdett. Ez a folyamat végül bő száz évvel később, az ezredfordulón teljesedett ki, amikor a krakkói Wawel székesegyházban, Mickiewicz és Słowacki kriptájában elhelyezték Norwid jelképes urnáját. Mivel a költőt tömegsírba temették, hamvai nem voltak azonosíthatók, így az urnába a sír földje került, amelyet II. János Pál pápa áldott meg.
Norwidot tehát Lengyelországban a legmagasabb elismerés övezte-övezi. Az el-ismerés és az ismerés azonban – milyen „norwidos” ez a szóboncolás – két különböző dolog, a kedvelésről nem is beszélve. Még Wisława Szymborska is iróniával emlegette a „súlyos norwidokat”, mintha valami átokról szólna. Hát a mai lengyel gimnazistákban mi marad meg a verseiből? Talán csak a Chopin zongoráját lezáró híres idézet: „az ideál lehullt az utcakőre” (Ideał – sięgnął bruku). De tegye fel a kezét az, aki 2021-ben puszta kedvtelésből olvas Aranyt vagy Vajda Jánost! Mai szemmel a kort belepte némileg a por, pedig ha képesek volnánk odafigyelni, a por alatt kincseket találnánk – sőt, Norwid szavaival azt is mondhatnánk: a hamu alatt gyémántot találnánk, hiszen ez a híres költői kép is tőle származik!
Fiatal nő arcképe (tanulmány)
Nekünk, magyaroknak szerencsénk van: a Lyra Mundi sorozatban 1982-ben jelent meg egy önálló Norwid-kötet. Összeállításában polonisták és a kor kiváló költői működtek közre. És még ha az eredeti versek és a műfordítás a legtöbbször nem ad száz százalékig azonos élményt – főleg a kötött versek esetében, és különösen Norwidnál –, nekünk nem is kevés lehetőségünk nyílik arra, hogy megpróbálkozzunk a befogadásával.
A szóteremtés és szó-tagolás, a jelentéssűrítés valóban Norwid költészetének fontos jellemzői. A szavakat nagy gonddal válogatta meg és helyezte egymás mellé; visszatérő metaforája, hogy kőbe vési a szavait. De tévhit, hogy minden verse nehezen érthető. Amelyik mégis az, azzal szemben más stratégiát alkalmazhatunk. Ha a mindenütt jelenvaló elektronika korában nem tudunk hosszabban, elmélyülten figyelni, válasszuk a meditatív befogadást. Olvassunk el egy-két sort, majd akár már valamilyen más tevékenységünk végzése közben is időzzünk el rajta, vagy egy újabb aranymondást megosztó poszt megtekintése helyett pergessük végig magunkban egy-egy sűrített mondatát.
Ma, amikor annyira az internet képet-szöveget egyesítő felületének hatása alá kerültünk, hogy olykor más módon már nem is vagyunk képesek tartalmakat befogadni, Norwid akkor is a segítségünkre jön. Hiszen grafikus is volt. Kortársai elsősorban a vázlatait értékelték, amelyek kiváló ötletekről tanúskodtak. 2008-ban a lengyel BOSZ Kiadó gyönyörű albumot jelentetett meg Norwid. Papíron hagyott jelek (Znaki na papierze) címmel, amelyben nyomtatott és kéziratos versek, prózai művek, levelek, valamint grafikák, akvarellek szerepelnek tematikus elrendezésben. Norwidban együtt munkált a kép, a szöveg és a ritmus, és a jövőben is ezek együttes befogadása révén fog tudni tovább élni.
A rövid, tömör, meditációra érdemes versek közül aránylag könnyen értelmezhető a Veronában című alkotás, egyszersmind jól megmutatja Norwid kritikus gondolkodását. Pillanatfelvétellel indul: meteorit hull a Capuletek és Montague-k házainak mondott veronai romokra. Két magyarázatot olvashatunk:
Júliáért, a ciprus azt susogja,
Romeóért ejt könnyet a menny boltja,
Sírjuk mélyére szállva.
De az emberek véleménye bölcsebb:
A hullócsillag kődarab, nem könnycsepp,
S idelent senki sem várja.
(Kerényi Grácia fordítása)
A lapidáris megfogalmazásból nem derül ki, hogy „az emberek véleménye” valóban „bölcsebb”-e, vagy a Norwidnál oly gyakori iróniáról van-e szó. A dolgok innen is, onnan is nézhetők; az olvasó döntése, melyik értelmezést választja.
Egy másik jellegzetes, tömör verse, A zarándok (Pielgrzym), amelynek új fordítása a cikk végén található, már elvontabb, összetettebb. Hőse a földi kiterjedéssel, a birtoklással szemben a vertikális növekedés, a transzcendenssel való kapcsolat felsőbbségét hirdeti. Ez a mű igazi felfedezés lehet nemcsak a lelkiség után vágyók, hanem az utazók és az expatok, a különböző (anyagi, környezetvédelmi) megfontolásból minimalizmusra törekvők számára is.
Az óceánon
Korunkban a Föld lakosságának egynegyede milliós városokban él. Norwid számtalan művében ott nyüzsög a nagyváros, még ha nem is találunk nála explicit városleírásokat. Közegként van jelen és metaforaként: dzsungelként, pokolként. A nagyváros a tömeg élőhelye, de Norwid egyéneket is felmutat benne – félelmetes, tönkrement alakról szól például a A rém (Larwa) című verse, aki mellett „a síkos londoni járdán” halad el az elbeszélő. Ha e sorok olvasójának Baudelaire jutott az eszébe, jó nyomon jár. Norwid lírai alanya ugyanúgy jár-kel a nyugat-európai nagyvárosban, mint a baudelaire-i flâneur. Bár nem tudjuk biztosan, hogy a lengyel költő ismerte-e francia kortársát, aki ráadásul vele egy évben született, az mégis egyértelmű, hogy költészetük több ponton közös vonásokat mutat. Ilyen vonás az unalom is, amely megbénítja a nyugati civilizáció emberét (ld. pl. az ironikus Bábuk – Marionetki, vagy a lefordítatlan Forrás – Źródło c. verseket).
A nagyvárosi-kapitalista elértéktelenedéssel, felületességgel és unalommal szemben azonban Norwid nem a szenvedélyeket, hanem a hitet választotta. A keresztény olvasó rengeteg elmélkedni-továbbgondolni való verset találna munkásságában (ezeknek sajnos jó része még nem olvasható meg magyarul). De a művészetek és az európai kultúra rajongójának is tetszeni fog számtalan műve, melyeket híres alkotói személyiségek és alkotásaik ihlettek (a magyarra fordítottak közül ilyen például az Adam Krafft vagy a Mondd, mit vétettél kezdetű alkotás).
Barabás
A legutóbbi évek amerikai belpolitikai eseményeit követő mai olvasó számára izgalmas lehet a John Brown polgárhoz című vers. Akkor készült, amikor címzettje, aki fegyveres felkelést szervezett a rabszolgaság eltörlése érdekében, még várt halálos ítéletére. A vers Kościuszkót is említi, aki Amerikában is harcolt a függetlenségért, és nemcsak a rabszolgatartás felszámolását szorgalmazta, hanem – kortársaitól eltérően – az amerikai őslakosokra is egyenlő emberként tekintett. Norwid kísértetiesen a mának szól, amikor bizonyítja, hogy a „szabadság hazája” egyáltalán nem olyan szabad, mint azt Európából gondolnánk. A mai embernek egyetlen „baja” lehet a verssel: Amerika zűrzavarát a „néger éj” metafora érzékelteti, amelyet ma már rasszizmusnak hall a fülünk, vagyis szabadság ide, egyenlőség oda, a vers ma mégsem idézhető a maga teljességében.
Norwid mint kívülálló – vagy a kirekesztés áldozata – is figyelmet érdemel. Fogyatékosságáról, a siketségről írta Wczora-i-ja (A tegnap-és-én, „Tegnapén”) című versét, amely magyarul nem olvasható. A szintén lefordítatlan Az én dalom (I.) (Moja piosnka (I)) pedig a depresszióról is szólhat. Ma, amikor egyre tudatosabban figyelünk erre a betegségre, a megértését nagyban segítheti Norwid száz szónál is többet mondó, erőteljes képe: a mindent befonó fekete fonál. És ha megindít bennünket Norwid magányos hősének sorsa, talán általában megértőbbé, toleránsabbá válhatunk embertársaink iránt.
Jung éjszakái (Edward Young angol költő Éjszakai elmélkedései ihlette rajz)
A Norwid-év Magyarországon is jó alkalmat nyújthatna arra, hogy megjelentessük eddig le nem fordított verseit – például azokat, amelyeket ez az írás is említ. Már korábban kiadott lírai vagy prózai műveit is megpróbálhatjuk újrafordítani mai nyelvezettel, hiszen legutóbbi fordításuk óta jó néhány évtized eltelt. Érdekes kísérlet lenne például egyik leghíresebb költeménye, a Gyász-rapszódia Bem emlékére újrafordítása. Jelenleg két értő tolmácsolás áll rendelkezésünkre Rónay György rímes-jambikus és Kovács István rímes fordításában (Új Írás, 1977/1.). A Gyász-rapszódia azonban eredetileg rímes hexameterben íródott. Érdekes lenne akár rímtelen hexameterben megpróbálkozni újraértelmezésével – ez a forma visszaadhatná a vers eredeti pergését és heroikus hangvételét.
Álljon itt buzdításként A Zarándok újrafordítása.
A zarándok
A rendek felett ott a Rendek-Rendje,
mint lapos háztetők felett a felhőkbe
vesző torony...
Azt gondoljátok, én számkivetettje
vagyok a sorsnak, csak mert tevebőrrel
fedem sátorom...
Pedig a mennyek ölén a lakásom,
mikor felfelé ragadják a lelkem,
akárcsak a piramist!
Pedig a földből annyi a sajátom,
amennyit épp a talpammal lefedtem,
utam bármerre halad is!
(Petneki Noémi fordítása)
Petneki Noémi
This work was produced during the Noemi Petneki’s literary residency at Petőfi Literary Museum supported by the International Visegrad Fund
Norwid grafikái a Varsói Nemzeti Könyvtárban találhatók; forrás: Polona.pl (közkincs)
További olvasnivaló
Chopin zongorája (részlet)
Rónay György fordítása
VIII.
Nézd, Fryderyk... ez Varsó: lángban álló
ég alatt oly fura fények
között világló -
Nézd, a Plébánia orgonája! Fészked,
a polgárházak, akár az Állam,
olyan ősöregek,
a terek aszfaltja kopáran,
s Zsigmond kardja felhők felett.
IX.
Nézd, utcáról utcára
vad kaukázusi lovak:
fecskék viharra várva,
ezredek elé vágva
villámlanak -
- Az épület ég - lángja töpped -
újra fölcsap - s a fal mentén végig
a puskatussal taszigált özvegy
nők arca rémlik - - -
Aztán látom, bár a füst eláraszt:
a tornácon koporsót
hurcolnak a poroszlók -
cipelik - lezuhan - a te zongorád az!
X.
Az zengte Lengyelhont, történelme
zenitjétől szivárványba
burkolva és ölelve,
volt Kerékgyártók földjét az áldta,
s most az zuhant a gránit kövekre!
- Az ember bőszen tördeli, rontja,
mint minden nemes elgondolást itt,
századok óta
mindent, ami csak ébreszt vagy lázít;
s mint Orpheusz testét, dühödten
ezer szenvedély tépi darabra;
mind: "Nem én!" - hörgi közben,
"Nem!" - s fogát csikorgatja - -
Hát te? Hát én? Zúgjon itéletének:
"Örvendj, késő kor! Sír a kő keble:
ím az eszmék elértek
az utcakövezetre!"
Líra és nyomtatás
Tandori Dezső fordítása
1
Szólsz: „Zengek a szerelem nevében...”
Azt hiszed? hogy így becsapsz:
Remegő húrjaidat nem érzem –
A líra nyomdásza vagy!
2
Ne mondd: dalhoz a lant cifra sallang!
Ó, nem! Felszárnyal vele...
Sasnak a toll az, mi lant a dalnak –
S a vérnek is jegyese!
3
Lant nélkül a tartalom megélhet.
Szellemnek - eszmét csupán...?!
Mint ha testnek csak testet...! Mit érhet?
A süket csend kell talán?...
4
Pénzt bízol rá - a kalmár megadja;
Örömet nem ád vele...
Kezed nyújtod - még hogy belecsapna;
- Igazi barátod-e?
5
Tartalom értelme, szó parázsa,
Lelkiismeret-jogar:
Rendeződjék zenei arányba,
Ragyogjon - gyöngysor, Pazar!
6
Látom úgy, üres kézmozdulatban,
Mint légremegéseket:
Láthatónkon túl hányféle lant van,
Könnyebb húr is, rengeteg.
Forrás: babelmatrix.org