Első verseskötete 1930-ban jelent meg, 1931-ben egyik alapítója volt a Żagary című irodalmi folyóiratnak. 1934-ben diplomázott, majd Varsóban a lengyel rádiónál dolgozott.
1951-ben politikai menedékjogot kért Franciaországban. 1951-től 1960-ig Párizsban élt és dolgozott, versei mellett számos esszéje is megjelent, amelyekben politikai, társadalmi kérdéseket boncolgatott. 1953-ban neki ítélték oda először az Európai Irodalmi Díjat. Hatalom megragadása című könyve ugyanebben az évben szintén nagy sikert aratott. A rabul ejtett értelem című esszékötetét 1955-ben adták ki, amelyben élesen kritizálta a sztálinizmust, amely miatt nemkívánatos személy lett Lengyelországban.
1978-ban nyugdíjba vonult, de továbbra is tartott irodalomtörténeti előadásokat. 1980-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint "életműve kompromisszum nélküli világossággal fejezi ki az éles konfliktusokkal teli világba kivetett ember sorsát". Több művében is foglalkozott Lengyelország és Litvánia történelmi hagyományaival, a kelet-európai régió múltjával és jelenkori eseményeivel is.
LLM
Remény
Reménye annak van, aki hisz benne:
Nem álom a föld, hanem eleven test,
S nem csal a hallás, a tapintás, látás.
És minden dolog, mit a földön ismersz,
Olyan, mint egy kert, ha a kapunál állsz.
Belépni tilos. De hogy van ilyen kert,
Biztos. Ha jobban s okosabban néznénk,
Új virágot és csillagot nem egyet
Megláthatnánk a világ kertjében még.
Ámít a szemünk, egyesek azt mondják,
Hogy nincsen semmi, csupán mi képzeljük,
De épp annak, ki így szól, nincs reménye.
Ha elfordul az ember, azt gondolják,
Háta mögött a világ máris megszűnt,
Mintha tolvajok hordták volna széjjel.
Kerényi Grácia fordítása