Foto: PAP/ Leszek Szymanski
Ma hajnalban a lengyel női négypárevezős csapat meghozta a lengyelek első érmét, méghozzá egy ezüstöt. Káosz, a Nyugis, Teréz Anya, az Optimista és a Békés Mackó nagy csatája.
A Katarzyna Zillmann, Maria Sajdak, Marta Wieliczko i Agnieszka Kobus-Zawojska alkotta négyes rekordsebességgel kilőtt az induláskor, olyannyira, hogy az edzőjük is aggódott, hogy a féltáv jelentette mélypont után leeresztenek. Végül azonban sikerült előszedni a tartalék erőforrásokat, és a németek hibáját kihasználva utolérni a kínaiakat.
Káosz, azaz Katarzyna Zimmermann az elsőevezős, ő határozza meg a csapat ritmusát. A „kőkeményen vagy sehogy” elvében hisz, robbanékonyságával viszi előre a csónakot. Érdekesség, hogy már az olimpia előtt is hírességnek számított: 19 évesen a jéghideg Visztulából mentett ki egy öngyilkosjelöltet a saját élete kockáztatásával és méregdrága versenykenuja feláldozásával.
A Nyugis, vagyis Maria Sajdak már rutinos versenyző, a harminc éves krakkói evezősnek ez a második érme: Rióból ugyanis már hozott egy ezüstöt. A csapattársai a higgadtságáért és megbízható teljesítményéért dícsérik.
Teréz Anya, azaz Marta Wieliczko azért kapta becenevét, mert ő az, akinek a segítségére mindig számíthatnak a sporttársak. A 188 cm magas, 26 éves hölgy egyébként családi indíttatásból választotta a sportot – édesanyja a moszkvai olimpián állhatott a második helyre a dobogón.
Agnieszka Kobus-Zawojskát Optimistának hívják a csapattársak, ő az aki pozitív beállítottságával a lelket tartja a csapatban, és bármikor képes feldobni a hangulatot egy-egy viccel. Marta Sajdakhoz hasonlóan ő is tart egy érmet otthon Brazíliából: öt éve bronzot szerzett párosban.
A csapat ötödik tagjának tarják még Jakub Urbant, a Békés Mackót, akit minden újságíró és sportoló elsősorban higgadtságáról és acélidegeiről ismer. A stressz fogalmát hírből sem ismeri, az arcán semmilyen érzelem nem látszott. A verseny után megkérdezték, hogyan érzi magát, és vajon az első érem ösztönzést jelent-e többi sportoló számára, mire így válaszolt: „Nem érzek semmi különöset. Esetleg némi elégedettséget. Én már csak ilyen vagyok. Különben egyáltalán nem érdekelt, hogy az első vagy a tizenötödik helyen végzünk, én a magamét megtettem. Egyébként sosem beszéltem még ilyen sokat.”