A közép-európai közösségnek a Nyugat egyszerre jelenthet jó és elrettentő példát a regionális együttműködés tekintetében - jelentették ki a szekértők a Nyári Egyetem harmadin napján tartott panelbeszélgetésen.
A Felczak Intézet IV. Nyári Egyetemének harmadik napján Dr. Marek Natusiewicz lengyel építész, az Intézet Tanácsának tagja és Mohay Gergely, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője folytatott beszélgetést a Visegrádi Csoport helyzetéről, összehasonlítva azt más európai regionális együttműködésekkel.
Mint ahogyan az a diskurzus címéből is kiderült, a beszélgetőpartnerek arra keresték a választ, hogy a V4-ek miért nem váltak az új Benelux-szá, vagy Északi Tanáccsá. Natusiewicz úgy vélte, hogy bár a felsorolt regionális együttműködések hasonló szándék mentén jöttek létre, mint a V4, nem volt azonos a résztvevő országok kiindulópontja. Kiemelte, hogy Belgium, Luxemburg, illetve Hollandia a második világháborút követően szuverén államok maradtak, míg a közép-európai országok szovjet befolyási övezet alá kerültek. Ebből kifolyólag pedig lehetetlen volt számukra egy olyan összefogás megteremtése, mint amilyen mondjuk a Benelux. A lengyel közgazdász hozzátette azt is, hogy a szóban forgó nyugat-európai országok társadalmi szempontból is jobb helyzetben voltak, hiszen a világháborút követően is megmaradt a szellemi elitjük, illetve erősebb állampolgári tudattal rendelkezett a lakosságuk.
Mohay hasonlóképpen vélekedett a V4-ek helyzetéről. Elmondta, hogy véleménye szerint nem kell „Kánaánként” tekinteni a Nyugatra, hiszen az már a múltban is és most is küzdött a maga válságaival, példaként megemlítve a migrációt és az értékrelativizmust. Ettől függetlenül nem tagadta, hogy valóban sok tekintetben jobb helyzetben vannak a Benelux államok, mint a közép-európaiak, viszont kiemelte, hogy ez leginkább két dolognak köszönhető: egyrészt a több évszázadon át tartó kizsákmányolásnak és gyarmattartásnak; másrészt pedig annak, hogy a második világháborúban őket az amerikai csapatok szabadították fel, így nem kerültek szovjet befolyás alá.
A főosztályvezető hozzátette azt is, hogy annak ellenére, hogy „nincs akkora jólét”, mint a nyugati országokban, a V4 egy átgondolt gazdasági együttműködés. Ezt alátámasztandó példaként felhozta, hogy a visegrádi országok GDP növekedése meghaladja az EU gazdasági növekedését, illetve, ha a négy ország egy államot alkotna, akkor az „beférne” a G20-ak közé.
Szóba került az is, hogy a V4-ek hogyan tudnának tanulni a nyugati országok hibáiból. Ezzel kapcsolatban Mohay azt mondta, hogy elsősorban „ne legyünk lusták dolgozni” – utalva ezzel arra, hogy az említett országokban az „alantasabb” munkákat már gazdasági bevándorlók végzik el –, védjük meg a határainkat, a legfontosabb pedig, hogy ne adjuk fel a társadalmi szinten fontos elveinket. Ez utóbbira vonatkozóan kiemelte, hogy az értékekhez való ragaszkadás egyfajta biztosítékot jelent arra, hogy a nemzet ne oldódjon fel egy másik kultúrában.
A beszélgetés során téma volt még a visegrádi országok között meghúzódó esetleges ellentétek, például a magyar kisebbség helyzete Szlovákiában. Mohay kifejtette, hogy ilyen ellentétek mindig lesznek, de hosszútávon kifizetődőbb, ha ezek nem jelentik az Együttműködés végét. Mint mondta, a történelmi tapasztalatok alapján a V4-ek eddig minden „forrópont” után visszataláltak egymáshoz az egymásra utaltság miatt.