A XXX. Kárpátok Európája Fórum napindító beszélgetését az elmúlt harminc év értekelésének szentelték a régió országainak képviselői. A Maciej Szymanowski által vezetett beszélgetésen Ryszard Terlecki, a Szejm alelnöke, Mihail Popșoi, a moldáv parlament alelnöke, Bogusław Sonik képviselő, Martin Fronc, a szlovák Keresztény Társadalompolitikai Intézet helyettes igazgatója, Hörcsik Richárd parlamenti képviselő, valamint Jan Draus történészprofesszor vett részt.

Fot. JAP

Kihívások Brüsszel és régiónk között

A moderátor, Maciej Szymanowski kezdésként felvetette, hogy a kezdeti lendület után sokak szerint megállt a történelem kereke a régióban, sőt, lassan visszafelé kezd forogni.

Ryszard Terlecki válaszában elmondta, valóban számos sikerrel büszkélkedhetünk, de sokkal fontosabb a problémák elemzése. Az első ilyen, a bővítés kérdése, azoké a partnereké, akiket fel kellene venni az Unióba. Sajnos az Unió nem akarja, vagy nem akarja felgyorsítani az aspiráns országokkal való tárgyalásokat, még annak ellenére sem, hogy ezen országok teljesítették, sőt, sok esetben túl is teljesítették a követelményeket. Az országokban, amelyek az előszobában várakoznak, növekszik az elégedetlenség a csatlakozási perspektíva hiánya miatt. Ma még nagy a lelkesedés az Unió iránt, de ez csökkenhet a jövőben – Terlecki itt a török példát említette.

A következő potenciális veszély az európai szuperállam létrejötte, illetve a két-, illetve háromsebességes Európa perspektívájának veszélye, valamint a jól érzékelhető kettős mérce. Ezért is szeretnénk, ha minél több új országot vennének fel, hiszen ez erőt és támogatást ad nekünk az uniós érdekérvényesítésben. Ez nemcsak Lengyelország természetes érdeke, de több más uniós országé is – fogalmazott. Együttműködésre vagyunk ítélve, másképpen nem fog menni, fogalmazott a házelnök-helyettes. Mindez pedig független a politikai orientációtól, ezt minden államnak meg kell értenie.

A következő súlyos probléma a dekadencia, ami rombolja Európát. A környezetvédelem természetesen nagyon fontos dolog, de nem lehet a klímaharc jegyében a saját gazdaságainkat tönkretenni, miközben más országok egyáltalán nem is törődnek ezekkel a kérdésekkel.

Ma nem proletárdiktatúra van, hanem a szexuális kisebbségek diktatúrája – ez ellen az őrület ellen küzdenünk kell, éppen úgy, ahogy a magyarok, akik élen járnak ebben – jelentette ki.

A britek megmutatták, hogy nem tetszik nekik a brüsszeli intézmények diktatúrája ezért kiléptek. Mi nem akarunk kilépni, nálunk erős az EU támogatottsága, de muszáj szembenéznünk a problémákkal, amelyek előttünk állnak – jelentette ki.

A moldáv nézőpont

A moldáv házelnök az országa uniós tárgyalásokhoz vezető útját bemutatva elmondta, a lakosság szintén úgy gondolja, nincs más lehetőség: geopolitikai helyzetüket, a helyi politikai hagyományokat ismerve magától értetődő ez az opció. Sokat is tesz érte a kormányzat, a jog- és igazságszolgáltatástól, a gazdasági és energiaügyi szabályozás reformjától kezdve. Az integráció a politikai DNS-ünk része – mondta. A moldáv gazdaság 70% az unióba exportál, sőt, még a szakadár Transznyisztriai állam is többet exportál az EU felé, mint orosz irányba. Az ország élvezi az integráció nyújtotta eddigi előnyöket, de tisztán látják azt is, hogy a Keleti Partnerség reformra szorul. A házelnök kiemelte a moldáv politika generációváltását és a nyitottságát is.

Új helyszínen a régi barátság

Hörcsik Richárd „új helyszínen a régi barátsággal” köszöntötte az egybegyűlteket, külön kiemelve annak jelentőségét, hogy a Fórum helyszínén mindig kiemelten fontos a kárpáti, visegrádi együttműködés ügye érték és érdek alapon. A történelmi kényszerre végre rájöttek a kormányaink is, politikai színezettől függetlenül: az együttműködés a túlélésünk motorja az öldöklő brüsszeli küzdelemben. Külön-külön nem lehetünk sikeresek – húzta alá. A mi lokális együttműködésünk mutatta meg, mi az igazi szubszidiaritás, tette hozzá. Míg Brüsszelben az elit eltávolodott a társadalomtól, a helyi elitek Przemyślben, Krasiczynban, vagy éppen Sárospatakon gyűltek össze, közel a való világhoz. Nem véletlen, hogy felépül a Via Carpatia, és talán megindul a Budapest-Varsó gyorsvasút ügye – ez mind szoros kapcsolatban áll a regionális együttműködésünkkel. AZ itt élő polgárok felnőttek az együttműködéshez, képesek együtt dolgozni a közös célokért – összegezte mondandóját. Zárszóként hozzátette, nekünk kell lennünk a lisszaboni szerződés őrének a liberális szélsőséges ideológiák, a kettős mérce fenyegetésével szemben.

További lehetőségek és problémagócok

Szlovák részről Martin Fronc hozzátette: tévedés azt hinni, hogy az Uniós tagság csak egyoldalú hasznot hozott a régiónak – a Nyugat éppen úgy hasznot húzott ebből. A Nyugat ugyan sokszor temette a visegrádi együttműködés ideáját, ez éppen sikereivel és hatékonyságával bizonyította létjogosultságát. Kiemelte a régión túli együttműködések jelentőségét is. A politikus reagált a magyar és lengyel politikát illető uniós vádakra is: mindkét országnak joga saját szabályozást és intézkedéseket hozni a gyermekek szexuális propagandája ellen vagy éppen a bírósági rendszerben. Remélem, a saját országom szintén hasonló kezdeményezésekkel él majd.

Bogusław Sonik kinyilvánította, maga is az együttműködés híve, ugyanakkor megjegyezte: a regionális szempontok egyáltalán nem számítanak az Unióban, a nagy játékosok ezeket nem is veszik észre. A legfontosabb feladatunk az együttműködésben a közös célok és feladatok azonosítása – ami nem is egyszerű dolog, ha például a Turów-i bánya ügyére tekintünk, ugyanakkor lehet sikeres is, ha például az infrastruktúrát vesszük példának.  

Mire tanít a történelem?

Jan Draus törtnész zárszavában három dolgot emelt ki:

Elsőként a régi országainak közös történelmét, és a leckét, amelyet el kell sajátítanunk. Ilyen leckék az 1956-os szolidaritás, vagy az önmagukat felgyújtó demonstrálók, vagy éppen az ellenzéki együttműködés a Lengyel-Csehszlovák Szolidaritás, vagy a Lengyel-Magyar Szolidaritás idején. Ilyen olvasmányok Havel, Bibó, Szűcs Jenő, Jerzy Kłoczowski, Kundera, Halecki és mások művei. Az ő műveik mutatják a jövőt is.

A második a hagyományos értékek és a nemzetállami hagyományok iránti elkötelezettség, amely nemzeti szuverenitásunk záloga – ez az, amit a Nyugat nem ért meg Draus szerint. Ki tudja, nem Közép-Európa dolga-e, hogy megvédje a Nyugatot? – tette fel a költői kérdést.

A harmadik fontos elem a regionális együttműködések jelentősége, akár a V4, akár a Háromtenger Kezdeményezés, akár a Kárpátok Európája szempontjából. Ehhez kapcsolatban számos új Intézetet kell még teremteni, és már működnek is sikeres kezdményezések, mint a Felczak Intézet.

Negyedikként felvetette egy Visegrádi Országgyűlés megalkotásának fontosságát is. Európát nem a grantek alkotják, hanem a kultúra – jelentette ki.