Négy közép-európai főszerkesztő cserélt eszmét a Karpaczi Gazdasági Fórumon a közép-európai sajtó helyzetéről, a visegrádi sajtóegyüttműködés jelentőségéről és lehetőségeiről.

A találkozó első alapkérdését Maciej Szymanowski, a Felczak Intézet igazgatója, az esemény moderátora vetette fel: miért van az, hogy kapcsolataink jól alakulnak, gazdasági, politikai sikereket érünk el, de a kölcsönös információátadás, a hivatalos, valós információk átadása problémákkal küzd? Miért a nyugati médiumokon keresztül szerzünk információt egymásról?

Szalai Zoltán válaszában az elmúlt évtizedek történelmét vázolta, felemlítve a centrum és periféria fogalmát – mi akkor az ún. perifériáról úgy gondoltuk, a nyugati nagy médiumok jelentik a mintát, ők képviselik az újságírói hitelességet. Ez a tendencia Szalai szerint csak a 2010-es évektől kezdett lassan megváltozni, és lassan erősödni kezd a régión belülre irányuló figyelem is. Éppen ezért ítélte különösen fontosnak, hogy ily módon sikerült a média képviselőinek így találkozniuk, és ezáltal épülnek az informális hálózatok közöttünk.

A szlovák média képviseletében Jozef Majchrak, a Postoj.sk főszerkesztő-helyettese is megerősítette ezt a diagnózist, felidézve a szlovák médiaügynökség egykori vezetőjének régi nyilatkozatát, aki többször is mondogatta, hogy bőven elég az orosz hírügynökség híreit átvenni ahhoz, hogy információt szerezzünk a szomszédainkról. Mára azonban Szlovákiában is változni kezd ez a tendencia. Majchrak a szlovák médiapiac helyzetéről elmondta, hogy hiába van plurális médiakínálat az országban, az uralkodó külső kép nem ezt mutatja. Ez az imázs ugyanis ideológiailag erősen befolyásolt, e kép alakítói gyakran választanak olyan jelenségeket, amelyek beleillenek a koncepcióba, amelyet természetesen az uralkodó liberális irányvonal jellemez.

Mátyás Zrno, a Konzervativné Noviny főszerkesztője a fentiekhez csatlakozva egyfajta posztkoloniális Nyugat-komplexusról beszélt, amelyben önként gyarmatosították-gyarmatosítják magukat a csehek. Példaként említette, hogy általános tudás, hiteles ismeretek híján Csehországban szerinte egyébként két szélsőséges csoportra lehet osztani a külpolitika és a magyar ügyek iránt érdeklődőket: a cseh olvasók egyik része szerint sötét középkor uralkodik a Duna mentén, a másik szemében pedig Magyarország a követendő minta. Nagyon nehéz azonban nem a nyugati médiákból átvett közhelyekkel szemben hitelesen tájékozódni – jegyezte meg. Jelenleg a facebookon található egy magyar szakos diákokból álló csoport, ahonnan hiteles és alapos információt lehet szerezni.

A Lengyelországgal kapcsolatos dezinformációkkal kapcsolatban jó példaként említette az LGBT-mentes zónák ügyét, amelyet széles körben ismertetett a média szerte az országban, senki sem vette ugyanekkor a fáradságot, hogy leellenőrizze a híradást, pedig könnyedén kiderült volna, hogy pusztán egy melegjogi aktivista akciójáról van szó. Az ügynökségek nagy része Csehországban az ellenzéki újságírók twitterjéről veszi át a régióval kapcsolatos híreket, mindenfajta ellenőrzés nélkül – ecsetelte. Nincs az országban magyaros, vagy lengyeles szakértő, mindannyian másod és féligazságokból dolgoznak, de nem sokkal jobb a helyzet Csehországgal kapcsolatban sem: nagy karriert futott be például egy riport Prágáról, amely szerint a cseh diákok kevesebbet járnak Erasmusra, mert annyira utálják az Uniót. Később derült ki, hogy az anyag forrása egyetlen újságíró cikke volt, aki egy liberális kávéházban kérdezte ki az ott tartózkodókat.

Mátyás Zrno hozzátette, a régi reklámszakmai jelszóhoz – sex sells – hasonlóan immár a magyar miniszterelnök neve is egyetemes figyelmet kelt – hosszú idő óta Orbán Viktor ez az első név a régióból, amely átütötte a nagyvilág érzékelési küszöbét is.

Paweł Lisicki, a DoRzeczy hetilap főszerkesztője egyetértett Szalai Zoltánnal a periféria látásmódját illetően. Mint elmondta, az első két évtizedben a rendszerváltás után az egész lengyel közélet az uniós és NATO-csatlakozásra koncentrált, és eközben kialakult egyfajta öngerjesztő kisebbségi komplexus, amelyben elfogadtuk, bebeszéltük magunknak, hogy Brüsszel okosabb, tapasztaltabb mint mi, csak jó tanulóként rá kell hallgatnunk. Lengyelországban azonban 2015-ben történt egy nagy váltás a ebben a tekintetben: ekkor, a kormányváltás után a lengyel szuverenitás és öntudat újra előtérbe került. Jelzésértékű ügy volt a migránsok kvótaalapú befogadásának elutasítása, amely az első ellenállási momentum volt az Unióval szemben. Nem véletlen, hogy ezután indultak meg a lengyel demokrácia elleni brüsszeli kritikák, és innentől fokozódott az uniós nyomás. Ezzel párhuzamosan először merültek fel a kérdések azzal kapcsolatban is, hogy mennyire éri meg nekünk ez a kritikus környezet Brüsszelben – ez a vélemény márpedig folyamatosan erősödik.

 Az ideológiai nyomásról szólva Lisicki rámutatott, hogy a genderkérdés, az homoszexuálisok adopciója, az egyneműek házassága elfoglalta központi helyet az aktuális politikai diskurzusban. Felidézte Ursula von der Leyen nyomásgyakorlását a lengyel ellenállást követően, amely például az önkormányzatokat presszionálta a fenti ügyekkel kapcsolatban. Ez természetes módon maga után vonta az unió kritikáját a lakosságban, és egyre gyakrabban veti fel az unióból való kilépés gondolatát. A föderalizáció, valamint az egyetlen uralkodó ideológia erőltetése valóban csak erősíti a kölcsönös érdeklődést, és a közös ellenreakciót a régió országai részéről.

Szymanowski Szalai Zoltánt kérte arra, hogy foglalja össze a 2010-es kormányváltás óta történt nagy horderejű médiaügyi reformokat. A Mandiner lapigazgatója, kifejtette: tévhit az, hogy a magyarországi médiában teljes jobboldali hatalomátvétel történt. A legnagyobb televízióadó, a legnagyobb hetilap és a legnagyobb internetes médiumok még mindig ellenzékinek mondhatók, de a 10-15 évvel ezelőtti médiatérképhez képest valóban történtek pozitív változások. Úgy értékelte, Magyarországon most kezd kialakulni az egyensúly a médiavilágban. Büszkén említette a Mandiner portált, amely az elmúlt évek során kis jobboldali médiumból meghatározó médiummá vált Magyarországon. A piacok történetét bemutatva kiemelte  - valóban szépen lassan megváltozott az egykor 90%-os arányról egy jóval egészségesebb arány felé.

Nem lenne-e érdemes a konzervatív médiumok hálózatát is szorosabbra vonni a liberális média mintájára – érkezett a hallgatói kérdés. A nemzeti médiák esetében inkább egy informális kapcsolatteremtésre van szükség – felelte Szalai - ezért is lényeges a mai találkozó. A hiteles tudás átadásának jelentőségéről szólva Majchrak szerkesztő Szlovákiából felidézte a néhány hónappal korábbi Orbán Viktor-interjú esetét, amikor a szlovák olvasók egy publikált beszélgetés után meglepetten vették tudomásul, hogy mégsem egy diktátor kormányoz a szomszéd országban. Ezért is fontos, hogy közvetlenül fordulhassunk egymáshoz, és tudjunk egymásról. Ez a munka ránk vár – szögezte le.