Rácz Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár elkötelezett a lengyel-magyar barátság iránt. Intézetünk Nyári Egyetemének visszajáró résztvevőjeként beszélgettünk vele a krasiczyni panelbeszélgetés után a konzervatív világnézetű fiatalok érvényesülési lehetőségeiről. Marcin Bąk interjúja.

 

Krasiczynban, a nyári egyetemen. Fotó: Dominik Lichota

 

Államtitkár asszony mondott egy mondatot a találkozón, amit megjegyeztem: “A balliberális ideológia könnyebb, vonzóbb világnézetet kínál, azáltal, hogy minden komplex kérdésre hajlamos egyszerű, egymondatos válaszokat adni”. A kérdésem ezzel kapcsolatban: mit lehet tenni azért, hogy a konzervativizmus mégis népszerű legyen a fiatalok számára?

Ez valóban nagyon nehéz kérdés. Mindig vonzóbb fiatalként, ha lázadni, tüntetni lehet - egy fiatal számára attraktívabb, ha szembemehet a rendszerrel és változást vagy forradalmat idézhet elő. Különben sem lehetséges egy értékrendet a fiatalokra rátukmálni: hiszen mi éppen úgy működünk, hogy ha erőltetnek valamit, csak azért is az ellentétét fogjuk tenni. Ugyanakkor az is látható, hogy ma már épp konzervatívnak lenni számít lázadásnak. Ma már inkább az a furcsa, ha egy fiatal konzervatív. Ha mi, akik kiállunk az értékrendünk mellett, és személyünkkel is képviseljük azt, vonzóvá tudjuk tenni ezt mások számára, azzal, hogy hitelesek vagyunk, akkor érhetünk el sikert.

Nagyon fontos tehát, hogy megmutassuk, mit jelent ma konzervatívnak lenni. Sok ember negatív előítélettel rendelkezik: ha ezt a szót hallja, egy idejétmúlt gondolkodásmódot, egy koravén illetőt képzel maga elé. Mi a konzervatív életmódot, szemléletmódot képviseljük, és családban képzeljük el a jövőt, illetve a kereszténységet megkérdőjelezhetetlen alapértéknek tartjuk, és abban bízunk, hogy  látható lesz, hogy ez nem egy idejétmúlt valami – nem arról van szó, hogy valaki a múltban él, hanem arról, hogy nem tagadja meg a múltbéli hagyományokat, a történelmet ahhoz, hogy a jövőjét formálja.

 

Milyen eszközöket használhat az állam, hogy népszerűsítse a konzervatív értékrendet, de mégse váltsa ki azt az ellenkezést, amelyről beszélt?

A döntéshozó pozícióban lévő vezetőknek nagyon nagy felelősségük van abban, hogy bevonják a fiatalokat a döntéshozatali folyamatba. Fontos, hogy a fiatalok ne azt érezzék, hogy a fejük fölött hozzák meg a döntéseket, amelyek az ő jövőjükről szólnak. Ezért konzultálunk velük, hogy megkérdezzük őket arról, hogy mit szeretnének, hogy lássák, hogy a döntéshozatalba nekik is van beleszólásuk. Magyarországon erre nagyon sok lehetőség van erre egyébként, hogy egy példát mondjak: idén tavasszal döntött a parlament arról, hogy a 25 év alatti fiatalok személyi-jövedelemadómentességben részesülnek. Amikor ezt a törvényt előkészítettük, akkor az első számú szempont volt, hogy beszéljünk azokkal a fiatalokkal, akiket ez a gyakorlatban is érinteni fog. Megkerestük a legtöbb érdekképviseleti és ifjúsági szervezetet, ernyőszervezetet, kiváltképpen a Nemzeti Ifjúsági Tanácsot, és megkérdeztük arról, hogy mik azok a szempontok, amik nekik fontosak, mire ügyeljünk, és mi az, amit ők másképpen csinálnának. Nem szerettük volna, ha ez egy afféle íróasztal mögött meghozott törvény lett volna.

 

Hogyan látja államtitkár asszony az önkéntesség szerepét modern társadalomban?  

Köszönöm a kérdést, ez nagyon fontos ügy számomra. Az én portfóliómhoz tartozik ugyanis az önkéntesség területe, amelynek szimbolikus jelentőséget tulajdonítok: az ifjúságpolitikai és az önkéntesség ily módon is összekapcsolódik. A tavalyi év során, amikor a koronavírus-járvány teljesen átformálta az életünket, akkor nagyon jó volt azt látni, hogy rengeteg alulról jövő kezdeményezés indult: a fiatalok maguktól kezdtek el önkéntes tevékenységet szervezni és végezni. Jó volt látni, hogy a generációk közti párbeszédet ez hogyan formálta, mert a fiatalok elkezdtek segíteni az időseknek, és ezáltal a szakadék, amely megvan a generációk között, valamennyire csökkent. Annak érdekében, hogy ezt a biztató tendenciát, lendületet ne szakítsuk meg, a 2021-es évet a Magyarországi Önkéntesség Évének hirdettük meg. Gyakorlatilag egy háromoldali együttműködésről van szó: a kormányzat dolgozik együtt a civilekkel és az vállalati szektorral is – együtt tevékenykedünk az önkéntesség népszerűsítésén.

 

Volna még egy kérdésem, éppen a társadalmi szakadékok kapcsán. Lengyelországban legalább 2-3 éve érzékelhető a törésvonal a fiatalabb és idősebb korosztályok között - a genderideológia miatt. Államtitkár asszony említette a hídépítést, e területen azt látom, hogy Lengyelországban éppen hogy mélyülnek az árkok.  Hogy néz ez ki Magyarországon, itt is ez az ideológia a nemzedékek közötti konfliktus gyökere?

Tíz éve következetes és tudatos családbarát kormányzást folytatunk Magyarországon, sohasem titkoltuk, hogy hiszünk a házasság és a család szentségében. Úgy gondolom, hogy amennyiben egy kormányzat ezt folyamatosan tudja képviselni, az önmagában is mintát, példát jelenthet egy fiatal számára, hiszen azt látja, nem egyik napról a másikra változik meg a hozzáállás, hanem egy következetesen képviselt értékről van szó.

Fiatalon az ember mindig keresi a helyét, a számára fontos értékeket, amelyek mellé oda tud állni. Nagyon sokszor előfordul, hogy a genderkérdést, ezt a nagyon bonyolult kérdéskört leegyszerűsítik, lebutítják és olyan hangzatos, egymondatos válaszokat adnak, minthogy „Love is love”, vagy „A család az család” – és ezzel szeretnének elintézni egy nagyon bonyolult kérdést. Egy ilyen bonyolult problémát nem lehet ennyivel lezárni: itt emberi sorsokról, családok életéről van szó. Amit tudunk tenni ebben az az, hogy nagyon proaktív oda-vissza működő kommunikációt folytatunk, amelyben nemcsak mi szólítjuk meg a fiatalokat, hanem felőlük is érkeznek javaslatok, kérdések a kormány felé. Felhívjuk a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket képviselünk, és igyekszünk felhívni a figyelmet arra is, hogy hosszú távon a genderideológiának milyen hatása lesz az életükre. Mert most még lehet, hogy érdekesnek, izgalmasnak tűnhet, akár a nemváltás kérdése is – amely eme ideológián belül a napjainkat is meghatározó téma – ugyanakkor látjuk, hogy ezek a beavatkozások olyan súlyos változásokat eredményeznek, amelyeket később nagyon nehéz orvosolni.

 

Egy utolsó kérdés: sikeres közéleti szereplőként mi volna az a három tanács, amit konzervatív nézetekkel rendelkező fiatal lányoknak adna, akik most tervezik, hogy a társadalmi aktivitás útjára lépnek?

Ó, ez egy nagyon jó kérdés, köszönöm, hogy feltette! Az első talán az, hogy az életkor az nem legitimál, de nem is illegitimál. Tehát attól még, hogy valaki fiatal, ne érezze azt, hogy ne tudna komoly pozícióban érvényesülni, de nem is bízhatja el magát.

Ehhez közvetlenül kapcsolódik a második, hogy egyszerre legyen nagyon határozott és nagyon tudatos abban, hogy mit szeretne elérni, ugyanakkor maradjon nagyon alázatos is és kész arra, hogy tanuljon az idősebbektől. Meg kell találni az egyensúlyt a határozottság és a gőggel, a cinikus hozzáállással szembeni szerénység között. Ez vezetői pozícióban szerintem elengedhetetlen.

És végül a harmadik. Mivel engem kérdezett, és nőkről van szó, ez a következő. Nagyon nagy lesz a kísértés, hogy a politikában, azaz egy férfiak által dominált világban úgy próbáljon meg erősnek tűnni, hogy a feministák által gyakran képviselt férfigyűlöletet magára ölti. De nem szabad ennek áldozatul esni, mert igenis lehet erős, határozott női vezetőnek lenni, hogy közben megőrizzük a nőiességünket.

 

Államtitkár asszony, köszönöm a beszélgetést.

 

Marcin Bąk