Ritka dolog manapság, amikor egy ország kíséri figyelemmel egy komolyzenei esemény alakulását – Lengyelországban azonban még most is megtörténhet, hogy az esti híradók egyik legfontosabb hírként számolnak be egy komolyzenei vetélkedő állásáról, sőt, a végeredmény az első helyen szerepelt a hírek között. Ez a Nemzetközi Chopin-verseny, amelyet immár XVIII. alkalommal rendeztek meg a lengyel fővárosban.

A világ legfontosabb zongoraversenyei között számon tartott esemény története szinte egyidős a szabad és független Lengyelországgal. A XX.század elején ismét előtérbe került a nagy vita, hogy hogyan is kell játszani a lengyel mestert.

Jerzy Waldorff író több olyan jelenséget említ, amelyek kétségeket ébresztettek azt illetően, hogy milyen stílusban kell Chopint játszani: voltak, akik művészetét "sápkórosnak és betegesnek" tartották; a Chopin-tanítványok, akik játékukban elkezdték a "hisztérizált rubato" elemeket alkalmazni, és "a nemzeti rabszolgaság zászlójára tűzték" (különösen az arisztokraták, Marcelina Czartoryska-Radziwiłł és Maria Kalergis); végül a lengyel teoretikusok és zeneszerzők (köztük Jan Kleczyński vagy Władysław Żeleński) tevékenysége, akik egyes műveket "bizarrnak" vagy "elvetéltnek" minősítettek. Az első világháború után megjelentek a zenében a neoklasszikus irányzatok, Sztravinszkijjel és Prokofjevvel az élen – ezzel az előadók érdeklődése a romantikus zene iránt kezdett csökkenni.

E dilemmák megoldására született az ötlet prof. Jerzy Żurawlew fejében. Eleinte azonban hiába kilincselt, nem talált pártoló szponzort az állam részéről – amikor azonban Mościcki elnök került hatalomra, látva az addigra már felgyűlt támogatást, például magánszemélyek részéről, végül védnökséget vállalt az esemény fölött.

A háború előtt három versenyt tudtak megrendezni, majd 1949-től a mindenkori kulturális tárca támogatásával valósult meg, és már évtizedek óta a világ legkomolyabb versenyei között említik.

 

A verseny menete

A verseny menete számtalanszor változott a története során, a 17. verseny óta a következő program van érvényben.

A szabályzat alapján az 1990–2004 -es években született személy vehet részt rajta. Idén rekordszámú jelentkező volt, több mint 500 zongorista 53 országból (köztük Kínából - több mint 100, Japánból - több mint 90 és Lengyelországból - több mint 60) nyilatkozott arról, hogy részt kíván venni a versenyen. A benyújtott anyagok értékelése után a kijelölt minősítő bizottság az  502 benyújtott személy közül a 32 ország 164 zongoristáját választotta ki, akiket felvettek a minősítő meghallgatásokra.

Az eliminációs program csak Fryderyk Chopin fejből előadott műveit tartalmazta, amelyek magukban foglalhatták: etűdöket, mazurkákat, noktürneket, balladákat, fantáziákat vagy barcarolékat. A második szakaszban egy keringőből és egy polonézből álló műsort, valamint egy szonátát kell előadni. A verseny döntőjében a zongoristák a két zongoraverseny egyikét adják elő: e -moll vagy f -moll, a Nemzeti Filharmonikus Szimfonikus Zenekar kíséretében .

 

Magyarok és lengyelek az egyetemes mezőnyben

A lengyelek szeretik mondogatni, hogy Chopint igazából csak lengyel szívvel lehet igazán jól játszani – a Chopin-verseny fődíjainak története azonban rácáfol erre: a verseny 18 kiadása során mindössze négyszer győzedelmeskedett lengyel, miközben 5 orosz első helyet és számos távol-keleti győzelmet jegyeznek fel a krónikák.

Több alkalommal magyar versenyzők is indultak a neves versenyen. Bár az előszűrésen több zongorista átjutott a Duna mellől, a döntőkben magyar győztest még sohasem hirdettek – a dobogó második fokára Ungár Imre jutott fel 1932-ben (az első helyezettel egyenlő pontszámmal, sorsolás után veszített), aki később a verseny zsűritagja is volt. A legutóbbi magyar résztvevő, aki az előszűrőn átjutott, Gyöngyösi Ivett volt 2015-ben.

Díjak

A tizenhat fős nemzetközi zsűri az idén az alábbi díjakat osztotta ki.

FŐDÍJAK:

1. díj - Bruce (Xiaoyu) Liu, Kanada

2. díj ex aequo - Alexander Gadjiev, Olaszország/Szlovénia, Kyohei Sorita, Japán

3. díj - Martin Garcia Garcia, Spanyolország

4. díj ex aequo - Aimi Kobayashi, Japán, Jakub Kuszlik úr, Lengyelország

5. díj - Leonora Armellini, Olaszország

 

KÜLÖNDÍJAK:

Lengyel Rádió Díja a legjobb mazurka-előadásért - Jakub Kuszlik

Nemzeti Filharmonikusok Díja a legjobb koncertelőadásért - Mr. Martin Garcia Garcia, Spanyolország

Krystian Zimerman-díj a legjobb szonátaelőadásért - Alexander Gadjiev, Olaszország / Szlovénia