„Közép-európai gázjátszmák, régiós integráció és egy fagyos tél. Lengyelország függetlenedik az orosz gáztól, észak-déli korridort épít és teljes energetikai átalakulást menedzsel. Magyarország hosszú távú szerződést köt a Gazprommal, ugyanakkor más források felé is kacsintgat.” Gáz van, nincs gáz? – címmel régiónk energiastratégiájáról indított a Hype&Hyper magazinban Heincz Barnabás, amelynek első részében a lengyelországi helyzetet vizsgálja. Részlet az elemzésből.
Egész Európa pánikol, a gázárak az egekben, a Gazprom széttárja a karját, az emberek félnek a rezsiárak emelkedésétől, miközben a rugalmas, piacalapú gázbeszerzés nyugati koncepciója megbukott. Varsóból és Budapestről nézve egészen szürreális kép áll előttünk, hiszen a közép-kelet-európai régió más utat jár energetika és gázpolitika terén. Lengyelország függetlenedik az orosz gáztól, észak-déli korridort épít és teljes energetikai átalakulást menedzsel. Magyarország hosszú távú szerződést köt a Gazprommal, ugyanakkor más források felé is kacsintgat. A régió pedig egy olyan integrált energetikai rendszer része lehet, amely nemcsak az orosz gázmonopóliumot töri meg, hanem gyökeres energetikai átalakulást hozhat.
Túl távol vagy tőlem és mégis közel – Varsó és Moszkva
A lengyel energetika – és különösen a gázszektor – elsődleges elve a forrásoldali diverzifikáció, mivel Varsó álláspontja szerint az orosz Gazprom monopóliuma már túl hosszú idő óta dominálja az európai piacot. Természetesen a lengyel álláspont mögött egyfajta biztonságpolitikai megfontolás is áll, hiszen a lengyel-orosz kapcsolatok korántsem barátiak, Lengyelország pedig a mai napig az orosz fenyegetés rémképében él, legyen az megalapozott vagy megalapozatlan. Ebből kifolyólag az energiapolitika fő célja: függetlenedni Moszkvától, bármi áron.
A függetlenedés azonban korántsem egyszerű, mivel a lengyel energiamix drasztikus átalakuláson megy keresztül az utóbbi években, és a legnagyobb kihívásokat a jövő tartogatja. Lengyelország energiatermelésének közel 40 százaléka a mai napig szénalapú, azonban a szénbányákat legkésőbb 2049-ig teljesen be kell zárni. A szénenergia transzformációjában pedig a következő lépés a gáz, a szénerőműveket ugyanis gázerőművekké lehet alakítani, ahogyan a szénmedence gáztartalékait is fel lehet használni energiaelőállítás céljából. Éppen ezért a gáz kereslete évről évre nő az országban. Az energetikai átalakulás pedig nemcsak a bányákat érinti, hanem a családi házak kazánjait is, Lengyelországban ugyanis a mai napig nagy divatja van a széntüzelésű lakossági fűtésnek. Becslések szerint a mostani nagyjából 20 milliárd m3-es éves fogyasztás 2030-ra 30 milliárd m3 lehet, ezzel pedig hatalmas kihívás elé néz a lengyel energiapolitika és energetikai infrastruktúra: folyamatos keresletnövekedés mellett kellene egy transzformációt lemenedzselni, miközben függetlenednek az orosz gázpiactól, egyensúlyban tartva a kínálati oldalt. Nagy kihívás, a lengyelek pedig alapvetően három párhuzamos megoldást alkalmaznak a gázpiac esetében.
Heincz Barnabás cikke a Hype and Hyper oldalán olvasható, a lenti linkre kattintva.
