Lengyelország és Magyarország nemcsak nagyon jó kétoldalú kapcsolatairól ismert Európában, hanem mindenekelőtt a közös értékek és érdekek nemzetközi, különösen az Európai Unión védelmében való együttműködéséről is. A két ország hosszú évek óta nagyon szoros kapcsolatot ápol, ami közös történelmüknek, kulturális kapcsolataiknak és gyakran hasonló külpolitikai céljaiknak köszönhető. Mindez olyan formációkban is tükröződik, mint a Visegrádi Csoport (V4) és a Háromtenger Kezdeményezés - intézetünk igazgatója, Maciej Szymanowski adott interjút a European Foreign Affairs magazinnak.
Fot. JAP
Részletek a beszélgetésből
(…) Ma, 1989, a függetlenség visszanyerése után tagjai vagyunk az EU-nak, a NATO-nak, a Visegrádi Csoportnak, a Háromtenger Kezdeményezésnek, és szorosan együttműködünk egymással. Ez az együttműködés jó, sőt időnként nagyon jó, szigorúan politikai szinten és alacsonyabb szinten is az önkormányzatok között. Egyszer összehasonlítottam a lengyel-magyar kapcsolatokat – talán nem állami szinten, hanem a Visegrádi Csoport és a Weimari Háromszög megyéi, tartományai, vámhivatalai között. Ami a V4-et illeti, tízszer intenzívebbek. Magyarországgal különösen jók a kapcsolatok helyben, különösen Lengyelország déli és keleti részén. Ebből kiemelkedik a természetesen milliárdokban számolt, éves szinten mintegy 10 milliárd eurót kitevő kereskedelmi tőzsde. (…)Sajnos időnként minket, Lengyelországot és Magyarországot közös kritika éri azok részéről, akik nem hívei sem Lengyelország aktív politikájának, sem Varsó vagy Budapest véleményének számos kérdésben, különösen az Európai Unió jövőjét illetően. Manapság nagyon erős az a tendencia, hogy a szuperállam eszméje nevében eltávolodnak az uniós szabályoktól. Lengyelország és Magyarország nagyon hasonló álláspontot képvisel ebben a kérdésben. Nagyon sok közös van bennünk, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne javítani való. Nagyon örülök annak, hogy például a magyar külügyminiszter szinte havonta ellátogat Varsóba, és legalább két-három havonta tartanak magas szintű találkozókat, függetlenül a járványtól. Talán hamarosan bevezethetnénk a Lengyelország és néhány partnerünk, például Csehország vagy Spanyolország között már meglévő konzultációs modellt, amely közös kormányüléseket foglal magában. Nyilvántartást kell vezetnünk a régóta vita tárgyát képező, de nem sok előrelépést eredményező elképzelésekről.
(…)
Most arról beszélgetünk, hogy mi köt össze bennünket, és én személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy országaink sokkal több közös alapon állnak, mint egymástól. Azonban minden bizonnyal vannak olyan eltérések, amelyeken még dolgoznunk kell. Melyek azok a főbb különbségek és hiányosságok együttműködésünkben, amelyeket a jövőben javíthatunk?
A nemzetközi politikában minden bizonnyal különbözünk az Orosz Föderációhoz való viszonyulásunkban. Ezzel összefüggésben a magyarok Berlin álláspontját foglalják el, mely szerint Oroszország olyan, amilyen, nem fog változni, kommunikálni, sőt üzletelni kell vele. Éppen ez az a megközelítés, amellyel Berlin Budapesthez hasonlóan még határozottabban támogatja a szankciókat, de Oroszországba is fektet, hogy megkerülje azokat.
Van más lényeges különbség? Természetesen az évek során egyre nagyobb szkepticizmus alakult ki az Egyesült Államokkal kapcsolatban, bár Lengyelország generációk óta az egyik nagy optimista. Ezért az USA-ról alkotott kép különösen pozitív Lengyelországban más európai nemzetekhez képest. Ez Trump elnöksége alatt megváltozott, meglátjuk, kevésbé lesz-e szkeptikus Magyarország. Talán a lengyelek is eltávolodnak az új amerikai kormányzat jelenlegi politikájától. Természetesen Magyarország, mint kisebb ország, némileg korlátozottabb ambíciókkal bír, és olykor túl merésznek, irreálisan optimistának érzékeli Lengyelország fellépését, ezér néha anélkül, hogy hangosan kimondaná, vagy megpróbálná aláásni érvelésünket, bizonyos távolságot tart. Természetesen van ilyen, ez elkerülhetetlen. Lengyelként azonban őszintén szólva büszke vagyok arra, hogy a lengyel külpolitika 1989 után, és az elmúlt években is nagyon odafigyelt arra, hogy európai régiónk más országaival, így Magyarországgal is politizáljunk szabadon és egyenlőként, nehogy bármit is rank kényszerítsenek. Így működik a Visegrádi Csoport – megegyezünk abban, amiben megegyezünk, egyéb esetekben pedig közvetlenül tájékoztatjuk egymást minden fontos EU-csúcsot megelőző egyeztetés során. Ez a szabály érvényesül a lengyel-magyar kapcsolatokban is, ami természetes. Orbán Viktor magyar miniszterelnök tetteiben a magyar nemzeti érdeket követi – ahogyan Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök is a lengyel nemzeti érdeket.
(…)
Tavaly decemberben a Three Seas Initiative Investment Fund további 43 millió euró kötelezettségvállalást vont be. 23 millió eurót a szlovén SID Bank fejlesztési bank, 20 millió eurót pedig a magyar Eximbank fektetett be. Ennek következtében Szlovénia és Magyarország kulcsbefektetőként csatlakozik Lengyelországhoz, Romániához, Észtországhoz és Lettországhoz. Ez már bizonyítja Magyarország valódi elkötelezettségét a Három Tenger kezdeményezés mellett. Melyek a legnagyobb kockázatok?
A kezdeményezés sikeres volt, ezt fontos hangsúlyozni. Öt-hat évvel ezelőtt a TSI még ismeretlen fogalom volt, ma pedig az együttműködés jól ismert platformja. Pénzügyi forrásokat halmoz fel, ennek részeként néhány beruházási projektet alakítanak ki, készítenek elő. Ez is egy olyan formátum, amelyhez Németország is csatlakozni szeretne. Ez jó hír, de ami véleményem szerint az ÁME jövőjét és hatékonyságát illetően dönt, az az Egyesült Államok – egyben pénzügyi – szerepvállalása. Különféle ígéreteket hallottunk az előző kormánytól, amiért nagyon hálásak vagyunk, de ez még mindig nem felel meg a Kezdeményezés ambícióinak.
(…)
A Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézetről is szeretnék beszélni. 2018-as megalakulása óta Ön az igazgatója. Az Intézet átfogó tevékenységgel folytat a lengyel-magyar kapcsolatok fejlesztése és Magyarország társadalmi tőkéjének építése terén. Tudna többet mondani az Intézet küldetéséről, eredményeiről és terveiről?
Valószínűleg a mi intézetünk rendelkezik a legszélesebb feladatkörrel Lengyelországban, mivel a tudomány, az oktatás, a gazdaság, a kultúra, a sport és sok más területtel foglalkozunk. Ugyanakkor egy nagyon kicsi intézet vagyunk (néhány embert foglalkoztatunk), szerintem nagyon rugalmas, tevékenységi rendszerrel, német vagy kínai szervezetek mintájára. Például Magyarországon középiskolai szinten lengyel nyelvoktatást, Lengyelországban középiskolai magyar nyelvoktatást folytatunk, tudományos konferenciákat, nyári iskolákat szervezünk fiatal akadémikusoknak, ahol a globális felmelegedéstől a Háromtenger Kezdeményezésig terjedő témákat tárgyalunk. Megjelent a Visegrádi Atlasz, amely nemcsak a Visegrádi Csoport történetéről és földrajzáról szól, hanem megtudható belőle a Visegrádi Csoport sport helyzete és országaink egészségügyi szolgáltatásainak állapota, tudományos igényességgel. Az atlasz a Lengyel Tudományos Akadémia mintegy negyven emberének részvételével készült. A mi feladatunk, hogy ezeket a jó kapcsolatokat, lengyel-magyar hagyományokat átadjuk fiataloknak, szakmailag aktív embereknek, nem feltétlenül a leendő lengyel nyelvűek nevelése. Szeretnénk elérni azokat a magyarokat, akik az átlagosnál jobban ismerik Lengyelországot és Közép-Európát. Ugyanez vonatkozik Lengyelországra. A cél, hogy az újságíróként, orvosként, de jogászként dolgozók is az átlagosnál jobb képet kapjanak Közép-Európáról, különös tekintettel a korabeli Magyarországra és szomszédaira.
Adrian Kolano interjúja teljes egészében, angolul a fenti (EN) fülre kattintva olvasható.