Interjú Tomasz Zieliński történésszel, a Jog és Igazságszolgáltatás országgyűlési képviselőjével, a Lengyel-Magyar Országgyűlési Képviselőcsoport alelnökével.
Tomasz Zieliński országgyűlési képviselő (balról első) az Oktatási Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón, amelyen kihirdették az új versenyszabályzatot. Fénykép JAP
„Magyar, lengyel két jóbarát, együtt harcol, s issza borát” –a régi mondás a középiskolások új történelmi vetélkedőjének mottója is. Vajon a fiatal lengyelek még mindig így gondolják?
Meggyőződésem, hogy így gondolják, és ismerik a mondást. A kérdés azonban az, hogy tudják-e, mit jelentenek ezek a szavak. Magától értetődő módon a diákok valószínűleg a modern történelmet ismerik a legjobban - nemrég ünnepeltük például az 1956-os magyar felkelés évfordulóját.
Az iskolai tankönyvek is egészen sok információt tartalmaznak nemzeteink együttműködéséről, de a versenyünk ennek az egyedülálló, több mint ezer éve tartó lengyel-magyar barátságnak a megismerését kívánja még tovább népszerűsíteni. Ez a rendkívüli barátság Szent István és I. Mieszko kora óta tart. A jelenlegi lengyel kormány baráti kapcsolata ma is nagyon erős Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel.
És ez alatt az ezer év alatt nem voltak viták közöttünk?
Dehogynem, hiszen a szomszédok között mindig előfordul ilyesmi. Természetesen a hatalmi befolyásért is zajlott rivalizálás, Merész Boleszló például nagy befolyást akart szerezni Magyarország felett, ez végül nem sikerült. Nagy háborúkat azonban soha nem vívtunk egymással. A lengyelek és a magyarok hamar felismerték közös érdekeiket. Kezdetben ezek dinasztikus érdekek voltak. A kölcsönös kapcsolatok szempontjából nagyon fontos volt Łokietek Erzsébet 1320-ban kötött esküvője Károly Róbert magyar királlyal, a magyarországi hatalmat ekkor az Anjouk dinasztiája vette át. Łokietek Erzsébet óriási hatással volt arra, ami mindkét országban történik. Nagy Kázmér halála után a Piast-dinasztia lejárt, és a megállapodásoknak megfelelően Lajos, Łokietek Ulászló unokája vette át a hatalmat, aki Magyarországon a „Nagy” előnevet is megkapta. Nagy Lajosnak csak három lánya volt, Lengyelországban pedig a lányok csak úgy nem örökölhették a trónt. Aztán jött Jagelló Ulászló, aki feleségül vette a budai születésű Anjou Hedviget, aki egyben lengyel királynője is lett.
Nemzeteink további története ezután is szorosan összefügg, mert Jagelló elsőszülött fia, III. Várnai Ulászló (magyarul: I. Ulászló) nemcsak Lengyelország, hanem 1440-től Magyarország királya is lett. Ennek a dinasztiának akkor jött el a vége, amikor 1444. november 10-én Ulászló meghalt a várnai csatában. Aztán Jagelló Kázmér egyik fia lett ismét a cseh és a magyar király, így ezek a kapcsolatok tovább folytatódtak. Bizonyos szempontból a magyarok a középkorban jobban boldogultak, mint mi, például jobban bántak a Német Lovagrenddel, hiszen a magyar király azonnal elüldözte őket, miután a királyságát fenyegette a befolyásuk, mi viszont nem foglalkoztunk velük eléggé a területi széttagoltság idején.
Olyan lenyűgözően hangzik, mint egy hollywoodi film története. Vajon a diákoknak is tetszeni fog a történelemnek ez az időszaka?
Azt hiszem. A versenyünk első szakaszában különösen a közös történelemnek ezt a korszakát, az 1320–1444-es éveket választottuk. Meglehetősen könnyű időszak ez a tanulni vágyó diákoknak is, mert sokféle kaland, háború zajlik benne rohamos fejlődének indul a kultúra is. Ezeket az időpontokat a szervezőkkel - a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézettel és a Keleti Tanulmányok Intézetével - közösen választottuk ki, még egy okból kifolyólag: szerettük volna, hogy minél több hallgató részt vegyen vetélkedőn. Az 1320–1444-es évek a középiskola és a műszaki szakközépiskola első osztályának anyagai. Ha rögtön a kortárs történelmet választottuk volna, akkor automatikusan nagyobb esélyt adnánk az idősebb diákoknak.
A lengyeleket és a magyarokat még ma is elválasztja a nyelvi akadály. Mindkét nyelvet a világ egyik legnehezebb nyelvének tartják. Hogyan értettek szót egymással a jóbarátok a középkorban?
Nagyon jól, hiszen akkoriban a latin volt a domináns közvetítőnyelv Európában. Való igaz, hogy a nyelveink nagyon különböznek egymástól, de az a helyzet, hogy mind a múltban, mind a mai napon gond nélkül kijövünk egymással, sorsunkat pedig a kölcsönös barátság köti össze.
Sorsunkat is hasonló tragédiák is összekötik...
Ez igaz. Az elmúlt évszázadokban, ha kitört egy magyar forradalom, azonnal jöttek segíteni a lengyelek. Ha a lengyelek keltek fel, magyar segítségre is számíthattunk. Magyarországot kezdetben a törökök, majd az osztrák monarchia szállta meg, amely csak formálisan alakult át magyar-osztrák monarchiává. Nekünk sokáig nem volt királyunk, aztán felosztottak bennünket, Lengyelországot pedig az orosz cár uralta, akit soha nem ismertünk el. Sok szép, közös lap van a történelem krónikájában, amelyeket érdemes bemutatni a középiskolásoknak – mind az állami, mind a magánintézményekben. Reméljük, hogy történelemversenyünk olyan népszerű lesz a lengyel diákok körében, hogy a következő években akár a magyar iskolákban is hasonló versenyt szervezhetünk.
A verseny sikere nagyrészt annak köszönhető, hogy Przemysław Czarnek oktatási és tudományos miniszter védnökséget vállalt fölötte. Ez garantálja a magas tartalmi színvonalat és a tankerületi rendszer felhasználását, amely az előírások szerint nagyon fontos szerepet tölt be történelmi versenyünk lebonyolításában, mind az első iskolai szakaszban, mind a vajdasági szakaszban. Ugyanakkor remélem, hogy a verseny nemcsak Lengyelország déli részén, hanem az ország északi tartományaiban is népszerű lesz.
Képviselőként hogy látja, hogy ez a lengyel-magyar barátság még mindig élő jelenség?
Igen. A lengyel szejmben még egy lengyel-magyar parlamenti képviselőcsoport is működik, amelynek én vagyok az alelnöke. A szoros közvetlen kapcsolattartás a járványhelyzet miatt nagyon nehéz számunkra, de Marek Kuchciński marsallnak köszönhetően, aki kiemelten foglalkozik a lengyel-magyar kapcsolatok fejlesztésével, kapcsolataink a COVID-19 idején is nagyon jók és intenzívek. Mindkét nemzet fiataljainak találkozóját Krasiczynban tartják, és a Kárpátok Európája konferencia következő kiadásait. Mindez összefügg a tágan értelmezett lengyel-magyar együttműködéssel. Nemcsak a felnőttek barátságára szeretnénk azonban összpontosítani, hanem arra is igyekszünk ösztönözni őket, hogy megismerjék a fiatalabb lengyelek közös történelmét. Közös sikerünk mércéje tehát azon tanulók száma lesz, akik részt vesznek ezen a versenyen.
JAP