A szejm külügyi bizottságának elnöke, akit többek között a konzervatív európai erők formálódó szövetségéről, a lengyel–belarusz határon kialakult válsághelyzetről és a sokat bírált lengyel alkotmánybírósági döntésről beszélt a Magyar Nemzetnek.
A konzervatív európai pártok, többek között a Fidesz, a lengyel Jog és Igazságosság, a francia Nemzeti Tömörülés, az olasz Liga, az Olaszország Fivérei és a spanyol Vox az utóbbi hónapokban intenzív tárgyalásokat folytattak egy kialakítandó intézményesített együttműködésről. Kézzelfogható eredményekhez vezethetnek ezek a megbeszélések?
– A tárgyalásoknak már van is eredményük. A modern világban nincs szükség „téglából emelt” intézményre, hogy hatékonyan életre kelthessünk egyfajta állandó együttműködési mechanizmust, amire kiváló példa a visegrádi csoport. (…) A konzervatív és jobbközép erők december 4-i varsói csúcstalálkozója alkalmából megismételtük, hogy határozottan ellenezzük azt a német elképzelést, mely szerint az EU-t szuperállammá vagy föderációvá alakítsák. Közös célunk, hogy az EU Robert Schuman víziójával összhangban visszatérjen gyökereihez, vagyis az egyenlő, szabad és szuverén államok közösségéhez. Néhány kérdésben nem jutottunk konszenzusra. Sokkal fontosabbak voltak azonban a megbeszélések arról, hogy van-e közös elképzelésünk, kellően erős akaratunk egy olyan politika megvalósítására, amely polgárai és szuverén államai ereje által egy erős Európai Unió megvalósulásához vezet. Egy olyan unióhoz, amely az állampolgárok problémáinak megoldásával foglalkozik, és nem mellékes témák és helyzetek kreálásával a valódi kérdések helyett.
A lengyel alkotmánybíróság a közelmúltban elsőbbséget adott a lengyel jognak az uniós joggal szemben, kiváltva ezzel az uniós intézmények és a nyugat-európai kormányok haragját. Kitart-e Varsó az álláspontja mellett az esetleges súlyos pénzügyi szankciók ellenére is?
Minden tisztviselőnek, minden intézménynek, beleértve az EU-t is, a törvények alapján és keretein belül kell eljárnia. (…) Varsó tiszteletben tartja a többi állam alkotmányában kifejezett akaratot, és ugyanezt várja el az uniós szervektől is.
Pénzügyi szankciók kiszabása csak olyan politikusok fejében merülhet fel, akik, ha egyáltalán gondolkodnak, semmi jót nem gondolnak az EU-ról, és nem is kívánnak neki jó jövőt, csak túlélést. Ahogyan az már sokszor megtörtént korábban a karlsruhei német alkotmánybíróság és más alkotmánybíróságok esetében, a mi esetünkben 2005-ben, 2010-ben és 2011-ben, az Európai Bizottság határozatai és azon jogi aktusai, amelyek nem tartoznak a szerződések hatáskörébe, érvénytelenek. Ilyen esetekben az alkotmány és az alkotmánybíróság határozata az egyetlen és döntő határozat. Minden politikus, aki ezt figyelmen kívül akarja hagyni, törvényt sért.
Egyetért-e azzal, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament már túlléptek hatáskörükön, és politikailag elfogult testületekké váltak?
Igen. Semmi kétség nem fér hozzá. Mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament évek óta határozottan túllép a hatáskörén, és olyan ügyekbe avatkozik bele, amelyek teljesen eltérnek a szerződésekben rájuk ruházott kompetenciáktól. Ezt a tendenciát Jean-Claude Juncker indította el, amikor bejelentette, hogy az ő vezetésével politikai testületté válik az Európai Bizottság.
Hasonló jelenség figyelhető meg az Európai Parlamentben is, amelyben liberális-baloldali többség uralkodik. Támadják Varsó és Budapest konzervatív kormányát, mert nem tudják elfogadni, hogy egyes nemzeteknek eltérhetnek a világról alkotott nézetei a brüsszeli mainstreaméitől.
Lengyelország idén először néz szembe komoly illegális bevándorlási hullámmal. Vajon elegendő lesz-e a lengyel–belarusz határ védelmére tervezett fal?
Ebből a szempontból a kerítések építése a határon ugyanolyan fontos, mint azon EU-országok befolyásolása, amelyek még mindig úgy gondolják, hogy az engedmények és a szép felhívások megfékezhetik a Kreml növekvő étvágyát.
Az interjút Kottász Zoltán készítette, a teljes szöveg a Magyar Nemzet oldalán olvasható.