A kirobbant konfliktus kapcsán Kazahsztán sokszor szerepel a médiában a napokban. Kevesen tudják azonban, hogy jelentős lengyel közösség is él a kaukázusi országban.
A 2009-es népszámlálás ebben az országban több mint 34 ezer lengyel nemzetiségű állampolgárt talált, ez a lakosság kevesebb mint fél százaléka, a becslések azonban akár 100 ezer főről is beszélnek. A lengyelek főleg az ország északi részén élnek (Észak-Kazahsztáni Terület, Akmolszk Oblaszty, Kustanaj Oblaszty).
A kazahsztáni lengyel közösség ma gyakorlatilag teljes egészében a szovjet és a posztszovjet időszakban ebben az országban született emberekből áll. A legtöbb itteni lengyel anyanyelve az orosz. A köztársaság többi szláv csoportjával (oroszok, ukránok, fehéroroszok) eltérően a háború utáni időszakban a lengyelek jelentős kivándorlása nem volt megfigyelhető, így százalékos arányuk az észak-kazahsztáni régióban még nőtt is, noha összlétszámuk folyamatosan csökken a háború óta, főként a negatív születési ráta miatt.
A lengyel közösség két nagy hullámban érkezett. A 19. század végén kezdődött a lengyel betelepülés Észak-Kazahsztán gyéren lakott régióiban. Az 1897-es orosz népszámlálás adatai szerint 11 597 lengyel élt az oroszországi Közép-Ázsia területén. Főleg városokban telepedtek le (kb. 90%). A századfordulón a kongresszusi, vagyis orosz megszállás alatti területről a föld nélküli lengyel parasztság gazdasági kivándorlásában Kazahsztán is célország volt. A kielcei és lublini kormányzóságból több paraszt költözött az 1906–1910-es években az Orosz Birodalom mélyére: Orenburg és Omszk kormányzóságába és Nyugat-Szibéria többi részére.
A másik nagyszámú csoport a sztálini idők alatt érkezett. A deportálások 1934-1936 és 1940-1941 között történtek, néhány meglévő város területére lengyeleket telepítettek, és ezeken a területeken olyan helységeket hoztak létre, amelyeket a lengyelek saját nevükön neveztek. , pl. Kalinówka, Wiśniówka, Jasna Polana, Zielony Gaj, Konstantinówka.
Az ún. lengyel NKVD hadművelet – amely a Szovjetunió belügyi népbiztosa, Jezsov 1937. augusztus 11-i, 00485. Sz. parancsa nyomán indult az ország területén - keretében 139 835 embert ítéltek el, közülük nem kevesebb, mint 111 091 szovjet állampolgárságú lengyelt lőttek tarkón, 28 744-et pedig munkatáborban való tartózkodásra ítéltek. Az ukrán és a fehérorosz SZSZK-ban élő lengyeleket tömegesen deportálták Kazahsztánba és Szibériába. A deportált lengyelek teljes száma meghaladta a 100 000-et. A tömeges deportálások gyakran szándékos népirtás formáját öltötték. Az áldozatokat olyan helyeken hagyták magukra, ahol nem volt élelem. Mindazok, akiknek sikerült túlélniük, számos várost alapítottak, mint például Tajinsát és Zsanasart.
A lengyelek ma szórványban élnek az észak-kazahsztáni régióban. A tajinsai körzetben a legmagasabb az arányuk, itt 2004-ben 22,82% (13 783 fő) fő élt, közel annyian, mint a kazahok (25,4%) és az oroszok (21,72%). A megye összes többi régiójában, beleértve Petropavlovszk városát is, a lengyelek aránya nem haladja meg az 1%-ot.
Az anyaországból mindmáig támogatják messzire szakadt honfitársaikat, akik igyekeznek őrizni lengyel hagyományaikat – jelenleg öt lengyel közösségi központ működik az országban, és 2016 óta repatriációs program is működik.