Esterházy magyar gróf, a lengyel Tarnowska Elżbieta fia, a Jagelló Egyetem kancellárjának unokája volt, aki lengyel otthonban és lengyel kultúrában nevelkedett. A trianoni békeszerződés utáni határváltozás után hirtelen Szlovákia lakosává vált, és a nyakába vette a harcot minden nemzeti kisebbség sorsáért, és a háború alatt sok lengyelt megmentett azok vagyonával (kulturális javakkal, és a Lengyel Nemzeti Bank vagyoni javaival, amelyek Magyarországra kerültek) együtt, majd ő maga Magyarországra csempészte Sosnkowski tábornokot, és saját otthonában rendezett konspirációs találkozókat lengyel politikusok és katonák számára a II. világháború idején.

A háború után a sztálini bűnök, élükön a katyńi mészárlás leleplezése miatt Moszkvába vitték, a Lubjankába, majd 1946-ban több év munkatáborra és porcelángyári munkára ítélték, ami végleg tönkretette egészségét. 1957-ig 11 évet töltött börtönben - előbb Lembergben, később Csehszlovákiában - Pilsentől Leopoldovon át Mirovig, a politikai foglyok legkeményebb börtönéig, majd miután meghalt, hamvait csak 2017-ben adták ki családjának!

Életrajza már önmagában is látványos sorozatért kiált, amely bemutatná Közép-Európa történetét az I. világháború végétől a kommunista rezsim időszakáig.

Intézetünk támogatásával Grzegorz Kobeszko dokumentumfilmet is készített róla, amely nemsokára Magyarországon is látható lesz.