A kötet első wrocławi bemutatóján, amelyet Intézetünk a Wrocławi Lengyel-Magyar Baráti Társasággal és a Magyarország Varsói Konzulátusával szervezett nagy plénum előtt, Lesław Spychała történész kérdezte a szerzőt.

A közel kétórásra nyúlt beszélgetésen áttekintették a két nemzet kapcsolatának legfontosabb kapcsolódási pontjait, a felmerülő kérdéseket, a meglepő párhuzamokat – a történelmi részletekbe is belemenő találkozó végén a közönség kérdéseire kitértek az aktuális kérdésekre is, egészen a szomszédunkban dúló háborúig.

Az „A barátság anatómiája” című munka a közös történelem „eddig legteljesebb összefoglalása”, a lengyel olvasók körében is jól ismert szerző „esszéírói lendülettel, egyúttal tudományos alapossággal közelíti meg a két nemzet világviszonylatban is kivételes barátságának történetét”, valamint keresi ennek forrásait.

A munka első, a lengyel-magyar kapcsolatok 16. század végéig átölelő időszakát feldolgozó, több mint ötszáz oldalnyi, gazdag képanyaggal ellátott, Daniel Warmuz által lengyelre lefordított első kötetét kedden a Felczak Intézet fővárosi székhelyén, csütörtökön a kelet-lengyelországi Lublinban működő Maria Curie-Sklodowska Egyetemen, pénteken pedig a varsói nemzetközi könyvvásáron mutatják be.

A kötet megjelenése kapcsán Kovács István az MTI-nek elmondta: az összesen három kötetnyire tervezett munka a középkortól az 1989-es rendszerváltozásig terjedő időszakot öleli át. Megírása közben olyan pontok kiemelésére törekedett, ahol a magyar és a lengyel történelem „valóban áttetszett egymással”.

Már a középkorban és a kora újkorban megfogalmazódott a magyar-lengyel barátság lényege, az, hogy „a két nép mentalitása mennyire hasonló, miként a szokásaik, a hazához való viszonyuk” – emelte ki Kovács István.

Elmondta: munkájában nemcsak a közös érdekeket domborította ki, „nem palástolja el az érdek-összeütközéseket sem”, amelyek nyilvánvalóak voltak például Luxemburgi Zsigmond, illetve Mátyás király uralkodása idején. „Ezek az érdek-összeütközések viszont nem maradtak meg tartósan a politikai emlékezetben, ezek elmúltával a lengyel-magyar kapcsolatról elmondható, hogy ugyanolyan harmonikus volt, mint korábban” – mutatott rá a történész.