Testvérintézményünk, a Wacław Felczak Alapítvány és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rektori Tanácsadó Irodájának Regionális Együttműködési Osztálya panelbeszélgetést rendezett az energetikai szuveranitásról, amelyen Piotr Naimski energetikai szakértő, valamint Steiner Attila energetikáért és klímapolitikáért felelős államtitkár vettek részt. A moderátor, Deák András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa volt.

Piotr Naimski az energetikai helyzet értékelésekor kifejtette, az orosz agresszió indukálta válság 2020-2021-től kezdve minden jel szerint tartósnak bizonyul, amire a világgazdaság strukturális változásokkal válaszol Ezek szintén tartósak lesznek, és kihatnak majd az egész kitermelési-felhasználási szerkezetre is. Az az eszme, hogy az európai gazdaság majd az olcsó energiára épülve fog működni, az energetikai válság miatt megbukott, és ez a változás nemcsak energetikai válságot, hanem gazdasági válságot is fog maga után vonni – szögezte le.

Steiner Attila felidézte, hogy 2007-ben már egy kisebb, de hasonló válság következett be. Most azonban már nem véletlen, hogy külön energetikai minisztérium jött létre Magyarországon, hiszen ma már az energiaszuverenitás kérdése az egyik legfontosabb politikai témává vált.

Naimski egyetértett abban, hogy az energetikai biztonság a külpolitika egyik legfontosabb kérdése, ugyanakkor akkoriban ezt még Brüsszelben, illetve a széles nyilvánosságban még nem értették. Mára azonban az energiaszállítás, az útvonalak biztonsága már mindenki számára a biztonságpolitika nyilvánvaló ágazata.

Steiner itt utalt arra, hogy a korábbi válság idején még nem volt meg az energiaszállítási és biztonsági infrastruktúra, ennek kiépüléséhez éppen a mostani kiélezett helyzet volt szükséges. Visszaidézte, hogy 2011-2012-ben az EU még a hetedik francia-német interkonnektor építésével foglalkozott az e célra elkülönített maradék uniós pénzből. Mára azonban a hangsúly keletebbre tolódott.

Naimski ugyanakkor utalt arra is, hogy az energiabiztonság nagyon helyesen tagállami hatáskör és feladat, ennek tudatában kell a nemzeti stratégiákat összehangolni az uniós intézkedésekkel. Lengyelország stratégiája e területen azt a célt követi, hogy minden az ország számára szükséges energiát belülről tudjanak biztosítani, ha pedig erre nincs lehetőség, akkor „biztonságos” beszállítókat szerződtessenek – ezért épült meg świnoujście-i interkonnektor. Harminc év után, ezen intézkedéseknek köszönhetően sikerül elérni a szuverenitást. Felidézte azt az orosz doktrínát, amelynek értelmében a tankokat csővezetékkel váltják fel. Ez a gondolat 2003 óta explicite szerepel az orosz biztonságpolitikai stratégiában is.

Deák András feltette a kérdést Steiner Attilának, hogy mit tesz Magyarország az orosz energiától való leválásáért, és miért ilyen keveset, illetve, ha sokat, akkor ezt miért nem kommunikálja?

A magyar kormány álláspontját ismertetve Steiner kiemelte, hogy az energiamixünkben elég nagy a fosszilis energiaszükséglet, és főként a 43%-os földgázigény, azért az ország mozgástere is némileg behatárolt, mivel nem jutunk direktben forrásokhoz, nem is beszélve a földrajzi meghatározottságról (ti. hogy nem rendelkezünk tengeri kijárattal). Lengyelország a hazai gazdaság erős szénbázisa miatt ettől eltérő alapról indul – jegyezte meg. Kitért a szankciókra is, elmondta, hogy a magyar kormány addig volt a szankcionálások mellett, amíg azok kevésbé fájtak az Uniónak, mint magának a szankcionáltnak, vagyis Oroszországnak. Ugyanakkor mint mondta, „hiába építettünk ki csővezetékeket szinte minden szomszéd ország felé, a régióban alapvetően orosz gáz van”. A diverzifikációról szólva kiemelte, nemcsak gondolkodtunk erről, de tettünk is érte – a Krk-i gázelosztóban is komoly mennyiséget kötöttünk le, és évekkel ezelőtt a románokkal is leszerződtünk, ezutóbbi viszont egyoldalúan lemondásra került.

Magyarország ugyanakkor fokozta például a hazai kitermelést, amely 1,5 mld-ről 2 mld köbméterre fog nőni a jövőben. A potenciális alternatív források közt a biogázt és a geotermikus energiát említette. Ezen kis elemeket összedva jelentős előrelépést lehet tenni, de a 43% egyik napról a másikre történő kiváltása nem lehetséges. Idő kell hozzá és sok beruházás, ezekhez szeretnénk RRF-forrásokat lehívni.

Deák kérdésére, miszerint hogyan kapcsolódik egymáshoz az energiaszuverenitás és a szankciós kérdések, Naimski elsőként felhívta a figyelmet, hogy Lengyelország már egyáltalán nem vesz orosz gázt. Az ukránok védelmi háborúja lengyel és nemzetközi segítséggel történik olyan helyzetben, hogy az ukránok értünk harcolnak. Röviden felidézte a merényletben elhunyt Lech Kaczyński elnök sokat idézett, látnoki erejű geopolitikai jóslatát Grúziából. Oroszország veszély, ezzel szemben védekeznünk kell, ami érinti a függőségeinket is. Azért küzdünk, hogy ne kelljen a Bug mentén orosz katonákat látnunk – jelentette ki.

A klímapolitikai és energiapolitika kérdéskörét érintve a dekarbonizáció kérdését Naimski is nehéz problámának ítélte. A dekarbonizáció célját tekintve minden demokratikus ország egyetért: az oda vezető utakkal kapcsolatban azonban már eltérnek a vélemények. Az az út, amelyet Németországra erőltettek, Lengyelország számára katasztrófát jelentene. Mi ezt nem tudnánk megcsinálni- szögezte le. Nota bene, a német zöld fordulat mögött is az olcsó orosz energia állt, nem véletlen, hogy most a német gazdaság is drasztikus lépésekre kényszerül emiatt. Ez is jó példa arra, hogy alaposan újra kell gondolnunk a zöldpolitikát, a nukleáris politikát minden országban. Ennek illusztrálására a svéd példát említette. „Most a pragmatikus józanságon van a hangsúly, most nem szabad ideológiai forradalmat teremteni."

Steiner is hozzászólt a német példához, egyetértve Naimski által elmondottakkal.  Mint elmondta,a minden technikára szükség lesz a 2050-es klímacél eléréséhez. A legnagyobb kihívás a kibocsátás-csökkentés és a gazdsági növekedés közti egyensúly megtalálása. Előbbiben egyébként nem áll rosszul Magyarország, az első tízben szerepelünk a rangsorban a kontinensen. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a mindenki által elfogadott célhoz számos akadályt kell leküzdeni, amely számtalan infrastrukturális, gazdasági beruházást és konkrét fizikai akadály legyőzését is jelenti.

Ehhez csatlakozott Naimski, aki elmondta, a lengyel szénalapú gazdaság függetlenítése ettől az üzemanyagtól, miután 70%-ban továbbra is erre épül időt és óriási gazdasági-társadalmi változtatásokat igényel. Emiatt kérték az uniótól, hogy e transzformációt a maga útján vihesse végig Lengyelország.

Szabó Balázs, az NKE hallgatója az Északi Áramlat felrobbantásáról kérdezte a panelistákat. Naimski visszautasította, hogy biztosan tudható lenne, hogy az USA robbantotta fel a NordStreamet – és mivel tart még a vizsgálat, erre nem lehet most választ adni. Annyi viszont tény, hogy ez egy nyomásgyakorlási eszköz volt Németország irányába.

Sebastian Kęciek nagykövet feltette a kérdést, hogy miben segíthet Lengyelország a magyar barátainak abban, hogy leválhasson az orosz energiáról? Naimski válaszában röviden végigtekintette az energetikai szuverenitáshoz vezető lengyel út harmincéves történetén, és a politikai szándék fontosságát, illetve a következetességet emelte ki.

Steiner Attila elmondta, a magyar energiamix 43 %-át kitevő földgázról való leválás a legkülönfélébb energetikai innovációk használatával, és aprólékos, kisebb lépésekkel fokozatosan elérhető, ugyanakkor a moderátori kérdésben felvetett 5 éves határidőt nem erősítette meg.

Van-e további együttműködési lehetőség Magyarország és Lengyelország között energetikai területen, akár középtávon is? – tette fel a zárókérdést Deák András. Naimski válaszában az észak-déli folyosó erősítését emelte ki az interkonnektorokon keresztül. Ez az opció megvan, és ha valaki ennek költségeiről gondolkodik, figyelembe kell vennie azt is, hogy a diverzifikáció hiányának is óriási költségei vannak. A másik ilyen valamiféle közös nézőpont kialakítása lehetne az európai klímapolitikára vonatkozóan. Steiner Attila ehhez tette hozzá a nukleáris együttműködést – szerinte Magyarország tapasztalata a nukleáris energia területén hasznos lehet Lengyelország számára is. Naimski válaszában gyorsan és határozottan egyértelművé tette – e területen Lengyelország semmilyen orosz technológiát nem vesz figyelembe.

 

Fotók: Wacław Felczak Alapítvány/Bernáth Péter

A beszélgetés megtekintése lengyel nyelven 

A beszélgetés megtekintése magyar nyelven