– A mesterséges intelligencia tanítani fogja a gyerekeket, de soha nem fogja teljesen helyettesíteni a tanárokat  – jósolja Dr. György László, a Tanítsunk Magyarországért program koordinálásáért felelős magyar kormánybiztos a Kurier.plusnak adott interjúban.

Dr. György László az oktatás jövőjéről szóló panelbeszélgetésen  a Kárpátok Európája konferencián
Fotó JAP

Ki lesz a jövő tanára?

Egyfajta mentor lesz, aki képes integrálni a különböző hátterű gyerekeket. A digitalizáció gyökeresen megváltoztatta az oktatási rendszert, de az offline oktatást fenn kell tartani. A McKinsey & Company 2007-ben közzétett egy jelentést "Hogyan kerültek a csúcsra a világ legjobban teljesítő iskolarendszerei" címmel.  A tanulmány következtetései szerint, amikor a jövő tanárairól beszélünk, vissza kell mennünk a múltba. Apám, amikor sikereiről beszélt, mindig megemlítette kiváló tanárát. Tehát mindig is szükség lesz jó tanárokra, akiknek karakterük, tudásuk van, és képesek azt vonzóan közvetíteni.

Amikor azt mondja, hogy "mentor", ugye nem a chatbotra gondol?

Egyáltalán nem, bár a digitális oktatás azt jelenti, hogy képesek vagyunk mérni egy adott diák ismereteinek és készségeinek egyéni fejlődését. Ez lehetővé teszi, hogy olyan feladatokat adjunk neki, amelyek a legjobban szolgálják a további fejlődését. A mentorra tehát elsősorban a tanulók interperszonális készségeinek, az úgynevezett soft skilleknek a fejlesztéséhez van szükség. A mesterséges intelligencia képes hatékonyan tanítani a gyerekeket, alkalmazkodva képességeikhez és fejlődési ütemükhöz. Lehetséges, hogy az AI még sok hagyományos tanárnál is jobb lesz, de nem fogja helyettesíteni a mentortanárokat.

Hogyan változtatja meg a mesterséges intelligencia az oktatást?

A mesterséges intelligencia pontosabban felismeri a gyermekek tanulási stílusát, és olyan gyakorlatokat javasol, amelyek a legjobban megfelelnek a tanulóknak, akik auditívak, vizuálisak vagy kinesztetikusak. Természetesen vannak tesztek, amelyek segítségével a tanárok felismerhetik a gyerekek tanulási stílusát, de az oktatás digitalizálásának korában valós időben ellenőrizhetjük, hogyan változik ez a stílus, és azonnal hozzáigazíthatjuk a tanítás módját.

Másrészt a diákok megkérhetik majd a chatbotokat, hogy készítsék el helyettük a házi feladataikat.....

Sajnos nem olyan könnyű felismerni, hogy a házi feladatot a diák készítette-e, vagy a ChatGPT csinálta  helyette. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy sok tanár már most is a házi feladat ellen van, így talán a mesterséges intelligencia széleskörű elterjedése idején nem lesz szükség házi feladatra.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzoraként is dolgozom, ahol egy innovatív platformot fejlesztettünk  ki a digitális vizsgákhoz. Egy teremben 200 számítógép van. Ezeket speciális szűrőkkel választják el, hogy ne lehessen látni, mi van a körülöttünk lévő monitorokon. Egy ilyen platform egyesíti az offline és az online vizsgák előnyeit. Az oktatóknak nem kell aggódniuk amiatt, hogy a diákok letöltik-e vagy használják-e a nem engedélyezett tanulási segédeszközöket, és nem kell időt vesztegetniük a dolgozatok ellenőrzésére.

Segíthet-e ez a digitális forradalom az oktatásban, hogy az olyan országok, mint Lengyelország vagy Magyarország felzárkózzanak a nyugati iskolák tanításának minőségéhez?

Szilárdan hiszem, hogy igen. És nem csak az oktatásban. Ausztriában például még mindig matricát kell vennünk az autópálya használatához, míg Magyarországon vagy Lengyelországban egy okostelefonos alkalmazással pillanatok alatt fizethetünk egy hasonló utazásért. A technológiai forradalmak lehetővé teszik országaink számára, hogy megugorják a fejlődés következő szakaszait. Magyarországon kiváló e-learning platformot és egységes információkezelő rendszert fejlesztettünk ki az általános iskolák, a szakiskolák és az egyetemek számára. Tudomásom szerint a lengyelországi egyetemek is hasonló rendszert használnak. A modern technológiák lehetővé teszik, hogy megállapítsuk, hogy egy adott szak végzettje milyen gyorsan talál munkát, hogy az megfelel-e a végzettségének, sőt azt is, hogy mennyit keresnek az emberek a tanulmányaik után. Az ilyen adatok lehetővé teszik, hogy fontos valós idejű visszajelzést adjunk a hallgatók, a tanárok és az egyetemek számára.

És hogyan viszonyulnak jelenleg a magyar vagy a lengyel egyetemek a nyugati egyetemekhez? Még mindig nagyon le vagyunk maradva?

Nem hiszem, hogy a lengyel vagy a magyar egyetemeken folyó oktatás minősége jelentősen eltérne attól, ahogyan a világ legjobb egyetemein oktatnak. A legnagyobb különbségek, amelyek például az egyetemi rangsorokban láthatók, az egyetemek méretével és a vállalatok által az egyetemeknek adott minősítésekkel kapcsolatosak. Egyértelmű, hogy a nagy angolszász egyetemek, amelyek több száz éve együttműködnek a nagyvállalatokkal, jobban szerepelnek ezekben a rangsorokban. Én magam 20 évvel ezelőtt a svájci St Galleni Egyetemen tanultam  – amely a német nyelvű világ egyik legjobb egyetemének hírében áll, de nem láttam nagy különbséget aközött, amit szülővárosomban, Budapesten tanultam, és aközött, amit St Gallenben tanítottak. Nem láttam nagy különbséget az oktatók minőségében, a tudás nemzetközi, és a professzoraink egyáltalán nem rosszabbak. Amit tennünk kell, és Magyarország már el is kezdte, az az, hogy növeljük a felsőoktatásra fordított kiadásokat, és az egyetemek értékelését többek között attól tegyük függővé, hogy a helyi egyetemek oktatási kínálata mennyire igazodik a helyi munkaerőpiac konkrét szakember keresletéhez.

Úgy gondolom, hogy Lengyelországban még ennél is jobban alakulhat a helyzet, mert az egyetemek jól teljesítenek azokban a régiókban, ahol a helyi vállalatok hajlandóak csatlakozni az egyetemi innovációs ökoszisztémához. Lengyelország az 1990-es évek óta követi saját gazdasági stratégiáját, és  – már csak az ország méretét kihasználva is  – nagy hazai vállalatokat fejleszt. Ezek viszont patriótábbak is és szívesebben  integrálódnak a helyi egyetemekkel, mint a multinacionális vállalatok. Így hát szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a következő néhány évben a magyar és a lengyel egyetemek egyre előkelőbb helyen fognak szerepelni a nemzetközi rangsorokban. Egyre nagyobb a kereslet a felsőfokú tanulmányok iránt a régiónkban. Már most is növekvő keresletet tapasztalunk a jól képzett munkaerő iránt egész Közép-Európában, és a COVID-19 világjárványt követő deglobalizációs trendekből, mint például a nearshoring és az offshoring, további hasznot húzhat térségünk. Látjuk, milyen hatalmas mennyiségű tőke áramlik a térségünkbe, és ezzel együtt miként nő a kutatás és fejlesztés iránti igény is. Pedig nekünk, Magyarországnak, Lengyelországnak és más közép-európai országoknak hagyományosan a vérünkben van az innovatív kultúra, ami tovább kell, hogy támogassa egyetemeink értékét.

Hogyan segíthet a lengyel – magyar együttműködés a helyi egyetemek helyzetének javításában?

Szilárdan hiszem, hogy a tapasztalatok megosztása mindkét fél számára hasznos lehet. Az is komoly meggyőződésem, hogy sok ázsiai vagy amerikai partnerünk a régiónk összes országát egynek tekinti, mert nehezen tudják elképzelni, hogy vannak olyan országok, mint Magyarország, amelyeknek kevesebb mint 10 millió lakosa van. Ezért együtt kell dolgoznunk azon, hogy pozitív képet alakítsunk ki a közép-európai oktatásról, és hogy összekapcsoljuk a különböző tanulási pontokat a régiónkban.