Testvérintézményünk, a budapesti Wacław Felczak Alapítvány Sebastian Kęciek budapesti lengyel nagykövettel rendezett találkozót a Felczak Műhely rendezvénysorozat keretében. Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete budapesti szolgálata első évének összegzéseképp a két ország közti politikai, diplomáciai kapcsolatokról beszélgetett Mitrovits Miklóssal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem főmunkatársával.  

 

Dr. Biernacki Karol, a Felczak Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntő beszédében a Felczak Alapítvány tevékenységét mutatta be, ugyanakkor rámutatott arra, hogy az orosz-ukrán agresszió látványosan megmutatta, hogy Budapest és Varsó kardinális kérdésekben nem ért egyet – emiatt is fontos, hogy a lengyel álláspontot e kérdésekben is megismerhesse a magyar közönség. „A média nem feltétlenül jelent ilyen szempontból megbízható tájékozódási pontot” – mondta a szegedi tiszteletbeli lengyel konzul.

Sehol máshol a világon nem értik meg a magyarok és a lengyelek szoros kapcsolatát – mondta Lengyelország budapesti nagykövete, Sebastian Kęciek, aki kiemelte „Kapcsolataink akkor is szorosak voltak, amikor globális konfliktusok ellentétes oldalra állítottak minket, például a második világháborúban. Az emberek ugyanis mindig megadták egymásnak a segítséget: a magyarok mindig számíthattak a lengyelekre, és a lengyelek is a magyarokra”. A teljes véleménykülönbség ellenére külön szólt arról, hogy mindig volt lehetősége a nyílt és őszinte párbeszédre: „Különösen jól esett ez a szívélyes fogadás, és amilyen őszintén beszéltem a magyar állam képviselőivel, legalább annyira őszinte választ kaptam tőlük is. Elvégre a nagykövet funkciója is az, hogy akár a kevésbé baráti aspektusokat is megvilágítsuk, megtárgyaljuk”  

„A párbeszéd folyamatos, de nem könnyű – mondta a nagykövet. – Ha csak az utóbbi napok eseményeit vesszük, amikor a magyar külügyminiszter Moszkvába, majd Minszkbe látogatott – nehéz pillanatokat okoz ez nekünk is, Varsónak is.” Mint mondta, a „kétoldalú és sokoldalú” megbeszélések ennek ellenére folyamatosak, és a lengyel diplomácia is minden kérdésre megkapja a magyar féltől a válaszait, „igaz, ezekkel nem mindig vagyunk elégedettek”

 

Mitrovits kérdésére Kęciek összefoglalta Lengyelország álláspontját a háborúval kapcsolatban: a lengyel külpolitika racionális, és az oroszokkal való tapasztalatainkon alapul. Magyarországnak is megvan a maga tapasztalata az oroszokkal, épp ezért meglepő, hogy a magyarok miért tekintenek másképp erre” – mondta Kęciek. Amikor Morawiecki miniszterelnök kancelláriáján dolgozott a nemzetközi projektekért felelős igazgatóként 2019–20 környékén, már akkor azt látta kollégáival, hogy Oroszország fenyegetést jelent Kelet-Európa számára. „Még nem harci tevékenységen keresztül, de már akkor is az volt a céljuk, hogy kivéreztessék Ukrajnát. (…) A Nyugat ugyanakkor azt hitte, hogy ezek a dolgok nincsenek összefüggésben” – mondta Kęciek. Így szerinte emiatt nem is vették igazán komolyan azt sem a nyugati országok, amikor Morawiecki lengyel kormányfő már 2021 őszén arra figyelmeztette partnereit, hogy Oroszország meg fogja támadni Ukrajnát. „Bármiféle sikerélmény nélkül mondom azt keserű tapasztalatként, hogy a háború eszkalálódásakor a világ végre magához tért, kijózanodott, és realizálta Oroszország veszélyét”

Ez továbbra is fenyegetést fog jelenteni szomszédaira a nagykövet szerint, éppen ezért kellene szerinte a magyar kormánynak is átértékelnie kapcsolatait Moszkvával: „Nem lehet többé arról álmodozni, hogy majd jön a sok olcsó energia az oroszoktól. Nem fogunk tudni visszatérni az Oroszországgal való normális ügymenethez. Az emberek is ugyanúgy megtapasztalták, hogy az egekbe értek az energiaárak, különösen azokban az országokban, amelyek Moszkvával üzletelnek” – jelentette ki Kęciek. Szerinte meg kell értetni az emberekkel azt is, hogy mekkora nagyságrendű a pusztítás Ukrajnában. „Az embereket sokkolta a bucsai mészárlás híre, és a képek, amelyek akkor készültek. Ma viszont mintha már hozzászoktunk volna ehhez” – mondta Kęciek, hozzátéve: Lengyelország addig fogja támogatni Ukrajnát, ameddig csak szükséges.

Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy Moszkva arra számított, hogy 2022. február 24. után nem fog összezárni a nyugati világ Ukrajna mellett, az Európai Unió és az Egyesült Államok folyamatosan támogatja a megtámadott országot, ráadásul az EU már a tizedik szankciós csomagot fogadta el Oroszországgal szemben, amit feltétlenül értékelni kell, ahogy azt, is, hogy a magyar kormány is megszavazott eddig minden szankciót.

 

A két ország közötti kapcsolattal kapcsolatban a nagykövet szerint őszinteségre és nyitottságra van szükség a két ország együttműködésében, és újjá kell építeni a kommunikációs csatornákat mind a két ország közt, mind a visegrádi négyek együttműködésében. „ Reméljük, hogy hamarosan lesz egy reflexió és egy újranyitás – annak ellenére, hogy most egy lehűlés jeleit látjuk.”

Elismerte ugyanakkor, hogy mind ő maga, mind a lengyel diplomácia arra számított, hogy Orbán az újabb kétharmados győzelme után változtatni fog álláspontján az ukrajnai háborúval kapcsolatban, „ez viszont nem következett be”. Kifejezte a lengyelek csalódottságát amiatt, hogy a magyar külügyminiszter Moszkvába és Minszkbe jár tárgyalni, de szerinte a magyar kormány továbbra is őszinte partner, még ha nem is értenek egyet mindenben. A szoros kapcsolatot azonban külső erők akarják megbomlasztani– éppen ezért kell szerinte azt „az együttműködés új fejezetében” még szorosabbra fűzni.

A nagykövet hangsúlyozta, hogy ő közvetítő szerepet tölt be a két ország között, azonban úgy látja, hogy az ukrajnai háborúval kapcsolatos lengyel álláspontot nem igazán ismerik vagy értik Magyarországon. „Olvastam egyes kommentárokat és publicisztikákat, amik szerint a lengyel álláspont egyfajta ruszofóbia, Amerika-barátság. Sőt, cikizős, hülyézős megjegyzések futottak például a lengyel miniszterelnök egyik vendégcikke alatt is.”

 

A párbeszéd során szóba került az energetika, és a régiós infastruktúra fejlesztésének kérdése is. kérdése is. A nagykövet szerint rendkívül fontos az energiaforrások diverzifikálásához való hozzáállás, és éppen ezért látná szívesen Lengyelország azt, ha aktívabban venne részt Magyarország is a régiós projektekben. Például a gdański úszó LNG-terminál létrehozásában, vagy a Świnoujście-i terminál segítségével, ahonnan Szlovákián keresztül akár hazánkba is érkezhetne gáz.

A nagykövet bemutattta a lengyel energetikai függetlenedés lépcsőfokait, de kitért a magyar helyezettel kapcsolatos kételyeire is: „Magyarország gázellátásának 45 százaléka jön Oroszországból. Úgy gondolom, hogy a közös szolidaritás alapján máshonnan is biztosítani tudnánk ezt a gázmennyiséget – legyen szó a Horvátországon, Románián vagy Szlovákián keresztül érkező gázvezetékekről. Több a lehetőség, mint amennyit az elmúlt években sikerült megvalósítani, és számomra meglepő volt, hogy erre nem volt egészen nyitott a magyar kormány” – mondta a nagykövet.

 

A régiós együttműködési formákról szólva a nagykövet szerint a különféle közelmúltban alakult kezdeményezések éppenhogy erősítik egymást, és a különféle meghatározott funkciókat. A pandémia megmutatta, hogy a regionális együttműködések sokkal inkább felértékelődtek, mint az olyan egzotikus államokkal való kapcsolatok, mint a belső-ázsiai volt szovjet köztársaságokkal folytatott magyar tárgyalások. Keciek kiemelte: a V4-ek belső kereskedelme ma már nagyobb, mint a német-amerikai kereskedelmi forgalom. Tehát a V4-ek kapcsolatait tovább kell fejleszteni, folytatta, elismerve, hogy az orosz-ukrán háború miatt az együttműködés intenzitása csökkent. Azt is hozzátette azonban, hogy ezek a kapcsolatok most még mindig intenzívebbek, mint 10-12 évvel ezelőtt, amikor Magyarországon tartózkodott.

Hozzátette, hogy a Három Tenger Kezdeményezésben is jóval kisebb Magyarország részvétele annál, mint amekkora hasznot hozhatna az az országnak – például nem vesz részt a kezdeményezés Befektetési Alapjának (3SIIF) programjában sem, ellentétben Lengyelországgal, Romániával vagy Csehországgal.

Kęciek azt mondta, megérti a magyar kormány szkepticizmusát a nyugati országokkal szemben: „Különbözőek ugyan a történelmi tapasztalataink, de látjuk, hogy ahogyan Lengyelországnak, úgy Magyarországnak is voltak csalódásai a Nyugattal kapcsolatban. Azonban csak a nyugati országokkal, és különösen az Egyesült Államokkal folytatott intenzív kapcsolatok jelenthetnek megoldást Oroszországgal szemben” – hangsúlyozta a lengyel nagykövet.

 

Szóba került a beszélgetésen a visegrádi négyek kapcsolata is. Bár a lengyel miniszterelnök márciusban úgy nyilatkozott, hogy újjáépítené az Ukrajna elleni invázió óta megromlott visegrádi kapcsolatokat Magyarországgal is, a cseh és a szlovák kormány részéről jóval szigorúbb szemmel nézik az oroszokkal csencselni akaró magyar külpolitikát. A lengyel nagykövet is hangsúlyozta, hogy szükség van a V4-együttműködés újraélesztésére: „Lengyelországban azt szokták mondani, hogy »kettőn áll a vásár« – a mi esetünkben most éppen négyünkön múlik ez. Nemcsak a lengyel és magyar fél részéről kell szándék ehhez, de Csehország és Szlovákia felől is” – mondta Kęciek, hozzátéve, hogy elsősorban Budapestnek kell rendeznie a kapcsolatait Prágával és Pozsonnyal.

 

Mitrovits Miklós felidézte a varsói CBOS közvélemény-kutató intézet nemrég közzétett felmérését is, ami szerint nemcsak a cseh és a szlovák, de a lengyel közvélemény szemében is nagyot esett a magyarok megítélése az ukrajnai háború eszkalálódása óta. „A nagykövet úr azt mondta, azért van itt, hogy hidakat építsen. Én azért emlékszem, kik felé kellett régebben a magyaroknak hidat építeniük: például a románok és a szlovákok felé, a történelmi sérelmek és a tájékozatlanság miatt. De a lengyelek felé nem” – mondta Mitrovits. A Lengyelország-szakértő felvetésére Kęciek úgy reagált, hogy a magyarok és a lengyelek között természetesen nem a nulláról kell építkezni:

„Az elődeimnek azért könnyebb helyzete volt itt, akkor még máshogy alakultak a kapcsolatok. Mi sem láttuk előre, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerülünk ilyen rövid idő alatt. De továbbra is az a véleményem, hogy Magyarország nagyon fontos szövetségese Lengyelországnak, különösen az EU kérdéseit illetően. Hosszú távon kell gondolkozni a magyar–lengyel kapcsolatokról, akár új együttműködési formákban, kiterjesztve azt a civil társadalomra is. Kommunikációs hidakat kell építenünk – annak ellenére, hogy nagy nyomást gyakorolnak külső hatalmak ezen kapcsolat ellen” – mondta a nagykövet. „Érzem, hogy átlagon felüli szimpátia van a magyarok és a lengyelek között, és ezt más országból nem is fogják tudni megérteni. Hiszem, hogy ez a barátság így fog funkcionálni a jövőben is. Igaz, nagyon sok függ a médiától és a politikától, és fontos, hogy ne adjuk át ebben a terepet más, külső erőknek. Új fejezetet kell nyitni a kapcsolatainkban, új gondolatokkal.”

 

Kęciek és Mitrovits a beszélgetés végén rátértek a nézők kérdéseire is – köztük arra, mit gondol a nagykövet arról, hogyan érhet véget a háború Ukrajnában. „Én csak azt válaszolhatom, amit a lengyel és a magyar álláspont is képvisel, és amit például Novák Katalin is kifejtett legutóbb Törökországban: fejezzék be a háborút, Oroszország pedig vonuljon ki Ukrajna területeiről” – válaszolta Kęciek. Hozzátette: ha kitart Európa és az Egyesült Államok együttműködése Ukrajna mellett, akkor Moszkva meg fog hátrálni – de ha ez a kapcsolat megszakad, az fel fogja bátorítani Oroszországot.

 

Szintén nézői kérdésként merült fel az is, hogy míg az ukrán kormány szinte testvériesen bánik a lengyelekkel, és erre Kijev még külön jogszabálycsomaggal is készül, addig a kárpátaljai magyar kisebbség továbbra sem érzi biztosítva a jogait. A lengyel nagykövet szerint ez fakadhat abból is, hogy amíg a lengyel kormány már a háború eszkalálódása előtt is hónapokon keresztül tárgyalt Kijevvel a lengyeleket érintő intézkedésekről, addig a magyar kormány tárgyalások helyett hangos nyilatkozatháborúba kezdett: „Ezt nem szeretném kommentálni, és nem is célom az most, hogy értékeljek bármit is. De szeretném biztatni a magyar felet arra, hogy tárgyaljon az ukránokkal erről, hiszen a legfontosabb, hogy a tárgyalóteremben megállapodjanak egymással.” Ezzel együtt Kęciek is fontosnak tartja a kisebbségek ügyét, és bár örül annak, hogy Magyarországon rendezett a lengyel nemzetiség helyzete, azt is látja, hogy Ukrajnában a magyarok szempontjából ez még kihívást jelent. Azonban szerinte a háború ebből a szempontból is közelebb hozhatná Kijevet Budapesttel: „A leggyakrabban ukrán állampolgárokról van szó, akiket nem kényszerítettek arra, hogy részt vegyenek a háborúban, hanem önként vállalták a harcot – mint az a kárpátaljai egyetemi tanár is, aki az óráit is a fronton tartotta meg” – utalt ezzel a nagykövet Sándor Fegyirre, az ungvári egyetem tanárára, aki most Bahmutnál szolgál.

 

A beszélgetés teljes terjedelemben:

 

 

 

Forrás: telex.hu, 24.hu, Facebook

Fotók: Bernáth Péter/Wacław Felczak Alapítvány