Michał Gruszczyński
... a barátaimmal eldöntöttük, hogy létrehozunk egy csoportot, amely rekonstruálja a magyar alakulatot. Az emberek bevonása a történelem rekonstrukciójába fantasztikus élmény ...
Interjú Michał Gruszczyńskivel, a Lengyel Népköztársaság Politikai Foglyainak és Kiközösített Katonáinak Múzeumának alkalmazottjával, a Honvéd 44 Hagyományőrző Csoport tagjával
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Michał, honnan származik az érdeklődése Magyarország iránt? Vannak esetleg magyar felmenői?
- Ezzel kapcsolatban nincsenek információim. Azonban sok lengyelhez hasonlóan most is, és mindig is hatalmas szimpátiával viseltettem Testvéreink iránt...
Hogyan történt az, hogy lengyelek egy csoportja úgy döntött, hogy második világháborús magyar katonai egyenruhát ölt?
Ez egy nagyon érdekes kérdés. A történelem mindig a szenvedélyem volt, alapvetően befolyásolta az életemet, a tanulmányaimat és a munkámat. 22 éven keresztül tanítottam történelmet. Ha valaki igazán szereti a történelmet, nem elégszik meg a hagyományos munkahelyi tevékenységgel, további területek után néz, ahol kiélheti szenvedélyét. Számomra a XIX. és a XX. század mindig is rendkívül érdekes volt.
Lengyelországnak voltak csodás és tragikus szakaszai is ez idő alatt. Az esély a függetlenség visszaszerzésére Napóleon segítségével (a Varsói Nagyhercegség és az egyetlen háború, amit megnyertünk a XIX. században), és az elkeseredett függetlenségi harcok (két felkelés 1830-ban és 1864-ben, és azok követkeményei) az 1918-as függetlenségig vezető úton, az 1920-as visztulai csoda, vagy a német megszállás borzalmas évei. A lengyel emlékezetben az 1944-es varsói felkelés tragikuma különleges helyet foglal el.
Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar vonal az évszázadok során folyamatosan feltűnik a történelmünkben. A lengyel részvétel - Bem József vezetésével - az 1848-as magyar forradalom és szabadságharcban. A magyarok részvétele a januári felkelésben, törlesztésképpen 1848-ért...
A XX. században a magyarok a lengyel hadsereg bolsevizmus elleni harcát is támogatták. 1939-ben Teleki Pál miniszterelnök Hitler felszólítására azt mondta, hogy előbb robbantja fel a magyar vasúthálózatot, mint, hogy bármilyen módon támogasson egy Lengyelország elleni offenzívát. "Magyarország erkölcsi meggondolásokból nincsen abban a helyzetben, hogy hadműveletekbe kezdjen Lengyelország ellen" - ahogy írta Hitlernek címzett második válaszlevelében. Katyńban két magyart is kivégeztek, Korompay Emánuelt és Kühnel Oszkárt. A magyar hadsereg a Lengyel Ellenállásnak is juttatott ellátmányokat. Azt is meg kell említeni, hogy a lengyel futball első nemzetközi mérkőzését Budapesten játszották 1921. december 18-án. Lengyelek vettek részt az 1956-os spontán kialakult magyarországi forradalomban is. Több, mint 11 ezer lengyelt regisztráltak véradóként! Plusz állomásokat kellett nyitni, hogy mindenki vért adhasson, aki akart! A magyar lakosságot támogató csoportosulások jöttek létre egész Lengyelországban. A statisztikák szerint csak légi úton 44 tonna orvosság, élelmiszer és egyéb segély jutott Magyarországra Lengyelországból. A vasúton és közúton küldött segélyszállítmány még ennél is több volt. A teljes adomány összértékét 2 millió amerikai dollárra becsülik. A lengyel nép által spontán szervezve elküldött adományok sokkal nagyobb mennyiséget képviseltek, mint amennyit az Egyesült Államok kormánya küldött Magyarországra.
Még számos példát lehetne hozni.
A kollégákkal különösen érdekelt minket a magyarok részvétele a Varsói Felkelésben...
Miért éppen a magyar? Van valami családi emléke ezzel kapcsolatosan?
A családom Varsóból származik. Mint minden varsói családnak, nekünk is van olyan rokonunk, aki részt vett a felkelésben, a háborús emlékeket és a civil lakosság végzetét mi is őrizzük.
... folytatva azonban a családi vonalat. Távolabbról nézve a családom Volhíniából menekült 1943-ban az UPA által szervezett pogromok elől, és az egyetlen, akik a segítségükre siettek azok a -hivatalosan német szövetséges- magyarok voltak.
Hogyan emlékeznek a lengyelek a magyarokra?
Nagyon jól! Ennél rövidebben és pontosabban nem lehet megfogalmazni. A megszállás ideje borzalmas volt, a Varsóban élő lengyelek alsóbbrendűként voltak kezelve, voltak olyan villamosok is, melyekre a "Nur für Deutsche" felirat volt felfestve. Borzalmas terror, halál, kivégzések és koncentrációs táborok. A felkelés volt a csúcspont. Egyfelől a szabadságvágy csodálatos megnyilvánulása, másik oldalról viszont a németek gonoszságának valódi orgiája egy olyan területen, ahol a terület konszolidációjáért felelős csoportok gyakorolták a hatalmat. A németek, Hitler utasításának megfelelően le akarták rombolni a teljes fővárost, elpusztítva annak teljes lakosságát. És akkor jelentek meg a magyarok. Tudni kell, hogy a történelem a tengelyhatalmak oldalára kényszerítette őket, Hitler szövetségesének. Annak ellenére, hogy a magyar csapatok a Wehrmachttal együtt kellett, hogy harcoljanak, soha nem vonultak csatába lengyel csapatok ellen. Lengyelország területén soha nem viselkedtek megszálló erőként. Ezt egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a magyar katonai vezetők megmondták a katonáiknak, hogy nem megszállt területen vannak, és az itteni lengyel lakosság nem az ellenségük. Ezeken a területeken a magyar egységek és a lengyel lakosság tiszteletben létezett egymás mellett. Nem volt fosztogatás, erőszak vagy zaklatás.A megszállás során állandó jelenség volt, hogy ahol magyar katonák állomásoztak, a katonai zenekarok a lengyel himnuszt játszották.
A felkelés során a 9. német hadsereg parancsnokának magyar egységek is rendelkezésére álltak, azonban nem tudta őket bevetni a lengyelek elleni csatában. Korábban a magyar légierő visszautasította, hogy Varsó ellen hajtson végre támadásokat. A magyar egységeket végül Varsó környékén helyezték el, hogy blokád alá vonják a várost.
Milyen volt a kapcsolat a felkelők és a magyar egységek között?
Számos lengyel forrás áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban, köztük a harcoló egységek hivatalos jelentései, és civilek visszaemlékezései egyaránt.Varsótól északra húzódik egy nagy erdő, a Kampinoska erdő, a Kampinos Csapat partizánakcióinak műveleti területe. A felkelés alatt néhány egység eljutott a varsói Żoliborz negyedbe, és a vezetők, a futárok mindkét irányba szállították az információkat. Ezt a területet elméletileg a magyarok ellenőrizték, akiknek ellen kellett volna állnia. Az egységparancsnokok azonban megegyeztek a pontos időpontokban és útvonalban, amikor szabad utat biztosítanak a lengyel egységeknek, ezzel elkerülendő a félreértésekből adódó baleseteket. Az egyik legérdekesebb paradoxon, hogy a lengyel és a magyar katonák és tisztek a legtöbb esetben németül kommunikáltak egymással...
Magukban a varsói harcokban a magyarok semlegesek maradtak (annak ellenére, hogy a felkelők oldalára akartak állni, azonban a Honi Hadsereg vezetése nem tudta, hogy mit tudna velük kezdeni) és segítettek a civilek kimentésében a városból. A magyarok ilyen módon több, mint 2000 civilt mentettek ki Varsóból.
Mindenkinek, aki érdeklődik a téma iránt, jó szívvel ajánlom Maria Zima Magyar katonák és a varsói felkelés című könyvét, amely magyarul is elolvasható.
Hosszú évtizedek után magyar honvédek uniformisát viselő katonák jelentek meg Varsóban.
Igen, a barátaimmal eldöntöttük, hogy létrehozunk egy csoportot, amely rekonstruálja a magyar alakulatot. Az emberek bevonása a történelem rekonstrukciójába fantasztikus élmény. Évek óta egyre több hagyományőrző csoport jön létre Lengyelország és Európa-szerte, az "élő történelem" rajongóiból. Kezdetben hazánkban ezek a csoportok főként a középkorra épültek, a lovagságra és a páncél kultuszára. Személy szerint én már nem ez iránt a korszak iránt érdeklődöm. Idővel az érdeklődési köröm egyre csak tágult, és kiterjedt más korszakokra is.
A Varsói Felkelés rendkívül fontos eseménye történelmünknek, az elmúlt években egyre többen érdeklődnek ez iránt az esemény iránt. Számos csoport jött létre Varsóban, amelyek különböző felkelő csoportokat elevenítenek meg, de sokszor civileket, vagy német csapatokat is. Az ilyen eseményeken élő történelemóráknak lehetünk szemtanúi, a történelem szerelmeseinek előadásában. Néhány évvel ezelőtt felmerült az ötlet, hogy elevenítsük meg a magyar csapatokat is, így ezt a vonalat is be lehet vonni a bemutatókba. Az egész projekt szíve és lelke Piotr Kaszuba volt (a magyar Lengyel, vagy a lengyel Magyar). Neki köszönhetően a Hungarica zenekarral is találkozhattunk személyesen - az egyetlen külföldi zenekar, amelyik két albumot is kiadott lengyel nyelven.
Miről szól még a csoport működése az egyenruhákon kívül?
Nem pusztán felöltjük az egyenruhát. Tudnod kell, hogy milyenek azok az egyenruhák, milyen felszerelés tartozott hozzá, mit védtek a magyarok. A parancsokat már nem is említem...
Szóval tudás is kell hozzá. Manapság abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy meglehetősen sok kiadvány van a hadviselés történetével kapcsolatban, és a második világháború csapatainak egyenruháival is több foglalkozik, beleértve a magyarok uniformisát is. Az internet önmagában is a tudás kimeríthetetlen bázisa, azonban nem árt, ha tudjuk, hogyan kell ügyesen szelektálni az ott rendelkezésre álló adatok között. Igyekszünk minél többet megtudni a magyar egységekben szolgált katonák személyes sorsáról is, akiket megszemélyesítünk. Tudni kell, hogy ezek az emberek teljesen átlagos személyek voltak, akiknek sorsát a történelem viharai összekötötték a lengyel nemzet történelmének második világháborús drámájával...
Köszönöm a beszélgetést.
Az interjút Marcin Bąk készítette.