November 29-én, szerdán került megrendezésre a “Visegrádi gazdasági együttműködés ma és holnap - látkép és perspektívák” című konferencia a Lengyel-Magyar Együttműködési Intézetben. A nap során a V4-es országok szakértői vitatták meg a térség legfontosabb gazdasági lehetőségeit és kihívásait, újságírók és diplomaták jelenlétében. Kereskedelem, infrastruktúra, emberi erőforrások - ezek voltak a rendezvény kulcskifejezései.
A Felczak Intézet szervezésében zajló rendezvényen 2 panelben és 1 előadáson, 9 szakértővel kerestük a választ a kérdésre: Van-e jövője a visegrádi országok gazdasági együttműködésének? Az esemény megnyitóján Dr. Kovács Orsolya, Magyarország varsói nagykövete kiemelte: már az együttműködés történelmi előzményét adó visegrádi királytalálkozón is a régió közös gazdasági érdekei álltak a fókuszban. Ma ugyanannyi időbe telik eljutni Budapestről Krakkóba, mint 100 évvel ezelőtt, ami komoly nehézséget okoz a vállalkozások számára. Az Intézet igazgatója, Dr. Maciej Szymanowski kiemelte: a konferencia időpontja nem véletlenszerű, azt ugyanis néhány nappal előzte meg a V4-ek prágai csúcstalálkozója.
Az első panelbeszélgetés a V4-ek gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről szólt. Itt olyan intézmények mutatkoztak be, amelyek kiemelt szerepet játszanak ebben: a lengyel Befektetési és Kereskedelmi Ügynökség (PAIH), a magyar Fejlesztésösztönző Iroda (MFOI) és a két ország mellett az egész régióban jelen lévő tagokat számláló Lengyel-Magyar Gazdasági Kamara. A lengyel és a magyar mellett Csehország szempontjai is megjelentek: a cseh nemzeti bank szakértője szerint a V4-ek gazdasági fejlődési pályái nagyban hasonlítanak egymásra, az egyirányú német kitettség pedig veszélyt jelent a gazdaság fejlődésére.
Az Európai Unió közvetlen forrásaiból a régió vállalkozásai aránytalanul keveset kapnak, melynek oka az erős pályázatok, a know-how és a cégek együttműködésének hiánya, ezért a visegrádi térségben ösztönözni kell a közös uniós pályázatok, konzorciumok létrejöttét. Közép-Európa egyik legnagyobb kihívása, hogy miként fejlessze saját vállalkozásait, amelyhez a külföldi tőke bevonása mellett a belföldi magántartalékok nagyobb bevonására is szükség van. Kiemelt szerepe van a vállalkozásokat támogató állami intézményeknek is, amelyek szakértelmet, tanácsadást nyújtanak, és a külföldi piacokra történő belépést támogatják.
Az ebédszünet után a második panelben magyar és szlovák szakértők vizsgálták a V4-es országok konnektivitással (összekapcsoltsággal) kapcsolatos kérdéseit. A közlekedési infrastruktúra kiemelt szerepet játszik az országok közötti kapcsolatok elmélyítésében és a nemzeti gazdaságok fejlődésében is. Az utak kiépítettsége és a nemzeti össztermék között ugyanis közvetlen összefüggés van, azonban térségünk mind a mai napig komoly lemaradásban van Nyugat-Európával szemben.
A közös projektek - mint például a Via Carpathia vagy a Varsó-Budapest gyorsvasút - sokszor csak lassan és nehézkesen tudnak megvalósulni. Ennek több oka is van, például az infrastrukturális beruházások hatalmas költségigénye, a politikai akarat hiánya és az illetékes személyi állomány változása a politikai fordulatok szerint. Egy lehetséges megoldás lenne állandó, minden országban jelen lévő felelősöket kijelölni a visegrádi ügyek előmozdítására; az állandó V4-es intézmények építésének gondolata azonban ellenállásba ütközött a szakértők részéről.
Az utolsó blokkban Magyarország egy neves közgazdásza beszélt arról, miként ragadt bele Közép-Európa a közepes fejlettség csapdájába az olcsó munkaerőre épített gazdasági modell évtizedeiben, és véleménye szerint miként lehetne szavatolni a régió hosszú távú gazdasági fejlődését. Kiemelte: valamennyi ország, amely a szegénység sorából a legfejlettebb országok közé emelkedett, radikális befektetéseket tett az emberi erőforrások fejlesztésébe, különösen az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátórendszerek fejlesztése révén. A visegrádi országok tehát a társadalmi alrendszerek jelentős fejlesztésével és a nemzeti vállalatok versenyképességét elősegítő intézkedésekkel képesek lehetnek kilépni a közepes fejlettség csapdájából.
A Visegrádi Együttműködés előtt tehát nagy feladat áll: elmélyíteni a kereskedelmi kapcsolatait, hosszú távú befektetéseket tenni az infrastruktúrába, és saját emberi erőforrásait kihasználva megkísérelni a Nyugat-Európához való felzárkózást. Mindezt azonban olyan közös, hosszú távú érdekek segítik, amelyek valamennyi ország számára elhozhatják egy jobb korszak lehetőségét.
Katona Illés László
A rendezvény képei (GK):
