A Húsvét a keresztények legrégibb és legfontosabb ünnepe, mely Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékezik. A lengyel kultúra rendkívül gazdag húsvéti szokásokban, melyek szorosan összekapcsolódnak a katolikus egyházi hagyománnyal, azonban régiónként némileg eltérőek is lehetnek. A keresztény vallási hagyományok és szokások ugyanakkor bizonyos fokig még mindig  magukban hordozzák az ősi pogány hiedelmek nyomait.

 

A virágvasárnapi pálma

A húsvéti ünnepkör a Virágvasárnappal veszi kezdetét. Ez a húsvét előtti utolsó vasárnap, amikor Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk. A Biblia szerint Krisztus bevonulásakor az emberek pálmaágakkal borították be az utat, hogy méltóképpen köszöntsék a Messiást. Ennek az eseménynek Lengyelországban is megvan a hagyománya. Mivel azonban itt meglehetősen ritkák a pálmák, az emberek ágakból készült, fényes szalagokkal és virágokkal díszített "pálmákat" készítenek és visznek a templomba, hogy azokat a pap megszentelje. Ezután a pálmák az otthonok és húsvéti asztalok díszévé válnak. E hagyomány igen nagy múltra tekint vissza és mélyen gyökerezik a nemzeti emlékezetben, komoly versenyeket is rendeznek minden évben, ahol kiderül, hogy ki készítette a leglélegzetelállítóbb, legmagasabb, legdíszesebb, legeredetibb alkotást. A legnagyobb versenyt Lipnica Murowanában rendezik, idén 65. alkalommal került rá sor. A versenyzőknek szigorú szabályokat kell betartaniuk: a pálmák mindegyike kézzel, kizárólag válogatott anyagokból készülhet. Fémelemeket nem tartalmazhat, és csak emberi kéz erejével lehet felállítani. Az idei győztes egy több mint 27 méteres remekmű lett.

 

Húsvéti pálmák /Foto: Wikipedia/

 

Nagyhét

A Nagyhét általában a tavaszi nagytakarítás legfőbb ideje. Régen a falvakban ilyenkor festették újra a házakat. Sokan, különböző mértékű szigorúsággal, de betartják a böjtöt, igyekeznek tartózkodni a különböző húsételektől és függőségektől. A vidéki szórakozóhelyek is zárva tartanak ilyenkor. Ezen a héten elkészülnek és kiállításra kerülnek a templomokban a Jézus sírját ábrázoló kis installációk, hasonlóan a karácsonyi betlehemesekhez.

A húsvéti kosarak szentelése /Foto: Wikipedia/

 

Nagyszombaton elkészülnek a húsvéti kosarak is, melyeket szintén megszentel a pap. A fehér vászonnal vagy hímzett szalvétával bélelt, virágokkal, barkával, szalagokkal díszített kosárba alapvető húsvéti finomságok kerülnek: tojás, kolbász vagy sonka, só és valamilyen kenyérféle. Emellett az ünnep legfontosabb szimbóluma, a bárány is belekerül egy kis cukor- vagy műanyagfigura formájában. Ezeken felül régiónként eltérően további ételek is kerülnek a kosárba, mint például torma, bors, sütemény, valamint húsvéti gyertya. Ezen a napon készülnek a hímestojások is, melyekre a későbbiekben még részletesebben kitérek.  

 

Húsvétvasárnap

Az ünnepkör legfontosabb napján, húsvét vasárnapján, a legtöbben kora reggel templomba mennek a rorate misére, amely ünnepélyes istentiszteletből és körmenetből áll. Ezután rendszerint az egész család összegyűlik, hogy elfogyassza a húsvéti reggelit. Az étkezés előtt, akárcsak karácsonykor, a családtagok szimbolikusan megosztják egymás között az ételt, nevezetesen a húsvéti kosárból vett megszentelt tojást, és boldog húsvétot kívánnak egymásnak. Ezzel jelképezve a békességet, szeretetet és a családi összetartást. Lengyelország egyes térségeiben egy igen mókás szokás is társul a reggeli ünnepléshez: a család minden tagja vesz egy főtt hímestojást és azokat egymásnak ütögetik. Az kerül ki győztesen, akinek a tojása nem törik össze.

Ünnepi asztal egy lengyel-magyar családnál. /Foto: D.Sz./

 

A reggeliző asztalon, melynek elengedhetetlen dísze a gyertya és a bárány figura, alapvetően a hideg ételek dominálnak, akárcsak Magyarországon. A lakomán el kell fogyasztani mindent, ami a megszentelt kosárkában volt, hiszen az nem mehet kárba. Ezen kívül azonban az asztal roskadásig van rakva sonkával, kolbásszal, sült húsokkal, pástétommal, tojással, tormával, kenyérrel és krumplisalátával, egyszóval mindennel, mi szem-szájnak ingere. A bőséges reggeli a hagyományos húsvéti süteményekkel zárul. Jellemzően kuglóf és mazurek kerül az asztalokra. Ez utóbbi alapja általában omlós tészta, de lehet akár piskóta is, ízlés szerint csokoládés vagy másmilyen öntettel, sok-sok dióval, mogyoróval és aszalt gyümölcsökkel. Ez a nap általában családi körben, jókedvű falatozással, beszélgetéssel telik.

 

Mazurek /Foto: Wikipedia/

 

Ünnepi bárány /Foto: Wikipedia/

 

Húsvéti népszokások

Ehhez az ünnephez is széles körű néphagyományok kapcsolódnak, melyek ma már sajnos eltűnőben vannak, azonban helyenként még tartják őket. Ilyen például a Júdás-égetés, ami tulajdonképpen nagyon hasonlít a kiszebáb égetéshez. A Krisztust eláruló tanítvány képmását szalmából készítik és elégetik, vagy a folyóba vetik.

Júdás-égetés /Foto: Wikipedia/

 

Érdekes szokás volt továbbá a hering akasztása és a żurek temetése. Korábban a Nagyböjt tiltásait igen komolyan betartották és ez idő alatt nem ettek húst, tejterméket és cukrot sem. A legelterjedtebb étel ekkoriban a żurek (savanyú, kovász alapú leves) és a hering volt. Ezért amikor a böjt véget ért, és elkezdődött az örömteli, ünnepi időszak, a żureket és a heringet szimbolikus módon eltemették. Ezt a húsvéti szokást különösen Kujáviában tartották. De hogy is nézett ki ezeknek az egyhangú ételeknek a temetése? Nagypéntek este vagy Nagyszombat reggelén egy fazék żureket sárral, hamuval "fűszereztek meg", egy nagy gödröt ástak, s a levest, néha fazekastól, beledobták és betemették. A heringet, vagy annak fából készült képmását azonban általában felakasztották egy fára vagy egyéb arra alkalmas helyre.

Egy másik szokás szerint a fiatalok házról házra járnak, énekelnek, verselnek és jókívánságokkal látják el a ház lakóit. Ez egyébként nem kizárólag húsvéti, hanem karácsonyi szokás is.

Lengyelország szerte meglehetősen elterjedt a passiójátékok rendezése is. Krisztus szenvedésének és utolsó útjának rekonstrukciói minden évben szinte az összes nagyobb településen megtekinthetők. A történelmi események újrajátszásának kedvelői összefognak a plébániákkal és kulturális központokkal, és valódi, szabadtéri színdarabokat rendeznek, melyek valósághű módon tárják a majd kétezer éves eseményeket a nézők elé. De kisebb horderejű előadások is vannak a templomokban, sőt, iskolás gyermekek is gyakran készülnek passiójátékkal, melyet aztán az iskolában, idősek otthonában vagy szociális otthonokban mutatnak be. Ezek az amatőr jellegű játékok azonban korántsem alacsonyabb rendűek a valódi színészi játéknál. A résztvevők egész évben készülnek a szerepükre, szigorú böjtöléssel, rendszeres gyónással, és persze törekedve a tiszta lelkiismeret megtartására. Ezáltal ők maguk is és a nézők is jobban átérzik az esemény súlyát és jelentőségét. 

Természetesen meg kell említeni a locsolkodást is, hiszen nem csak Magyarországon van nagy hagyománya: eredete a tél utáni betegségektől és gonosz erőktől való megtisztulásban gyökerezik. Azonban van egy érdekes különbség. Míg Magyarországon a fiúk locsolják a lányokat – általában parfümmel-, addig Lengyelországban megmaradt a vízzel való locsolkodás, de mindenki locsol mindenkit: fiúk, lányok egyaránt.

Locsolkodás Lengyelországban /Foto: Wikipedia/

 

Tojásfestés

A hímestojás szorosan kapcsolódik a húsvéthoz mind Magyarországon, mind pedig Lengyelországban. A keresztény szimbolika szerint a sírból feltámadó Krisztust szimbolizálja. A tojás díszítése és kultikus használata azonban nem a kereszténység találmánya: az egyház egy korábbi gyakorlatot igyekezett keresztényesíteni.  A tojást már a pogány korokban is az élet szimbólumának tekintették, mivel a nap és a természetet tavasszal megújító erők jelképe. Ez összefügghet a világ tojásból való teremtésének mítoszával, ahogyan azt ókori görögök vagy indiaiak hitték. A díszített tojások főként Európa keleti részén találhatók meg, de kisebb területeken Közép- és Nyugat-Európában is.

A legkorábbi tojások Mezopotámia Temer vidékéről származnak. A tojásfestés gyakorlata már a Római Birodalomban is ismert volt, Ovidius és Plinius is említi. Egyiptomban a tojás Ptah istennőt, Görögországban pedig Afroditét ábrázolta. Az ókor magas kultúráitól kezdve (beleértve a nem európai kultúrákat is), Európa barbár népein és a középkoron át egészen napjainkig a hímestojás a különböző társadalmakban számos kultikus, társadalmi és esztétikai funkciót töltött be. Napjainkig tartó fennmaradása nagyrészt annak köszönhető, hogy egyházi ereklyeként a szakrális státusza társadalmi presztízst is biztosított számára.

/Foto: KGyH/

Az anyag romlandósága miatt igen kevés tárgyi emlék maradt fenn. Ilyen például egy karcolt díszű tojás, amelyet egy magyarországi avarkori sírban találtak, vagy a sziléziai Ostrówek-ben végzett ásatások során előkerült hímestojás, melyet a 11. századra datálnak a szakértők. Mindezek mellett különböző korokból származó, tartós, sőt értékes anyagokból készült tojások is gyakran előkerültek régészeti ásatások során.

Most vegyük szemügyre a színek szimbolikáját, illetve hogy milyen technikákat használtak a múltban és napjainkban. A piros szín Krisztus vérét szimbolizálja. Ezt az árnyalatot a tojások hagymahéjban való főzésével érték el, de bodzabogyót és tölgyfakérget is használtak. A lila és a kék a böjt és a gyász végét jelképezi. Ehhez a színhez virágszirmokra (mályva és búzavirág) volt szükség. A rózsaszín, a sárga és a zöld szín a feltámadás örömét szimbolizálja. A rózsaszínhez céklát, a sárgához körömvirág szirmait vagy fiatal almafa kérgét, a zöldhöz pedig rozshajtásokat, csalánfőzetet használtak.

A különböző mintás tojások valamivel később fejlődtek ki az évszázadok során. A legelterjedtebb technika az írókázás, ami azt jelenti, hogy forró viasszal rajzolunk a tojáshéjra, majd festékbe mártjuk.

Manapság természetesen sokkal könnyebb dolgunk van, hiszen temérdek speciális festék kapható az üzletekben, amelyeket szintén kifejezetten a tojás színezésére terveztek.

/Foto: D.Sz./

 

Sok népszokás, játék és hiedelem kapcsolódik a hímestojáshoz.

·       Régi szokás szerint csak nők készíthettek, a férfiak még a szobába sem mehettek be. (Napjainkban ez inkább a gyerekek feladata, fiúké és lányoké egyaránt.)

·       A lányok hajukat és arcukat abban a vízben mosták meg, amelyben tojásokat főztek, hogy szépek és egészségesek legyenek.

·       A Feltámadás vasárnapján Isten áldásának elnyerése végett megszentelt tojással járták körbe a földeket.

·       Az eltett káposzta alá tették tojáshéjat, hogy megvédjék azt a férgektől.

·       Tojáshéjat szórtak a tyúkok takarmányába is, hogy azok sok tojást tojjanak a következő évben.

Amint az a fentiekből kiderül, a hímestojásnak régen számos kultikus és társadalmi funkciója volt, napjainkban azonban ez szinte kizárólag az esztétikai funkciókra korlátozódik. Sajnos időhiány miatt egyre kevesebben készítenek otthon saját maguk húsvéti tojást.

/Foto: D.Sz./

 

 

 KGYH