Áll a bál azóta, hogy Andrzej Duda szerda este vétót emelt az ellen, hogy a sziléziait regionális nyelvvé ismerjék el. De miért kavar akkora hullámokat egy, a legmerészebb becslések szerint is legfeljebb félmillió fő által beszélt nyelv /tájszólás /nyelvjárás /etnolektus ügye? Nyilván a politika miatt, és természetesen nem pusztán egy nyelv elismertetéséről van szó…

Miről is van szó?

A 2021-es népszámlálás során 596 224 fő vallotta magáénak a sziléziai nemzetiséget, közülük 236 588 fő első számú nemzetiségként, 187 372 fő pedig egyetlen nemzetiségként nyilatkozott. A sziléziai nyelv használatát 467 145 fő erősítette meg, ebből 54 957 fő egyetlen nyelvként. Jelenleg ugyanakkor az egyetlen Lengyelországban jogilag elismert regionális nyelv a kasub nyelv.

A Polgári Koalíció januárban nyújtotta be a szejmnek a sziléziai nyelv regionális nyelvként való elismeréséről szóló törvénymódosítás tervezetét, és április végén a szejm a kormánykoalíció szavazataival elfogadta a módosítást, amelyet aztán a szenátus is elfogadott. A törvény azt mondaná ki, hogy a sziléziai nyelv is regionális nyelvként kerüljön be a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvénybe. Ha ez megtörténik, az iskolákban lehetőség nyílik önkéntes sziléziai nyelvórák bevezetésére, kétnyelvű táblák kihelyezésére azon helyek nevével, ahol a sziléziai nyelv használatát a lakosok több mint 20 százaléka vallja, a sziléziai nyelv megőrzésével kapcsolatos tevékenységek finanszírozására, illetve a kormány és a nemzeti és etnikai kisebbségek vegyes bizottságába két sziléziai nyelvű képviselő beiktatására.

Milyen döntést hozott az államfő?

Andrzej Duda megtagadta a nemzeti és etnikai kisebbségekről, valamint a regionális nyelvről szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2024. április 26-i törvény aláírását, és visszaküldte a Szejmhez. Indítványában rámutatott, hogy „a sziléziai etnolektus regionális nyelvi státuszának megadására irányuló törekvés nem új jelenség. Valójában az utóbbi években felerősödtek azok a törekvések, amelyek a felső-sziléziai lakosok nyelvének státuszát megváltoztatni és a lengyeltől elkülönülő regionális nyelvként elismerni, valamint a régió autonómiáját hangsúlyozni kívánják" - írja az Elnöki Kancellária indokolása.

Hogy egy adott regionális nyelv vagy egy adott etnikai kisebbség elkülönülése megtörtént-e, az elnök szerint mindenekelőtt annak vizsgálatán kell alapulnia, hogy teljesülnek-e a nemzeti és etnikai kisebbségekről, valamint a regionális nyelvről szóló törvényben meghatározott kritériumok. Az értékelést szakembereknek és nyelvészeknek is el kell végezniük. "Az érintett társadalmi csoport puszta meggyőződése, hogy nyelvi, kulturális vagy hagyománybeli szempontból jelentősen különbözik a többi állampolgártól, itt nem elegendő" – írja a közlemény.

Felhördült Szilézia és a kormányoldal

„Andrzej Duda döntése egy pofon nekünk, sziléziaiaknak. A Jog és Igazságosság államfője bebizonyította, hogy semmi köze sincs azoknak az embereknek a hagyományaihoz és kultúrájához, akik rá is szavaztak. Ez egy hihetetlen botrány. Ez egy csapás őseink örökségére. Elveszi a lehetőséget, hogy európai pénzeket kapjunk a régiónk kultúrájának ápolására" - érvelt Łukasz Kohut, aki a Polgári Koalíció listáján indul a közelgő európai parlamenti választásokon. Felszólította híveit arra is, hogy az európai parlamenti választásokon mutassák meg, "mit gondolunk erről a PiS-ellenes politikáról". Vissza fogunk jönni, és új projektet nyújtunk be, amelyet már egy új, demokratikus elnök fog kezelni. Ez nem a vég, ez csak a kezdet"

Szymon Holownia, a szejm elnöke az X-en közzétett bejegyzésében kritizálta a döntést. "A sokszínűség Lengyelország erőssége, nem pedig fenyegetése. Szomorú, hogy Ön ezt nem érti meg, elnök úr" - írta.

Donald Tusk szintén lakonikus közösségi média-bejegyzésben reagált: "Elmondanám sziléziai nyelven, elnök úr, hogy mit gondolok az ön vétójáról, de nem illik a nyilvánosság előtt" - írta. - írta Donald Tusk az X-en.

"A sziléziaiak és a sziléziai emberek ugyanúgy léteznek, mint ahogy a sziléziai nyelv is létezik. Elzárkózni ez elől ostobaság, és gyengíti a lengyel államot. Még várnunk kell egy kicsit a jogaink jogos és elkerülhetetlen elismerésére. Sajnos" - értékeli viszont Maciej Konieczny a Baloldali Együttből (Lewica/Razem). 

"Egy újabb 'képzeletbeli közösség' az elnök szerint? Az egyetlen közösség, amelyet Duda elnök ismer, a PiS-aktivisták érdekközössége? Szégyen hölgyeim, szégyen!" - írja Robert Biedroń.

„Elnök úr, a sziléziai nyelv regionális nyelvi státuszának megadásáról szóló törvényt az elnök nem fogja aláírni, amint azt jól értesült forrásokból hallottam az ügyben. Ezt valószínűleg sok üres szónoklat fogja kísérni a sziléziai nyelv és hagyományok tiszteletéről, amelyeknek természetesen semmi jelentősége nem lesz, mert a tettek számítanak, és azzal, hogy Duda elnök úr nem írja alá ezt a törvényt, ugyanúgy fog viselkedni velünk szemben, ahogyan Lengyelország száz éve viselkedik velünk szemben” - írta Szczepan Twardoch író, a kezdeményezés egyik zászlóvivője, nem sokkal a vétő bejelentésének híre előtt.

„Ez persze nem meglepetés, és nem is ad okot különösebb szomorúságra, mert nem az apát számít, hanem a kolostor. A következő ciklusban úgyis visszatérünk a témára, és nem sok jel utal arra, hogy a PiS képes lesz olyan jelöltet állítani, aki képes lesz legyőzni a KO jelöltjét.

Az aláírás hiányának jó oldala is van - remélem, hogy az elnökválasztás után visszatérünk egy olyan tervezettel, amely nem csak regionális nyelvi státuszt ad a sziléziai nyelvnek, hanem etnikai kisebbségi státuszt, ami talán nem történt volna meg, ha Duda elnök aláírta volna a jelenlegi törvényt. Valószínűleg a kormánykoalíción belül is ellenállásba kell majd ütköznünk ezzel kapcsolatban, de annyi éve dolgozunk ezen, hogy még kettőt tudunk dolgozni. Lassú víz partot mos, úgyhogy cseppenként fogunk tovább dolgozni. – folytatta Twardoch.

A nyelvészeti szempont, mint az elutasítás oka

Milyen okok álhatnak az elutasítás mögött? Az első a nyelvészeti-tudományos indok, erre az államfői közlemény is utal: "Az az uralkodó álláspont, hogy a sziléziai nyelvjárások a lengyel nyelv dialektusai, és hogy a sziléziai dialektus, amelyből ezek a nyelvjárások állnak, a lengyel nyelvnek ugyanolyan dialektusa, mint például a kis-lengyelországi vagy nagy-lengyelországi. Ez alapján nem teljesült a nemzeti és etnikai kisebbségekről és a regionális nyelvről szóló 2005. január 6-i törvény 19. cikke (1) bekezdésének 2. pontja szerinti jogi előfeltétel, hogy a sziléziai etnolektus regionális nyelv státuszt kapjon". - olvasható a közleményben.

Az interneten régóta kering egy archív felvétel Jan Miodek nyelvészprofesszor egyik műsoráról, aki Jerzy Bralczyk professzor mellett a nyelvészet vitathatatlan szaktekintélye. A professzor megkérdőjelezhetetlenül állítja, hogy a sziléziai nyelv a lengyel nyelv archaikus változata: „A lengyel nyelv dialektális változatáról van szó. Nagyon jellegzetes, nagyon markáns, mondhatnánk, hogy az összes lengyel nyelvjárás közül ezt hallani a legjobban, és ez még mindig igaz az olyan nagyvárosok utcáin, mint Katowice, Chorzów vagy Ruda Śląska. De a lengyel nyelvészet klasszikusai után ismétlem: nincs egyetlen olyan szerkezeti sajátosság sem, amely megkülönböztetné a sziléziai nyelvjárást más dialektusoktól, tehát ha azt mondanám, hogy ez egy külön nyelv, a sziléziai, az olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy kétszer kettő néha öt" - mondta műsorában Jan Miodek.

Szeparatizmustól való félelem áll e döntés mögött?

Sokkal fontosabbnak tűnik azonban a döntés mögötti nemzetpolitikai megfontolás. Az elnök, osztva azt az aggodalmat, hogy a sziléziai etnolektus regionális nyelvként való elismerése, és így e cím szerinti védelme hasonló elvárásokat támaszthat más regionális csoportok képviselői részéről, akik az állam iránti felelősségből kívánják ápolni helyi nyelvüket. „Az egyes nyelvjárásoknak a nemzeti és etnikai kisebbségekről és a regionális nyelvről szóló 2005. január 6-i törvény rendelkezései közé való felvételére vonatkozó követelések nem hagyhatók jóvá, mivel erre nincs egyértelmű tartalmi és jogi indok, különösen a jelenlegi társadalmi és geopolitikai helyzetben. A keleti határon túli háborúval kapcsolatos, a Lengyel Köztársasággal szembeni elkerülhetetlen hibrid akciók a nemzeti identitás megőrzésének különös gondosságát írják elő. A nemzeti identitás megőrzését különösen az anyanyelv ápolása biztosítja”  – szól a kancellária közleménye.

A jobboldali közvélemény széles körben üdvözölte Duda lépését. „Mindez bizonyos értelemben annak a jele, hogy helyesen kell definiálnunk a sokszínűséget, ami nem a lengyelségből való kizárás kísérlete, hanem a lengyelséghez tartozás nagy vágya " - mondja Prof. Jan Żaryn a wPolityce.pl portálnak adott interjújában. Szerinte  "a miniszterelnök politikája nagyrészt azoknak a vállalásoknak a teljesítése, amelyeket az európai oligarchiában elfoglalt pozíciójának haszonélvezőjeként kellett vállalnia, és mint olyan személy, aki, úgy tűnik, abban érdekelt, hogy a lengyel politika céljait erősen alárendelje a német állam hatalmának". (…) Van egy második dimenzió is, mégpedig a kortárs és politikai. Az Európai Unió nem titkolja, hogy a német-brüsszeli terv alapja a nemzeti közösségek felhígítására tett kísérlet és az öreg kontinensen élő társadalmak messzemenő feldarabolása. A nemzeti közösségeknek meg kell védeniük magukat, és saját örökségükkel kell átitatniuk magukat, kulturális kódot keresve. A mi esetünkben ez a katolicizmus hatalma a lengyel társadalomra. Mindez ma veszélyben van, mivel a nemzeti közösségek nagyon komoly nyomás alatt állnak. Úgy tűnik, hogy ez a sziléziai nyelv létrehozására irányuló projekt nem egy  lengyel nemzeti projekt része, hanem egy német-brüsszeli projekt része, amely a közösségek összemosódásának veszélyét idézi elő egész Európában. A mi részünkben a nemzeti öntudatnak ez a kiöblösödése anyagi, ökonómiai célt szolgál. Mi lengyelek, akár tetszik, akár nem, mi vagyunk Közép- és Kelet-Európa számbelileg legerősebb nemzete. Ezért van az, hogy a németeknek nem igazán sikerül a "Mitteleuropa" létrehozásának tervét megvalósítaniuk. E terv megvalósításának elengedhetetlen feltétele a lengyel nemzet eltörpülése.

Két dolog biztos – a kérdés egyrészt nem most került elő utoljára, egészen biztosan vissza fognak térni hozzá. Másodszor pedig élénk vita zajlik az X-en arról, hogy hány szavazót veszít ezzel az EP-választásokon Sziléziában az államfőt küldő politikai tábor, azaz a Jog és Igazságosság.

Illusztráció: Bányászünnep Piekary Śląskie városában