Míg Magyaroszágon Június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja, a lengyel ünnepnapok naptárában ez más, de szintén jelentőségteljes helyet foglal el. A lengyel Szejm 2013. május 24-i határozata alapján ezen a napon ünneplik a Szabadság és a Polgári Jogok napját. Ez második világháború utáni első szabad parlamenti választásokról emlékezik meg 1989-ben, s ami mérföldkőnek számított a teljes szuverenitás visszaszerzéséhez és a kommunista uralom megszüntetéséhez vezető úton.

1989. június 4-én Lengyelországban megtartották az első részben szabad parlamenti választásokat, amelyek a közép- és kelet-európai kommunizmus bukásának jelképévé váltak. A választások a kerekasztal-megállapodások, a demokratikus ellenzék és a kommunista hatóságok között 1989 február végén és április elején lezajlott tárgyalások eredményeként jöttek létre. A választások lehetővé tették a Szejm részleges demokratizálását és az újonnan létrehozott szenátus teljesen szabad választását.

Ezek eredményeként 460 képviselőt választottak a Lengyel Népköztársaság Szejmjébe és 100 szenátort az újonnan létrehozott Lengyel Népköztársaság Szenátusába. A választások a „Szolidaritás” ellenzéki csoport döntő győzelmével végződtek. Lengyelország lett az első olyan ország a keleti blokkban, ahol a demokratikus ellenzék képviselői befolyást szereztek a hatalom gyakorlására. Ezt az eseményt a lengyelországi politikai változás folyamatának vízválasztó pillanataként tartják számon.

Az 1989. június 4-i választások és a szavazás eredménye elindította Európa kommunista diktatúra alóli felszabadulásának folyamatát. Noha az akkori eredményről és az azt követő politikai erőviszonyrendszerről még nincs közmegegyezés, a választás szimbolikus győzelem volt a lengyelek generációi számára, akik soha nem békültek meg a rabszolgasággal. Ez volt a Szolidaritás győzelme, amely ellen a hatóságok 1981 decemberében tankokat küldtek.

Borítókép: Carsten ten Brink / Flickr