Tisztelt Hölgyek, Urak! Kedves Barátaim!

Miután -  tőlem független okokból - megszakadt a hivatali megbízatásom, engedjék meg, hogy megosszam Önökkel az abból eredő örömömet, hogy alapjaitól – elindulva a saját pénzen vásárolt irodai papírtól és első bélyegzőktől -  felépíthettem egy intézményt, amely Wacław Felczak professzor eleven emlékművévé vált. Tiszteletadásként keletkezett a nagy lengyel hazafi iránt, aki őszinte odaadással tette fel életét a lengyel-magyar, valamint tágabb értelemben a közép-európai együttműködésre,  ami 1989 után a Visegrádi Csoportban, a Trimáriumban, a Kárpátok Európájában öltött testet.

Létrejöhetett a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet, ez a lengyel viszonylatban sajnos még mindig egyedülálló intézmény, hiszen a működésében összefonódik e világ leírásaára és e világ megváltoztatására irányuló tevékenység - a tudomány terén elindított kezdeményezésektől kezdve az oktási, kulturális projekteken keresztül egészen a sportig, legyen szó „itt és most” megvalósított programokról, valamint azokról, amelyek lényege elsősorban a befektetés a fiatalok képzésébe, a különféle egyetemi szakok hallgatói, az újságírók vagy az önkormányzati képviselők soraiból érkező, leendő közvélemény-formálók tudásába.

A www.kurier.plus nevű háromnyelvű hírportálunk, amely nemcsak a Felczak Intézet tevékenységéről tájékoztat, hanem hiteles, szenzációhajhász elemektől mentes információkat nyújt arról, ami  Közép-Európában történik (összesen több mint 5 ezer cikk). Az évente megrendezett nyári egyetemeink 1220 résztvevője. A lengyel nyelvet Magyarországon és a magyar nyelvet Lengyelországban tanuló 600 diák. A több mint 200 általunk támogatott projekt, a 200 saját programunk. A 67 általunk nyújtott ösztöndíj. A 31 könyv és kiadvány, ezen belül például a történelmi viszonylatban is első, multidiszciplináris Visegrádi Atlasz. Mindez természetesen csak egy töredékes, korántsem teljes kép az Intézetről. Már csak azért is, mert semmiféle szám nem képes visszaadni azt a jelenséget, hogy velünk voltak a tehetséges és energiát sugárzó Visztula- és Dunamenti fiatalok, diákok, az intézeti programok résztvevőinek ezrei, akik a megszerzett tudás birtokában már soha nem válhatnak „Isten játszóterének” (amint Norman Davies fogalmazna) passzív szereplőivé, a divide et impera politikája tétlen megfigyelőivé, amely politikának Közép-Európa államai és nemzetei túlságosan is gyakran áldozatul estek a történelem során.

Köszönöm mindazoknak, akik részt vállaltak a Felczak Intézet létrehozásában és fejlesztésében. Külön köszönetet mondok ebben a pillanatban az Intézet összetartó Fiatal (sőt, nagyon fiatal) Dolgozói Csapatának – az elvégzett munkáért, valamint azon türelemért, amellyel az Intézet ellen irányuló, annak törvényben rögzített küldetése megvalósítása miatt megfogalmazott, igazságtalan véleményeket fogadták. A 11.00 óra után a 12.00 óra következik. Mindig. Még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy az óra mutatói fordított irányban haladnak.

A Professzor tanítványa

   Maciej Szymanowski