Hosszan kritizálta a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tartott beszédében a lengyel kormány politikáját Orbán Viktor. A szombaton elhangzottakat vasárnap élésen kommentálta a Lengyel Külügyminisztérium miniszterhelyettese, Władysław Teofil Bartoszewski, amelyre Szijjártó Péter külügyminiszter adott választ. Hétfő délelőtt pedig Radosław Sikorski is érintette a témát a Visegrad Insightnak adott interjújában. 

Orbán Viktor miniszterelnök a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2024. július 27-én. Mellette Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke (b) és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (j). - MTI/Veres Nándor

Az alábbiakban a vonatkozó részleteket közöljük a napvilágot látott nyilatkozatokból.

Részlet Orbán Viktor miniszterelnök Tusványoson, 2024. július 27-én elhangzott beszédéből:

Az európai politika azért is omlott össze az orosz–ukrán háború kezdete óta, mert az európai hatalmi rendszer lényege a Párizs–Berlin tengely volt. Megkerülhetetlen volt, ez volt a centrum, és ez volt a tengely. A háború óta kiépült egy másik központ és egy másik hatalmi tengely. A Berlin–Párizs tengely nem létezik többé, vagy ha van is, lényegtelen, és megkerülhetővé vált. Az új erőközpont és tengely úgy néz ki, hogy London, Varsó, Kijev, a baltiak és a skandinávok. Ne gondolják azt, hogy amikor egy magyar számára meghökkentő módon azt látják, hogy a német kancellár bejelenti, hogy ő a háborúba csak sisakokat küld, majd egy hét múlva bejelenti, hogy nem, hát fegyvert is küldünk, aztán amikor a német kancellár bejelenti, hogy szankciók lehetnek, de az energiára semmiképpen nem terjedhet ki, majd két hét múlva ő maga az élére áll a szankciós politikának, ne gondolják, hogy ez az ember elvesztette az eszét. Éppen fordítva! Nagyon is észnél van! És pontosan látja, hogy az amerikaiak és az általuk befolyásolt liberális, közvéleményt formáló eszközök, egyetemek, think tankek, kutatóintézetek, média a közvéleményen keresztül bünteti azt a német–francia politikát, ami nem felel meg az amerikai érdekeknek. Ezért van az a jelenség, amiről beszéltem, ezért vannak a sajátos német kancellári bakugrások is. Hogy a hatalmi centrumot megváltoztassák Európában, és kikerüljék a német–francia tengelyt, ez nem új gondolat, csak a háború tette lehetővé. A gondolat korábban is létezett, ez egy régi lengyel terv valójában, amely úgy akarja megoldani Lengyelország problémáját, mármint hogy Lengyelország be van szorítva egy hatalmas, nagy német és egy nagy, hatalmas orosz állam közé, hogy Lengyelországot akarja megtenni Európa első számú amerikai támaszpontjává. Mondhatnám, behívja az amerikaiakat oda, a németek meg az oroszok közé. A lengyel nemzeti összterméknek ma 5 százalékát fordítják hadikiadásra, és a lengyel hadsereg Európa második legnagyobb hadserege a franciák után. Több százezer emberről beszélünk! Régi terv ez: Oroszországot meggyengíteni, Németországot pedig túlfejlődni. Ez első pillantásra, túlfejlődni a németeket fantaszta gondolatnak tűnik. De ha a fejlődési dinamikáját nézzük Németországnak és Közép-Európának, Lengyelországnak, akkor már nem tűnik annyira lehetetlennek, különösen, ha közben Németország fölszámolja a saját, világszínvonalú iparát. Lengyelország ezért a stratégiáért adta föl a V4-ekkel való együttműködést. A V4 mást jelentett. A V4 azt jelenti, hogy tudomásul vesszük, hogy van egy erős Németország, van egy erős Oroszország, és a kettő közé a közép-európai államokkal együttműködve egy harmadik tényezőt hozunk létre. A lengyelek ebből kihátráltak, és a francia–német tengelyt elfogadó V4-es stratégia helyett a francia–német tengelyt kiiktató, másik stratégia megvalósításához kezdtek hozzá. Ha már beszélünk a lengyel testvérekről, itt halkan említsük meg, különösen most, hogy már rongyosra rugdosták a hátsó felünket, talán megengedhetjük mi is magunknak, hogy mondjunk néhány keresetlen, őszinte, testvéri szót. Szóval a lengyelek a legszemforgatóbb és a legálságosabb politikát csinálják egész Európában. Morálisan kioktatnak bennünket, az oroszokkal való gazdasági kapcsolatainkért kritizálnak, és közben önfeledten üzletelnek az oroszokkal, és vásárolják az olajat, áttételeken keresztül ugyan, és működtetik vele a lengyel gazdaságot. Ennél a franciák is jobbak, akik egyébként a múlt hónapban megelőztek bennünket az oroszoktól beérkező gázmennyiség vásárlásában, de legalább nem oktatnak ki bennünket morális alapon. A lengyelek üzletelnek is, meg még ki is oktatnak bennünket. Nem láttam ehhez foghatóan mély, szemforgató politikát Európában az elmúlt tíz évben.”

Władysław Teofil Bartoszewski lengyel külügyminiszterhelyettes a Lengyel Hírügynökségnek adott nyilatkozatot vasárnap délelőtt, az ügynökség honlapján megjelent cikkből idézünk:

"Mi nem üzletelünk Oroszországgal, ellentétben Orbán miniszterelnökkel, aki a nemzetközi társadalom peremére került - az Európai Unióban és a NATO-ban egyaránt" - mondta Bartoszewski, megjegyezve, hogy Orbán beszédét az Egyesült Államok budapesti nagykövete vasárnap nagyon negatívan kommentálta.

"Ez egy támadás volt mind Lengyelország, mind az USA, mind az Európai Unió, mind pedig a NATO ellen" – hívta fel a figyelmet.

"Nem igazán értem, hogy Magyarország miért akar tagja maradni olyan szervezeteknek, amelyeket annyira nem szeret, és amelyek állítólag rosszul bánnak vele. Miért nem alkot (Orbán) uniót Putyinnal és néhány ilyen típusú tekintélyelvű állammal? Az a helyzet, hogy ha nem akarsz tagja lenni egy klubnak, akkor bármikor kiléphetsz belőle. Ez jelenleg minden bizonnyal EU-, ukrán- és lengyelellenes politika". - hangsúlyozta Bartoszewski.

A külügyminisztérium helyettes vezetője emlékeztetett arra, hogy Orbán jelenleg blokkolja a Lengyelországnak az EU-tól járó 2 milliárd zloty-t, amely a Lengyelország által Ukrajnának átadott katonai felszerelések visszatérítésére szolgál.

"Ez (a pénz) arra vár, hogy kompenzálja az Ukrajnának nyújtott katonai segítségünket. Ő (Orbán) pedig blokkolja, és azt mondja, hogy továbbra is blokkolni fogja. Valaha úgy mondták, >>lengyel, magyar két jóbarát<<, de ez itt egy ilyen nagy családi veszekedés" - összegezte Bartoszewski.

 

Szijjártó Péter külügyminiszter egy órán belül hozzászólt hivatalos facebook-oldalán:

Élesen reagált a lengyel külügyi államtitkár a tegnapi tusnádfürdői beszédre… A reakció bebizonyítja annak a magyar mondásnak az igazságát, amely úgy szól: fáj az igazság.

A lengyel-magyar testvériség megőrzésének szándékával hosszú ideig tűrtük a mostani lengyel kormány provokációit és képmutatását, mostanra azonban betelt a pohár.

Miközben ugyanis a mostani lengyel kormány azért bírál és vádol minket, mert Oroszországból importálunk - az ország működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges - kőolajat, addig ha jól megnézzük az egyik legnagyobb orosz oljaipiari vállalat vásárlóinak listáját, akkor azon bizony ott talaljuk a lengyeleket is.

Ezzel nem is lenne semmi baj, mert az energiaellátásnak végső soron fizikai alapjai vannak, viszont ha ez már így alakult, akkor nem kellene képmutatónak lenni és nem kellene másokat vádolni.

 

Radosław Sikorski külügyminiszter egy hétfőn reggel megjelent nagyinterjúban beszélt Magyarországról a Visegrad Insightnak

Visegrad Insight: Hogyan beszélhetünk akkor békéről? Mert a célunk a béke Európában...

Radosław Sikorski  De Putyin célja is a béke – csak éppen az ő feltételei szerint, vagyis legalább Ukrajna, de lehetőleg az egész Nyugat kapitulációjának eredményeként. Erre három választ lehet adni. Lehet kapitulálni, lehet visszaverni az agresszort, és lehet legalább annyira megerősíteni az áldozatot, hogy az agresszor maga is feladja.

Ami a stratégiai kommunikációt illeti, úgy tűnik, Orbán és Putyin vezetik a narratívát...

Nem értek egyet. Itt, Nyugat-Európában a politikai elitek tudatában zajlik a derusszifikáció. Senki sem beszél már a kereskedelem általi átalakulásról.

Ahol viszont nem nyertük meg az érvháborút, az az úgynevezett globális dél, hiába van egy jó érvünk vannak például, vagyishogy ez egy gyarmati háború. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika tudja, mit jelent a gyarmati háború. Meg kell mutatnunk, hogy a gyarmatosítást egyes fehérek is gyakorolták más fehérek ellen, amit nekünk, lengyeleknek vagy íreknek nem kellene olyan nehéz megfogalmaznunk. Ez a mi lengyel üzenetünk, valamint a lengyel-nyugati és lengyel-amerikai üzenet: az európai gyarmatosítás ideje lejárt, és senkinek sem szabad támogatnia az orosz birodalom visszaállítását.

Szinte ezekkel a szavakkal mondtam ezt kínai kollégámnak is. Kína ugyanis a 19. században a cári Oroszország által kikényszerített egyenlőtlen szerződések áldozata volt. A cári Oroszország ugyanabban az időben gyarmatosította, mint mi. A mi eszméink végül áttörnek.

Ön szerint Orbán Viktor közelmúltbeli utazásai Hszi Csin-pinghez és Putyinhoz nem jelentenek akkora problémát?

Szeretném látni ezeknek a törekvéseknek a hatását - "ez a gyümölcséről ismerszik majd meg". Persze, a magyar miniszterelnök PR-hitelessége nagyot nőtt. Mégis, például az Európai Unió legutóbbi FAC [Külügyi Tanács] ülésén Magyarország álláspontja nem kapott támogatást. Ráadásul elszigeteltnek tűnik, amikor éppen ők azok, akik szolidaritást kérnek Európától az olajellátás kérdésében. Nem kapják meg ezt a szolidaritást, mert nehéz barátokat szerezni, ha valakiből árad az önzés.

Vita alakult ki arról is, hogy a magyar elnökség idején a Külügyi Tanács egyik ülését hol tartsák: Budapesten vagy Brüsszelben. Én kompromisszumként azt javasoltam, hogy Ukrajnában - Lembergben vagy akár Munkácson - tartsuk, amit a magyar külügyminiszter először lelkesen fogadott. És hadd emlékeztessem Önöket, hogy a precedens már két évvel ezelőtt megteremtődött, amikor ezt a tanácsülést Kijevben tartották. A találkozónk során azonban a magyar miniszter, úgy tűnt, más utasításokat kapott a fővárosból, és végül kénytelen volt megvétózni a javaslatot. Magára maradt. Tehát nem látom, hogy ez a magyar szimmetria - Moszkva és Brüsszel közé helyezkedve - hogyan növeli Magyarország befolyását. Ehelyett inkább irritál mindenkit.

...és korlátozza a szuverenitást, mert a magyarok autokrata államoktól való függőségbe sodródnak.

Mi nem engednénk, hogy kínai rendőrök járőrözzenek Varsó utcáin, de mindenki úgy érzékeli a szuverenitását, ahogyan azt jónak látja.

(...)

Lengyelország a V4-eken belül ápolja kapcsolatait, és jelenleg a visegrádi csoporton belül az elnökséget tölti be. A prioritás azonban a három weimari háromszög országainak csoportja. Mindkettő a lengyel külpolitika tengelye az 1990-es évek óta. Változott valami?

Nem, itt nincs ellentmondás. Mindkét csoportban ott kell lennünk. A visegrádi csoport jó szereplése még a weimari háromszögben is megerősítene bennünket, mert a V4-eket szeretnénk képviselni a legnagyobb országok között.

A visegrádi csoporttal azonban az a másik probléma, hogy ez nem egy olyan mechanizmus, amely nem a nézetek ráerőltetésére szolgál, hanem az álláspontok egyeztetésére. Sajnos a térségünk legfontosabb biztonsági kérdésében nem értünk egyet, pedig Ukrajna a négy visegrádi országból hárommal határos.

Lengyelország és a Cseh Köztársaság elkötelezett Ukrajna megsegítése mellett. Szlovákia semleges fokozatba kapcsolt, Magyarország pedig útban van. A visegrádi csoport csak olyan témákban tud fellépni, ahol közös érdekeink vannak, ezért vissza kell térnünk azokhoz a témákhoz, ahol még léteznek, vagyis a kommunista múlttal kapcsolatos kérdésekhez, ahol az ipar még mindig elavult egyes területeken, az infrastruktúra, részben a mezőgazdaság, az ifjúsági csereprogramok, az ösztöndíjak uniós finanszírozásának szükségessége. A Visegrádi Alap jól működik, évi 10 millió euróval. Itt az ideje, hogy fenntartsuk ezt a formulát, amelyet még mindig hasznosnak tartunk, amíg jobb idők jönnek, amikor Ukrajna megnyeri ezt a háborút, amiben reménykedünk. Talán akkor megváltozik a helyzet.