Az ősz beköszöntével fiatalok, idősek, vidékiek, városiak – gyakorlatilag egész Lengyelország, szabadidejében az erdő felé veszi az irányt. Az őszi erdei kirándulások tökéletesen illeszkednek a különlegesség, a szezonalitás és a természethez való visszatérés trendjéhez. A gombaszedés hagyománya, mondhatni, újjá született – legalábbis a városi kultúrában, hiszen a vidéki életben sosem veszített népszerűségéből.
A gomba ősidők óta fontos részét képezi a lengyel konyhának. Nem csak szezonálisan fogyasztják, de tárolásának, elraktározásának és felhasználásának ezeregy módját ismerik és gyakorolják a mai napig, mint például a gomba szárítása, pácolása, befőzése. A gomba rituális étel is, elvégre a Szentestét nem lehet megünnepelni nélküle – Lengyelországban ugyanis a szentesti asztalra nem kerülhet hús, kizárólag böjti ételek. Így a gomba igen fontos alapanyaga például a céklalevesben (len.: barszcz) lévő töltött tésztagombócoknak, vagy a gombás-káposztás pieroginak, vagy a töltöttkáposztának, melyet ilyenkor hajdinával és gombával készítenek el.
Szárított gomba - Wikipedia
Napjainkban a régi ízek újbóli felfedezése, a szezonális alapanyagok használatának népszerűsége miatt is különösen divatos az őszi gombaszedés.
Kissé visszalépve a lengyel gombaszedés történetében, megállapíthatjuk, hogy a gomba kulináris célú felhasználása nemcsak a vidéki konyha sajátsága volt, ahol változatossá tette a szegényes étrendet, hanem a nemességé is – családi, többgenerációs időtöltés. A lengyel nemesség képviselői számára a gombaszedés társas játék volt, a szabadidő eltöltésének módja, családi időtöltés a nemek és generációk közötti különbségeken átívelően. A gombaszedés a hagyományokhoz való ragaszkodás, a föld és a termés iránti tisztelet, valamint a természet ritmusa szerinti élet iránti vágy bizonyítéka volt.
Rókagomba Wikipedia
A gombaszedés hagyományának megörökítésével még a szépirodalomban is találkozhatunk. Adam Mickiewicz lengyel költő Pan Tadeus című eposzában (magyar nyelven is elérhető) – mely hivatalosan elismert nemzeti eposz Lengyelországban – olvashatunk e nemes tevékenységről.
A gombaszedés ősi mivoltára utal rengeteg hiedelem és előírás is, melyek regionálisan eltérőek is lehetnek.
Egyesek szerint a gombaszedés előtt feltétlenül szükséges volt, mások szerint pedig egyenesen tilos volt megmosakodni. Terhes nőknek nem volt szabad gombát szedni, mert gonosz erők befolyása alá kerülhettek. Ez a tiltás egy régi népi hiedelemhez kapcsolódik, amely szerint az erdők és a gombák mágikus kapcsolatban állnak a túlvilággal, hiszen általában akkor mentek gombászni, amikor hajnalodott, amikor az éjszakát felváltotta a nappal. Ez az átlépés a sötétből a világosba – evilágból a túlvilágba rendkívül szép példája a népi gondolkodásnak.
Vargánya - Wikipedia
Úgy tartják, hogy a gombák éjszaka nőnek a legjobban, ezért a legjobb időpont a gombászásra a hajnal, különösen eső után. Lengyelország egyes részein máig tartja magát az a hiedelem, hogy a gombát teliholdkor vagy közvetlenül telihold után érdemes szedni. Más vélekedések szerint a legjobb szedési idő (a teliholdon kívül) a hold második negyedében, vagyis a hold „érkezésekor” van. Vannak persze olyan gombaszedők, akik ennek ellenkezőjét vallják, és a negyedik negyedévet javasolják a gyűjtésre.
Úgy vélik, hogy minden gombának van egy testvére, ezért aki megtalálja az elsőt, annak meg kell keresnie a „családját” is, hiszen a gombák szeretnek csoportosan nőni. Egyesek azt is hiszik, hogy ha egyszer meglátnak egy gombát, az már nem nő tovább, ezért azt mindenképpen le kell szedni.
A gombászás és a gomba felhasználása nemcsak a lengyel gasztronómiai hagyományok egyik ismertetőjegye, hanem szellemi kulturális örökség is. A gombákkal kapcsolatos ismeretek elsősorban a családi hagyományokon alapulnak.
Pácolt gomba Wikipedia
Borítókép: Wikipedia