​

A Tarnówban álló Bem-Petőfi székelykaput Sepsiszentgyörgy városa és a magyar Írott Szó Alapítvány adományozta a lengyel városnak. Ez a stary sącz-i mellett a másik ilyen kapu Lengyelországban. Átadásának napja – 2001.05.26. – az ostrołękai csata 170. évfordulójához kötődik, a novemberi felkelés egyik csatájához, melyben Bem József is harcolt.

A székely (siculi) megnevezés egy népet, nemzetet takar, amelynek küldetése a Magyar Királyság délkeleti határszéleinek megvédése. A székelyek a Kárpát-medence legkeletebbi területein élnek. Szerepük nagyon fontos a magyarok történelmében és szellemi életében is. A székelyek középkori önkormányzatisága és katonai demokráciája teljesen önálló jelenség, hiába keresnénk más hasonló szerveződést a korabeli feudális Európában. A 14. századig a székely – siculitas – kifejezés egyet jelentett a nemessel. A székelyek újkori történelme viszont nem más, mint folyamatos küzdelem a jogaikért.

A faragott székelykapuk a sajátos nemzeti öntudatuk megtestesítői. A kapukat főleg különféle jó minőségű tölgyfából, ritkábban fenyőfából készítik. A kapuk felépítése építészeti elemeket és az európai ácsművesség jegyeit tartalmazza, míg a díszítések rendszere, a faragott virágok és más szimbólumok már egy másik világot idéznek fel, amely még  abban az időben gyökerezik, mielőtt a magyarok ősei jelenlegi hazájukba érkeztek volna. Az évszázadok során Európában épített kapuk közül a legszebbek, a legimpozánsabb konstrukcióval rendelkezők Erdélyben maradtak fenn a legnagyobb számban. Sajnos Európában ezeknek már az emlékét is elfelejtették. A székelyek hagyományos vendégszeretete miatt a kapukat nem zárják be. Boldog, boldogtalan előtt nyitva áll, mint a székelyek nyitott és emberszerető szíve. Ezt akarja kifejezni a kapu ívébe vésett felirat is: „ Békesség az érkezőnek, áldás a távozónak”.