Népszerű felfogás Nyugat-Európában, mely szerint az antiszemitizmus még mindig jelentősen elterjedt a közép-európai országokban és különösen a jelenleg konzervatív kormányok által uralt Lengyelországban és Magyarországon uralkodtak el az újból feltörő zsidóellenes érzések. Orbán Viktor ismételt támadásai Soros György, magyar zsidó származású amerikai milliárdos ellen nagyban hozzájárultak e nézet megerősödéséhez, a lengyel oldalon pedig az Izraellel való történelmi viták szolgáltatnak erre alapot, miután 2018-ban Varsó módosította a jogszabályt, amely szerint a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) büntetőjogi eljárást indíthat azok ellen, akik Lengyelországot, illetve a lengyel nemzet egészét a nácik második világháború alatt elkövetett bűntetteiben való bűnrészességgel vádolják. Habár a törvénymódosítást később visszavonták és a két ország miniszterelnöke, Morawiecki és Netanyahu aláírta a közös izraeli-lengyel nyilatkozatot a holokauszt emlékezetének ápolásáról, a konfliktus felszínre hozta a két nemzet között feszülő ellentéteket, előítéleteket. A kérdés csak az, nem érzik-e magukat a zsidók még mindig jobban és nagyobb biztonságban akár Lengyelországban, akár Magyarországon, sőt akár bárhol Közép-Európában, mint a nyugat-európai országokban? Úgy tűnik, de - legalábbis egy tavaly novemberben, a Nemzetközi Közösségi Fejlesztési Központ (ICCD) amerikai-zsidó szervezet által közzétett európai tanulmány szerint. A kutatás eredménye egyúttal megerősítette Breitbart Matthew Tyrmand, amerikai újságíró véleményét, akinek apja, Leopold a híres, 1966-ban az Egyesült Államokba emigrált lengyel-zsidó író és szerkesztő volt, aki egy 2016-os munkájában kijelentette: „A féktelen lengyel antiszemitizmust sugalló nyugati elbeszélés ellenére Lengyelország az egyik legjobb, ha nem a legjobb nemzet Európában, ahol zsidóként élni lehet.”
A kialakult helyzetnek két fő oka lehet. Az első, hogy a 21. századi antiszemitizmus Nyugat-Európában főként a muzulmán népesség növekedéséhez kapcsolódik, hiszen köreikben köztudottan elterjedt az antiszemitizmus és az anti-cionizmus. Valójában a nyugat-európai országok, például Németország, Franciaország, Svédország vagy az Egyesült Királyság városaiban elkövett antiszemita támadások manapság nagyon ritkán, ha egyáltalán valaha is köthetők a szélsőjobbhoz. Az elkövetők többsége muzulmán, vagy második generációs muzulmán bevándorló. A másik fő ok az, hogy a nyugat-európaiakkal ellentétben a közép-európaiak általában sokkal inkább Izraelt mint a palesztinokat támogatják, valamint a nemzetközi szervezetekben a többi európai országgal ellentétben a közép-európai kormányok gyakran Izrael-párti álláspontot képviselnek. A kommunista rendszerek bukása óta valójában Lengyelország, Magyarország és a Cseh Köztársaság támogatja leginkább Izraelt az európai országok közül. Számos Nyugat-Európában elkövetett antiszemita incidens az anti-cionista, palesztin-párti szélsőbaloldali aktivistákhoz köthető, akik ráadásul a szélső baloldali Jeremy Corbyn vezetése alatt többséget szereztek a brit munkáspártban.
Így bár a zsidók száma alacsonyabb Közép-Európában mint Nyugat-Európában, úgy tűnik, hogy Lengyelországban növekszik a népességük, annak ellenére, hogy pontos számuk, mely általában néhány ezer és több tízezer közé becsülhető, ismeretlen ─ egyrészt a statisztikák hiánya miatt, másrészt pedig gyakran nehéz megállapítani, hogy a zsidó származású lengyeleket zsidóknak kell-e tekinteni vagy sem. A zsidó népesség lehetséges emelkedésének egyik jele a lengyel útlevéllel rendelkező izraeliek száma, amely a 2015 és 2017 közötti három évben elérte a 10 820-at, megközelítve a 2009-től 2014-ig tartó hat évben, illetve meghaladva a 2002 és 2010 közötti kilenc évben keletkezett értéket. 2002 és 2017 között összesen 28 736 útlevelet adtak ki olyan izraeli állampolgárok számára, akik lengyel állampolgárságot szereztek. Magyarországon azonban az öregedő népesség és a gazdasági kivándorlás miatt a zsidó népesség, melynek pontos száma ugyancsak ismeretlen, látszólag lassan de folyamatosan, öt évenkénti 1500–2 000-as mértékkel csökken. 2015-ben a zsidók teljes számát 60 000 és 110 000 közé becsülték Magyarországon.
2000 óta zsidó lakosságának 10%-a hagyta el Franciaországot
Európában Franciaország rendelkezik a legnagyobb zsidó lakosságal, melynek számát 500-600 ezer közé becsülik. Ez a szám azonban gyorsan csökken, mivel sok zsidó az úgynevezett Aliyah – zsidó diaszpórából Izrael földjére történő kivándorlás – mellett dönt, illetve vannak olyanok, akik más országokba, például az Egyesült Államokba emigrálnak. A 2000 és 2017 között Izraelbe emigrált francia zsidók száma körülbelül 55 000 körül van, ami azt jelenti, hogy a század eleje óta ─ kevesebb mint két évtized alatt ─ a zsidó származású francia állampolgárok mintegy 10% -a Izraelbe költözött! Ez a szám 2013-tól kezdődően jelentősen emelkedett, és 2015-ben érte el a csúcsot, amikor egy év leforgása alatt közel 7 900 zsidó hagyta el Franciaországot. 2016 óta a szám csökkenni látszik, 2018-ban pedig elérte a 2600-at (ami még mindig igen magas, a 2012-es növekedés előtti 1917-hez képest). Magas rangú izraeli kormánytisztviselők időnként nyilvánosan ösztönzik a francia zsidók Izraelbe való bevándorlását. Erre példát tavaly februárban láthattunk, mikor Yoav Galant, izraeli bevándorlásügyi miniszter hivatalosan elítélte a Franciaországban történt antiszemita cselekedeteket miután 80 sírt rongáltak meg egy elzászi izraelita temetőben, és felszólította a zsidókat, hogy a növekvő antiszemitizmus elől Izraelben keressenek menedéket. Szavai ugyanolyan felháborodást keltettek a francia kormányban, mint Benyamin Netanyahu izraeli miniszterelnök párizsi útja a 2015 januári ─ a Charlie Hebdo szatírikus folyóirat és egy kóser bevásárlóközpont ellen irányuló ─ iszlám terrorista támadást követően. Netanyahu ekkor felszólította a francia zsidókat, hogy a saját érdekükben költözzenek Izraelbe.
Gyilkosság áldozatai lettek csak azért, mert zsidók voltak
A terrorista támadásokon kívül több tragikus esemény is megrázta Franciaországot az elmúlt iőszakban. 2006-ban egy magukat "barbárok bandájának" nevező bűnszövetkezet elrabolt, majd halálra kínzott egy Ilan Halimi nevű, fiatal zsidó férfit. A bandavezér vezetője egy fiatal muszlim férfi, Youssouf Fofana volt, akinek családja Elefántcsontpartról emigrált Franciaországba, és aki börtönévei alatt a radikális iszlám felé fordult. A bandatagok a hatalmas összegű váltságdíj reményében rabolták el Ilan-t, azzal a meggyőződéssel, hogy minden zsidónak sok pénze van. A három hétig tartó kegyetlen kínzás után a fiatal férfi belehalt sérüléseibe. Egy másik kíméletlen antiszemita támadás során három muszlim vallású fiatal férfi rabolta ki egy fiatal zsidó házaspár lakását a Párizs közeli Créteil-ben, 2014 decemberében. A párt brutálisan megverték, a nőt férje szemei előtt mindhárman megerőszakolták. A rendőrségi vallomások szerint Ladji, Yacine és Omar szándékosan választotta a lakást, mert tudták, hogy a benne lakók zsidók, valamint ők is abban a hitben éltek, hogy minden zsidó gazdag. 2017 áprilisában egy újabb muszlim családból származó fiatal férfi kínzott majd gyilkolt meg egy Sarah Halimi nevű nyugdíjas zsidó nőt annak párizsi lakásában. Az elkövető és áldozata ugyanabban az épületben éltek, ismerték egymást. Mielőtt a férfi kidobta Mrs Halimi-t az erkélyről, a helyszínre érkező rendőrök még hallották, ahogy azt kiáltja, “Allah Akbar”. 2018 márciusában, a betegágyán késelték halálra Mireille Knoll holokauszt túlélőt, szintén a saját lakásában, a Philippe-Auguste sugárúton, Párizsban (abban a XI. kerületben, ahol Sarah Halimi-t is meggyilkolták egy évvel korábban). Bűntársa, Alex Carrimbacus vallomása szerint Yacine Mihoub elátkozta áldozatukat annak zsidó származása miatt, és mielőtt leszúrták, azt kiáltozta, “Allah Akbar”. Mindez csak néhány olyan példa az antiszemita támadásokra, amelyekről a média hírt adott, hiszen a francia hatóságok ─ attól való félelmükben, hogy nyilvánosságra kerül a bevándorlás és az iszlám hatására újból elharapódzó antiszemitizmus ─ gyakran vonakodtak felismerni a zsidók ellen elkövetett támadások antiszemita jellegét. A tények ellenére a 2018-as hivatalos felmérések szerint Franciaországban továbbra is növekszik az antiszemita cselekedetek száma, a 2017-es adatokhoz képest 70%-al emelkedett: összesen 541 incidensről beszélhetünk, amelyből 81 esetben a zsidók fizikai bántalmazás, illetve néhány esetben gyilkossági kísérlet áldozatai voltak. Az elmúlt idószakban elkövetett zsidókat célzó iszlamista terrorista támadások miatt ─mint például a 2012-es gyilkossági eset, amelyben Mohamed Merah három, 3 és 15 év közötti gyermeket és egy tanárt lőtt halálra a dél-toulouse-i Ozar Hatorah középiskolában, vagy egy másik, 2014-ben elkövetett merénylet, mely során Mehdi Nemmouche, francia állampolgár, négy látogatót mészárolt le a brüsszeli zsidó múzeumban ─ Franciaországban 824, zsidó közösséghez köthető helyszínt állandó fegyveres katonai őrizet alatt tartanak (beleértve a zsinagógákat és iskolákat). E ponton érdemes megjegyezni, hogy a közép-európai országokban, mint például a Visegrádi Csoport államaiban (Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Magyarországon) nincs szükség ilyen intézkedésekre.
Alig maradnak zsidók a túlnyomórészt muzulmán lakosságú párizsi külvárosokban
A biztonság hiánya miatt a francia zsidók tömegével menekülnek párizs külvárosainak egyes körzeteiből, ahol a legtöbb lakos muzulmán vallású, és még olyan területeken is, ahol egyébként laknak zsidók, rengetegen iratják át gyerekeiket az állami iskolákból olyan magániskolákba, ahol nem kell tartaniuk a muszlim családokból származó diáktársak zaklatásaitól, és ahol nem válnak olyan szitokszavak célpontjává, mint a „Mocskos zsidó” vagy „Halál a zsidókra”, amely két kifejezés az francia oktatásügyi minisztérium jelentései szerint az iskolákban igen népszerűvé vált.
A hagyományos Iszlám által megkövetelt nem muzulmán közösségek ellen irányuló intolerancia és diszkrimináció mellett az antiszemitizmus fellángolásának oka Franciaországban ─ csak úgy mint más nyugat-európai országokban is ─ az, hogy az izraeli-palesztin konfliktussal együtt a franciák magukra zúdították a túlnyomóan muzulmán lakosságú országokból bevándorló tömegek hozta veszélyeket. Nyilvánvaló példának tekinthető a 2014 júliusában, Párizsban szervezett baloldali Palesztina-párti tüntetés, nemsokkal azután, hogy Izrael bombát dobott Gázára. A tüntetésen ─ amelyen néhány baloldali francia miniszter is jelen volt ─ a „Halál a zsidókra” hangzatú jelmondatot skandálták és nyolc zsinagógát támadtak meg. Egy tavaly februárban történt incidens során a francia zsidó filozófus ─ nem annyira zsidó mint inkább feltételezett cionista ─ Alain Finkielkraut-ba párizs utcáin kötött bele egy csapat sárgamellényes tüntető, majd később kiderült, hogy az agresszív cionista-ellenes csoport vezetőjét a rendőrség, mint radikális muszlimot, már korábban ismerte. A francia filozófus később elmagyarázta, hogy a zsidók mai ellenségei “többé már nem a fasiszták vagy a nácik”, ami azért “aggasztó, mert a helyzet Franciaország új demográfiai eloszlásától függ és éppen ezért tartósan fenn fog maradni.” “A franciaországi zsidók számára a boldogságot jelentő zárójeles rész lassan bezárul”, összegezte Finkielkraut. Néhány évvel ezelőtt Roger Cukierman, a zsidó intézményeket képviselő tanács (CRIF) általában politikailag korrekt vezetője, ugyancsak megdöbbentette a mainstream médiát és politikusokat nyers kijelentésével, miszerint “Szinte minden antiszemita cselekedet elkövetői bevándorlói múlttal rendelkelkező, főként muzulmán, fiatal emberek.”
Németországban az antiszemita támadások növekvő száma az utóbbi tömeges bevándorláshoz köthető
Sajnos Franciaország nem kivétel Nyugat Európában. A helyzet más, kisebb létszámú zsidó népességgel rendelkező országokban is romlott, többek között Németországban, ahol 2015 októberében, egy hónappal azután, hogy Németország megnyitotta kapuit a nyugat balkáni útvonalon érkező illegális bevándorlók előtt (különösen kedvező bánásmódban részesítve az önmagukat szíriainak azonosító egyéneket), Josef Schuster, a németországi zsidók központi tanácsának elnöke aggodalmát fejezte ki Angela Merker-nek, azzal érvelve, hogy a bevándorló tömegek intoleráns nézeteket, antiszemitizmust és zsidógyűlöletet hoznak magukkal. Mind ő, mind Oskar Deutsch ─ aki a szomszédos Ausztriában az Israelitische Kultusgemeinde Wien (Bécsi Izraelita Közösség) elnöke, ─ felkérték kormányaikat, hogy szabjanak korlátozó felső határt az évente érkező bevándorlók számának. Ma Josef Schuster azt javasolja, hogy a zsidók ne viseljenek kipát a német városok utcáin, miután 2018 áprilisában két zsidót ─ egy 24 éves német állampolgárt és egy 21 éves izraeli férfit ─ brutálisan megvertek Berlinben, amely felháborodást keltett ki az egész országban és azon túl. A rendőrségi felvételeken látszik, hogy miközben áldozatait bántalmazza, a három támadó közül az egyik, egy 19 éves szíriai menekült azt kiáltozza, „Yahudi”, ami arabul „zsidót” jelent. És ez nem egy egyedülálló cselekedet volt. 2017-ben 21 berlini iskolában történt antiszemita bántalmazási esetet jelentettek a rendőrségnek, míg ugyanebben az évben a főváros összesen 288 antiszemita támadásnak adott helyszínt. A berlini iskolákban történt antiszemita bántalmazások közül az egyik legsokkolóbb egy 14 éves zsidó fiú esete volt, akinek azért kellet kilépnie Friedenau környéki iskolájából, mert diáktársai szó szerint üldözték, fojtogatták és azzal fenyegették, hogy meg fogják ölni. A 2017-es berlini antiszemita támadások teljes száma, 288, közel kétszerese volt a 2015-16-os bevándorlási hullám előtti számnak. Németországban minden zsidó iskola és zsinagóga közvetlen helyszíni rendőri védelmet igényel. Ami pedig az ország összes iskoláját illeti, 2018 elején Heinz-Peter Meidinger, a Német Tanárok Szövetségének elnöke bejelentette, hogy egyértelmű kapcsolat van az antiszemita incidensek és a migránsok számának növekedése között.
Németországban mintegy 250 000 zsidó él, akiknek többsége (mintegy 215 000) 1991 után vándorolt ki a volt Szovjetunióból. Németországban is növekszik az ott élő izraeli emigránsok száma, valamint az ország otthont ad egy új, brit zsidókból álló bevándorlási hullámnak, akik a náci megszállás évei alatt emigráltak, de a német jogszabályok lehetővé teszik számukra, hogy visszakapják német állampolgárságukat. Az Egyesült Királyságból való kivándorlás egyik fő oka a szigetországban is hasonlóan növekvő antiszemitizmus, ahol a The Jewish Chronicle által végzett felmérés szerint a mintegy 290 000 zsidó közel 40% -a „komolyan fontolgatná a kivándorlást”, abban az esetben, ha a munkáspárt elnökét, Jeremy Corbyn-t miniszterelnöknek választják. Néhányan még náci múltja és az antiszemita cselekmények növekedésének ellenére is Németországot részesítik előnyben. A zsidók ellen irányuló cselekedetek száma Németországban 2018-ban 1646 volt (beleértve a zsidókkal szembeni fizikai erőszak 62 esetét, amely közül 43 járt sérüléssel). Az ezt megelőző évtől ez a szám 9,4% -kal nőtt, amikor „csak” 37 fizikai bántalmazást követtek el zsidók ellem antiszemita szándékkal. Berlini és párizsi palesztin-párti tüntetéseken ma már tömegek szájából hallható a „halál a zsidókra” csatakiálltás.
Közép-Európában is probléma az antiszemitizmus, de sokkal nagyobb a biztonság a zsidók számára
Összehasonlításképpen, 2017-ben 73 antiszemita incidens történt Lengyelországban (azaz kevesebb, mint az 2016-os 101 eset), melyek többsége online terjedő gyűlöletbeszéd vagy antiszemita jellegű graffiti volt. Az incidensek közül mindössze 12 fenyegetés vagy becsületsértés, és három fizikai támadás ért zsidókat, amelyek közül kettő sérülést nem, csak anyagi kárt okozott az áldozatnak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy Lengyelországban, illetve más közép-európai országokban az antiszemitizmus nem okoz problémát a zsidók számára ─ amint azt az EU Alapjogi Ügynöksége által végzett 2018-as felmérés kimutatta, amely során több mint 16 000 zsidó véleményét kérdezték meg 12 európai országban: a felmérés szerint a magyar zsidók 77%-a, míg a lengyel zsidók 85%-a problémának tekinti az antiszemitizmust saját országában. Németországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban azonban a legmagasabb a kivándorlást fontolgató zsidók száma, mely azt mutatja, hogy ezekben az országokban a zsidók által elszenvedett antiszemita atrocitások sokkal súlyosabb mértékűek.
A fentebb említett, Nemzetközi Közösségi Fejlesztési Központ által végzett, tavaly novemberben közzétett európai tanulmány ugyancsak alátámasztja az elmondottakat. Ez volt az európai zsidó közösség vezetőinek és szakembereinek negyedik felmérése, amelyben 2018 április-májusában 29 európai ország 893 válaszadója vett részt. Franciaországban, Németországban, Magyarországon, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Olaszországban, Hollandiában, Görögországban, Spanyolországban, Romániában, Törökorszábang és a Cseh Köztársaságban volt a legmagasabb válaszadási arány. A felmérés azt mutatta, hogy a zsidók 76%-a érzi magát biztonságban Nyugat-Európában, míg a volt keleti blokk országaiban élő társaik 96% -a osztja ezt az érzést.
„A zsidók nagyobb biztonságban érzik magukat Európa konzervatív keleti részein, mint a liberális Nyugaton” ─ fejtette ki Evelyn Gordon, a Commentary nevű zsidó amerikai havi folyóiratban. “Más felmérések alapján elmondható, hogy a zsidók sokkal nagyobb valószínűséggel válhatnak fizikai erőszak áldozatává Nyugat-Európában, mint Kelet-Európában. 2017-ben például a Magyarországon élő 100 000 zsidó egyetlen fizikai abúzust sem jelentett a rendőrségnek, míg a Nagy Britanniában élő 250 000 zsidó lakos 145 esetről számolt be.”
Olivier Bault