A riasztó jelentések és a baloldal várakozásainak ellenére a fiatal lengyelek még mindig a legvallásosabbak Európában. Nem látható olyan ösztönző erőt, ami kiváltaná a gyors és tömeges szekularizációt.
Több mint egyértelmű, hogy Lengyelországban a politikusok, a kommentátorok és a baloldali nézeteket valló emberek egy része nagy reményekkel várja a társadalom laicizálódását. Ebben látják az ország változását. Tudjuk, hogy nézne ki ez a megváltozott ország: nagyobb szabadság az abortuszvégzésre, az egyneműek kapcsolatainak engedélyezése és esetleg az eutanázia legalizálása. A várakozások annyira megnövekedek, hogy ezek az emberek már a „Kler” című film előkészületeit is a vallásosság válságával kötötték össze. Természetes, hogy ha a CBOS (Társadalmi Véleménykutató Központ) kutatást végez a Smarzowski „Kler” című filmjének moziba kerülése előtt és után, kiderül, hogy nőtt az Egyház negatív értékelése. – Az a tény, hogy 5 millió ember nézte meg ezt a filmet, nem okozta mégsem az Egyházba vetett bizalom csökkenését hosszú távon, a CBOS kutatásából kiderül, hogy 2017 végén a lengyelek 55%-a nyilatkozott úgy, hogy bízik az Egyházban, 2018 őszén, a film mozikba kerülés után, ez a bizalom 57%-ra emelkedett – mutatott rá Marcin Przeciszewski, a Katolikus Információs Ügynökség elnöke. Ennek a nagy port kavaró filmnek nem volt hatása arra, hogy ki vallja magát katolikusnak a lengyelek közül (90% fölött vallják magukat katolikusnak továbbra is). Úgy tűnik tehát, hogy a lengyel katolikusok elég jól el tudják különíteni a hit lényegét az egyház intézményétől. Ez egy olyan következtetés, amit – ismert okokból – a baloldali sajtó háttérbe szorított. Ez tényleg a vég lenne? Az egyház ellenzéke lelkes címeket ad a cikkeinek: „Lengyelország globális vezetője… a vallásosság zuhanásának” – írta néhány hónappal ezelőtt Krzysztof Pacewicz az OKO.press-en (bár már a címből is kiderül, hogy a kutatási eredményeket úgy értelmezi, hogy azok illeszkedjenek a bizonyítandó elmélethez); „Válságban a lengyel vallásosság” – írta Sławomir Sierakowski a „Politikában” (ebből úgy tűnik, hogy a „Kler” rekord nézettsége az Egyház deszakralizálásának jele, ami mindenhol a szekularizáció első lépése volt; idézi Pacewicz kutatásokról írt cikkét); „Fiatal lengyelek. Vallásosak hit nélkül, hívők ima nélkül” – emeli ki ez év márciusában a „Newsweek” hetilapban Jarosław Makowski (természetesen ő is a Pew Research Center kutatásait idézi, ami korábban megjelent az OKO.press-en és a „Politikában”).
Érdemes közelebbről szemügyre venni a Pew Research Center említett, 106 országban végzett kutatását, amit az elmúlt év közepén adtak közre. A vallásosság mértékét hasonlították össze 18 és 39 éves kor közötti személyek és 40 év feletti személyek között (vallásosság alatt valami az ember életében nagyon fontos dolgot értve). Kiderült, hogy csak két országban nyilvánították magukat nagyobb mértékben vallásosnak (Grúziában és Gánában), a többi országban az idősebbek vallották magukat vallásosnak. A lengyelek között a legnagyobb az ellentmondás. Majdnem 25 százalékpont volt a szórás abban a tekintetben, hogy nagy jelentősége van-e az életben a vallásnak. Nagyon hasonló a helyzet Görögországban, Kínában és Romániában. Lehet erre az elméletre alapozni azt, hogy csökken a lengyelek vallásossága?
-Nincs alapvető eltérés a generációk között – mondja Przeciszewski. Továbbá azt állítja: - Az a tendencia, hogy a fiatalabb nemzedékek kevésbé vallásosak, mint az idősebbek, már régóta létezik, azóta, amióta egyáltalán szociológiai kutatásokat végeznek. Nem lehet pánikot kelteni és azt jósolni, hogy 50 év múlva kiürülnek a templomok, mert az idősek kihalnak. Nem jogos az a következtetés, hogy a szekularizáció erősödik. Azonban annak a ténynek, hogy a fiatalabbak kevésbé vallásosak, ösztönző erőként kéne hatnia a lelkigondozás számára. És valóban ösztönzőerő – tavaly tartottunk egy fiataloknak szentelt zsinati ülést. Ebben az évben pedig szinódus utáni apostoli buzdítást intézünk a fiatalokhoz. Nekik kell az Egyház figyelmének központjában lenniük, erre emlékeztett mindig szent II. János Pál pápa is. A CBOS 2018-as kutatása kimutatta például, hogy a mélyen hívő lengyelek aránya a fiatalok között 5%-ot tesz ki, ami harmada a 65-74 évesekének, és hatoda a 75 év fölöttiekének. Ez sokkal nagyobb eltérés, mint amit a PEW Research Center kutatása mutat, aminek feladata, hogy bemutassa a következő nemzedék gyors laicizálódását. Természetesen az Egyház Statisztikai Intézetének adatai, melyek az aktív hitgyakorlók szertartásokon való részvételére vonatkoznak, az mutatják, hogy kevesebben vesznek részt a miséken és járulnak szentáldozáshoz, mint a korábbi években. – De nem igazolódtak be a 30 évvel ezelőtti előrejelzések, hogy a szabadsággal és a liberális gazdasággal együtt erőszakos szekularizációt fogunk tapasztalni, viszont foglalkoznunk kell a bekúszó szekularizációval – mutat rá a Statisztikai Intézet elnöke. - Ha összehasonlítjuk a miséken résztvevők arányát a 80-as és a 90-es években, azt látjuk, hogy az esés 50%-os. A hívők aránya nem egészen 40%-os esést mutat. Úgy tűnik, hogy ez a tendencia stabilizálódik 2012 óta. Az utolsó kutatás – ami 2017-es év adatait is tartalmazza – azt mutatja, hogy (nem nagy, de azért kimutatható) növekedést láthatunk a misén résztevevő hívek számában – 1,6%-os növekedést. Nőtt a szentáldozáshoz járulók száma is – 1%-kal.
– Ez egy szinuszhullám, nem tudjuk, mi lesz tovább. A 2017-es év mindkét adatának növekedése tartósnak bizonyult – kommentálja Przeciszewski.
A vallás védőbástyája Európában
Nem jutott át a lengyel médiába egy másik, érdekes kutatás, amit a tavalyi évben publikáltak. Ez „Az európia fiatal felnőttek és a vallás” című kutatás, melyet 2014-2017 között Stephen Bullivant vezetett, a londoni St Mary’s University teológia és vallásszociológia professzora. Egyértelműen az következik belőle, hogy Európa dekrisztianizálódik. A társadalmak laicizálódásának folyamata előrehalad. Az új generációban, tehát 16-29 év között, a csehek a legkevésbé vallásosak. 91 százalékuk jelenti ki azt, hogy nincs kapcsolata semmilyen vallással. Hasonló a helyzet Észtországban is, ahol a kérdezettek 70-80%-a nem áll kapcsolatban a vallással. 70% fölött van Svédországban, Hollandiásban és Nagy Britanniában azok aránya, akik nincsenek kapcsolatban a hittel. Az elvallástalanodás térképén van egy ellenkező pólus is. Ezen a póluson vannak a fiatal lengyelek. Ők azok, akik leggyakrabban bizonyítják vallásosságukat Európában. A lengyel fiatalok 83%-a érez kapcsolatot a vallással. Alig 17 százalékuk vallja magát nem vallásosnak. És ezek szinte kivétel nélkül katolikusok – több mint 80 százalékuk határozza meg magát keresztényként. Egyébként országos szinten is megfigyelhetjük a fiatal lengyelek vallási szertartásokon való részvételét is. Erőteljesen eltér az európai háttértől. Közel 40 százalékuk ünnepeken és családi alkalmakon kívül legalább egyszer egy héten elmegy templomba. Ehhez hozzáadódik az a 49%, akik azt mondják, hogy ritkábban járnak templomba, mint egyszer egy héten, és csak 12% az nálunk, aki soha nem jár templomba. Ez a legalacsonyabb szám az összes vizsgált ország között. Azok közül, akik leggyakrabban járnak templomba, tehát legalább egyszer egy héten, a lengyeleket a portugálok követik – 20 százalékuk jelenti ki ezt, tehát fele annyian, mint a mi ifjú honfitársaink. A harmadik helyen az írek állnak – 15 százalékuk jelenti ki azt, hogy legalább egyszer egy héten részt vesz egyházi szertartáson. Ugyanakkor Írországban és Portugáliában kevesebben vallják magukat kereszténynek – pontosan 59% és 57%. A lengyel fiatalok imádkoznak a legtöbbet. A fiatalok fele legalább egyszer egy héten szán időt imádságra. Soha nem imádkozik 17 százalékuk. Ez a legkisebb arány az egész kutatásban. Csehországban a fiatalok 80%-a nem imádkozik soha, Svédországban, Dániában, Észtországban és Hollandiában kb. 70%. – Régebben vallásosság szempontjából megelőzött minket Írország és Málta, de ez megváltozott. Ma az első helyen állunk Európában, együtt visszük a pálmát Nyugat-Ukrajnával. Litvániában már romlott a helyzet – mondja Marcin Przeciszewski. – Egyre több szociológus kezd beszélni arról, hogy a tömeges szekularizáció talán csak Nyugat-Európai jelenség lesz, tehát korlátozott. A baloldali szociológusok alaptézise arról, hogy a társadalmak modernizálása szekularizációt jelent a globális tendenciákat figyelembe véve nem bizonyul igaznak – teszi hozzá.
Ki, ha nem a keresztények?
Átfogóan vizsgálva a dolgokat, el lehet gondolkodni rajta, mi vár ránk, ha beírjuk magunkat az európai irányvonalba időben sokkal jobban elhúzódó társadalmi változásokkal. Úgy tűnik, nem vár ránk általános ateizmus. Bár paradox módon a világon nő a vallásosság. Tavaly a „The Guardin” közölt átfogó adatokat. Kiderül belőlük, az egész világot nézve az emberek 84%-a vallja magát valamilyen vallási csoporthoz tartozónak. És a vallásosság mindenhol nő a világon Nyugat-Európát és Észak-Amerikát leszámítva. A világon a leggyorsabban fejlődő vallás az iszlám. Oka is eléggé világos, főként a nagy népességszaporulat. Egy keresztény átlagos életkora 30 év, míg egy muzulmáné 23 év, egy hindué pedig 26 év. A muzulmán nők átlagosan 2,9 gyermeket hoznak világra, míg minden más nő rajtuk kívül átlagosan 2,2 gyermeket. A keresztény nők átlagosan 2,6 gyermeket szülnek világméretben, de magában Európában a keresztények elhalálozása felülmúlja a születések számát. Meg lehet kockáztatni azt a tézist, hogy ha Európa teljesen megszűnik keresztény lenni, akkor társadalmai nem valamilyen jövőbeli érett ateista képződménnyé válnak, hanem jól tudható, ki fog minket pótolni. Szerencsére minket, lengyeleket kell majd utoljára helyettesíteni.
Łukasz Zobralski
Tekst ukazał się w tygodniku DoRzeczy