Míg Lengyelország külpolitikája az Egyesült Jobboldal kormányzása alatt megerősítette Lengyelország szerepét regionális vezetőként, és hozzájárult ahhoz, hogy a Visegrádi Csoport – és szélesebb értelemben Közép-Európa – hangja jobban hallható lett az Európai Unió fórumain, addig többek között Lengyelország és Magyarország által támogatott, az európai integrációnak és a kontinens jövőjének eltérő elképzelése, bizonyos feszültségekhez és nézeteltérésekhez vezetett az európai intézményekkel, amelyekben azok dominálnak, akik a szuverenitás további területeinek Brüsszelbe történő áthelyezését pártolják.
A 2015–18-as évek az illegális bevándorlással kapcsolatos megközelítés kérdésében az Unióbeli megosztás elmélyülésének évei is. Ezért is szóba jöhetnek olyan feltevések, hogy az Európai Bizottság beavatkozása a lengyel reformokba legalább részben Lengyelország új európai politikájára vezethető vissza, részben pedig a német–francia Unióbeli irányítás megkérdőjelezésére a V4 által. 2019-ben, a májusi európai parlamenti választások után (amelyek nem változtatták meg jelentősen a brüsszeli hatalmi egyensúlyt), Jarosław Kaczyński, a PiS vezetője a Radio Wnet interjújában egyenesen írta le ezt a célt: Nekünk törekednünk kell arra, hogy a Visegrádi Csoport, vagyis az a négy ország – és talán ez még szélesebb is lesz – olyas valami legyen az Európai Unióban, amit nem lehet kihagyni, úgy, ahogy nem hagyható ki Franciaország, és nem hagyható ki Németország. És ez egy olyan cél, amihez, úgy gondolom, hogy közeledünk. Így tehát, ellentétben azzal, amit a lengyel jobboldaltól vonakodó bizonyos körök hirdetik, Lengyelország külpolitikája 2015 után nem az Unió felbomlására vagy Lengyelország onnan való kilépésére irányul, mert Lengyelország EU- és NATO-tagságát, és ezeknek a szervezeteknek a fennmaradását is a Visztula partján minden főbb politikai erő, az Egyesült Jobboldal is úgy tekinti, mint Lengyelország létfontosságú érdekeit.
Ezért is például 2018 decemberében volt az Európai Bizottsággal való vita lezárási kísérlete, amikor a lengyel parlament megszavazta a Legfelsőbb Bíróságról szóló törvény módosítását, hogy lehetővé tegye azoknak az LB és LKB bírák visszatérését, akik korábban nyugdíjba mentek a nyugdíjkorhatár 70-ről 65 évre való csökkentése miatt. Ez a válasz az Európai Unió Bíróságának (EUB) ideiglenes határozatára, amely 2018 októberében utasította a lengyel hatóságokat, hogy a végleges ítélet meghozataláig függesszék fel az LB-törvény módosításának alkalmazását. Az Európai Bizottságnak az EUB előtti panasza a Legfelsőbb Bíróság (LB) és a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság (LKB) jelenlegi tagjainak hivatali idejének lerövidítésére vonatkozott. A Bizottság szerint a Legfelsőbb Bíróság bírái (Lengyelország) nyugállományba vonulási korhatárának csökkentésével és a csökkentés alkalmazásával az említett bírósághoz 2018. április 3. előtt kinevezett bírákra, illetve a Lengyel Köztársaság Elnökének a diszkrecionális jogkörének megadásával az említett bíróság bíráinak aktív szolgálati idejének meghosszabbításához, Lengyel Köztársaság elmulasztotta az EUSz 19. cikkelye 1. bek. második paragrafusa szerinti kötelezettségeit az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkelye vonatkozásában.[1]
A lengyel hatóságok szerint az európai szerződések értelmében sem az Európai Bizottság, sem a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a lengyel reformok megkérdőjelezésére, mivel az országos igazságszolgáltatás szervezése az adott EU-s tagállam kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ezen túlmenően a Bizottság és az EUB hivatkozása az Alapjogi Charta 47. cikkelyére egyértelműen ellentétes a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 30. sz. jegyzőkönyvvel. „Brit jegyzőkönyvnek” is nevezik, de Lengyelország is csatlakozott hozzá a Lisszaboni Szerződés aláírásakor. Ez a jegyzőkönyv előírja, hogy a Charta [az Alapvető Jogok Chartája] nem terjeszti ki az Európai Unió Bíróságának, Lengyelország vagy az Egyesült Királyság bármely bíróságának vagy törvényszékének hatáskörét az annak megállapítására való lehetőségre, hogy Lengyelország vagy az Egyesült Királyság törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, gyakorlatai vagy intézkedései nincsenek összhangban azokkal az alapvető jogokkal, szabadságokkal és elvekkel, amelyeket a Charta újólag megerősít.
Igaz, hogy 2012-ben az Európai Bíróság hasonló ügyben arra kényszerítette Magyarországot, hogy vonja vissza a bírák nyugdíjkorhatárát csökkentő reformot, azonban Magyarország esetében a korhatár 70-ről 62 évre való csökkentéséről volt szó, míg a tisztviselők nyugdíjkorhatára 65 év volt. Lengyelország esetében a 65 éves kor, amelyben a bírák nyugállományba helyezésének pillanatát határozták meg, a legtöbb foglalkozási kategóriában a férfiakra kötelező nyugdíjkorhatár. Ezenkívül Magyarország – Lengyelországgal ellentétben – nem csatlakozott a Brit jegyzőkönyvhöz.
Ki kell emelni azt is, hogy a lengyel parlament által 2018 decemberében elfogadott módosítással kapcsolatban több bíró visszatért a munkájába az LKB-nél és a LB-nél, voltak köztük olyanok is, akik a hadi állapot idején, a 80-as évek elején ítéleteket mondták ki az ellenzékiekre. A bírák nyugdíjkorhatárának csökkentésének egyik célja éppen az volt, hogy megtisztítsák az igazságszolgáltatási rendszert a volt kommunista bíráktól. Jelentős volt tehát a Varsó engedménye az LB-nél és LKB-nél hivatalban lévő bírák nyugdíjkorhatárára vonatkozóan.
Ennek ellenére az Európai Bizottság nem hagyta fel a nyomásgyakorlással Lengyelországra, hogy vonja vissza a Legfelsőbb Bíróság, az Országos Igazságügyi Tanács és az általános bíróságok reformjának más fontos pontjait. Következésképpen a Bizottság se nem vonta vissza az EUB elé benyújtott panaszát, se nem lépett vissza az Európai Tanács előtt 2017 decemberében a 7. cikkből indított eljárásból, amelynek el kellene érnie, hogy a többi EU-tagállam állapítsa meg, hogy Lengyelország súlyosan és tartósan megsértette az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikkelyében említett értékeket, ebben az esetben a jogállamiságot.
Az Európai Bizottság követelései 2019 elején mind a lengyel Alkotmánybíróságra [2], amelynek legitimitását a jelenlegi állapotában a Bizottság még mindig megkérdőjelezi, mind a 2017. júliusi általános bíróságok reformjaira [3], valamint az Országos Igazságügyi Tanács és a Legfelsőbb Bíróság reformjaira vonatkoztak, amelyek elfogadása 2017 decemberében a Bizottság számára Lengyelországgal szembeni eljárás megindításának ürügyévé vált az Európai Unióról szóló Szerződés 7. cikkelye [4] alapján. 2018 márciusában az Európai Parlament támogatta a 7. cikkely [5] szerinti eljárás megkezdését az EB által..
2017 decemberétől azonban nem alakult ki az Európai Tanácsban a tagok ⅘-ös többsége, amit az Európai Unióról szóló Szerződés 7. cikkelye 1. bekezdése megköveteli, annak megállapítása érdekében, hogy fennáll-e annak az egyértelmű veszélye, hogy valamely tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkelyben említett értékeket. És még ha ilyen többséget meg is találnának, nehéz lenne a Bizottságnak a Szerződés 7. cikkelyében 2. bekezdésében említett egyetértést szerezni a többi EU-tagállamtól annak megállapításához, hogy Lengyelország súlyos és tartós jogsértést követ el.
Ebben a helyzetben az Európai Unió intézményeinek nyomása, beleértve az Európai Parlament egymás utáni határozatait (amelyek nemcsak az Egyesült Jobboldal kormánya által végrehajtott reformokra vonatkoznak, hanem a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó egyéb területekre is, mint például az abortuszhoz való szigorúbb hozzáférés kérdése Lengyelországban, mint a legtöbb uniós országban) nem kényszerítheti Mateusz Morawiecki kormányát és a lengyel parlamentet, hogy vonják vissza a „kedvező változás” reformjait. Az Európai Unióról szóló Szerződés 7. cikkelyének követelményeit megpróbálták megkerülni azzal, hogy az európai alapokat az egyes tagállamok jogállamiságának értékelésétől teszik függővé. Ez lehetővé tenné az Európai Bizottság számára, hogy erős nyomást gyakoroljon a kiválasztott országokra, köztük Lengyelországra, de ez a mechanizmus egyelőre nem létezik.
Az ellenzék azonban a 2019. októberi parlamenti választások és a következő évi elnöki választások esetleges megnyerése után visszavonhatja azokat a reformokat. Programjában a legnagyobb lengyel ellenzéki párt, a Polgári Platform (PO) ígéri, hogy Lengyelországban helyreállítja a jogállamiságot, és az Unióval való konfliktusok megszűnnek[6]. Ezért ha a PO által vezetett koalíció megnyeri a következő választásokat, akkor várható, hogy eláll az igazságügyi reformoktól, és visszatér olyan helyzetbe, ahol az igazságszolgáltatás önmagában nem csak a másik két (jogalkotó és végrehajtó) hatalmat ellenőrzi, hanem saját magát is ellenőrzi, ami az Európai Bizottság és az ellenzék egy részének szemében garantálja annak teljes függetlenségét, és ami az Egyesült Jobboldal szerint a hatalmi ágak szétválasztása keretében aláássa a demokrácia és az egyensúly elvét.
Miután PO megnyerte a választásokat, valószínű, hogy csökken majd Lengyelország aktivitása Közép-Európában, különösen a Visegrádi Csoporton belül, mivel a PO szemében a nyugat-európai államok – akiket elriasztja a PiS kormány hozzáállása – felgyorsítják az új euroövezeti struktúrák építését. Németország és Franciaország már hivatalosan is népszerűsítik az önálló „euróövezeti költségvetés” elképzeléseit. Lengyelországot tehát marginalizáció fenyegeti, és Lengyelországnak vissza kell térnie az Unió döntéshozó központjához[7]. A Varsó város példája, ahol 2018 októberében a Polgári Platform és a Modern párt (Nowoczesna) által alkotott Polgári Koalíció (KO) nyerte meg a választásokat, azt is mutatja, hogy Lengyelország, amelyet ilyen vagy esetleg tágabb koalíció irányítja, esetleg nem lenne hű a saját keresztény hagyományaihoz – nem csak az egyház és a katolicizmus a köztérben való jelenléte tekintetében, hanem az általánosan elismert értékek területén is. Rafał Trzaskowski (PO), Varsó polgármestere által 2019. februárjában aláírt LMBT+ Charta egyértelműen arra törekszik, hogy a társadalmat az LMBT lobbi igényeinek megfelelően alakítsa át, ahogy az utóbbi években az angolszász és a nyugat-európai országokban történik is, többek között a gyermekek és fiatalok iskolai nevelésével egy olyan világba, amelyben nincs többé csak egy szabványos családi modell.
Ezért a 2019 februárjában tartott PiS-közgyűlésén Mateusz Morawiecki miniszterelnök mondta: Az első ciklus a végéhez közeledik. De ahhoz, hogy győzzük, meg kell nyernünk a választásokat, hogy lendületesen lépjünk be a második ciklusba. Ez lehetővé teszi a tervünk megvalósítását és az összes eredmény megőrzését. Hasonló dolgot mondott PiS vezető Jarosław Kaczyński 2017 közepén, figyelmeztetve, hogy pártjának két vagy három ciklusra van szüksége a posztkommunizmus felszámolásához Lengyelországban. Vajon az Egyesült Jobboldal kormányzásának első négy évében elért eredménye eléggé meggyőzőek lesznek-e ahhoz, hogy a választók második alkalommal is abszolút többséget adjanak Szejmben a PiS által vezetett koalíciónak? A parlamenti alsóház választásán hatályos lengyel arányos rendszerben a lengyel Egyesült Jobboldalra 2019-ben sokkal nehezebb feladat vár, mint a magyarországi Fidesz és KDNP koalíciójára 2014-ben és 2018-ban.
Az Egyesült Jobboldal kissé rosszabb helyzetben van, mint a Fidesz és a KDNP koalíció egy másik oknál fogva is. Abban a pillanatban, amikor a federalista, bevándorláspárti és – némiképpen leegyszerűsítve szólva – a „bal-liberális” opció érvényesül az Európai Unióban, Lengyelország és Magyarország vezetői pedig a nemzetek Európájáról és a „kulturális ellenforradalomról” szükségességéről beszélnek [8], különösen fontos Lengyelország számára az Egyesült Államokkal való szoros szövetség. Donald Trump győzelme a 2016-os amerikai elnökválasztásban nem volt jelentéktelen az Egyesült Jobboldal kormánya szempontjából, amelynek ideológiailag sok tekintetben több köze van az USA új elnökéhez, mint a francia elnökhöz vagy a német kancellárhoz. Az ideológia és érdekek közössége szoros katonai szövetségben és az amerikai gáz behozatalára vonatkozó új szerződésekben nyilvánul meg, illetve a Trump adminisztrációjának a németekre gyakorolt nyomásában is, hogy mondjanak le a Nord Stream 2 gázvezetékről stb. Van azonban az érme másik oldala is: mivel Oroszországot a biztonság szempontjából Lengyelország a legnagyobb veszélynek tartja, Varsó nem engedheti meg magának, hogy konfliktusba kerüljön egyszerre Brüsszellel és Washingtonnal. Ezért is 2018 júniusában vissza kellett lépnie a Nemzeti Emlékezet Intézetéről szóló törvény módosításától, nem is annyira az Izrael, mint az Egyesült Államok nyomása alatt. Lengyelország 2018. decemberi engedményét az Európai Bizottsággal és Bírósággal szemben a Legfelsőbb Bíróság és a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság bíráinak nyugdíjkorhatárára vonatkozóan a Brüsszelhez fűződő kapcsolatok javítására irányuló akarat diktálhatta, nemcsak az Unió súlyos válságból való megmentése érdekében, hanem azért is, hogy ne függjön túlságosan a Washingtonnal való szövetségtől. Ez különösen fontos az amerikai JUST Act 447 törvénnyel kapcsolatban, amely kötelezi az USA Külügyminisztériumát a német nácik által a második világháború alatt a zsidók ellen elkövetett holokauszt áldozatai tulajdonjogainak helyreállításáról szóló jelentés elkészítésére. A lengyel–amerikai kapcsolatokkal összefüggésben különösen veszélyes lehet a holokauszt túlélőinek támogatására fordított az örökös nélküli vagyon visszaszolgáltatásáról szóló bejegyzés. Félő, hogy e bejegyzés alapján az amerikai zsidó szervezetek Lengyelország szempontjából indokolatlan, óriási igényeket támaszthatnak, amihez követelik az amerikai kormány támogatását.
Amikor Barack Obama volt az Egyesült Államok elnöke és Budapest a saját reformjai és az alkotmánycsere kapcsán Brüsszel és Washington sortüze alatt állt, Magyarország könnyebben ellenállhatott a nyomásnak, mert jobb volt a kapcsolata Oroszországgal, mint Lengyelországnak, és mert a mai Oroszországot a magyarok nem tekintik közvetlen veszélynek az országukra nézve. Ez nem jelenti azt, hogy Magyarország nem teljesíti a NATO- és az EU-kötelezettségeit, pl. ami a Krím bekebelezése utáni, Oroszországgal szembeni szankciók alkalmazását illeti, de ez egy kicsit nagyobb mozgásteret ad Orbán Viktor miniszterelnök kormányának, amit 2014 elején egyértelműen bebizonyította az egyetlen magyarországi, paksi atomerőmű fejlesztésére Oroszországgal aláírt megállapodás. E tény ismerete Budapestre nézve nagyobb óvatosságra kényszeríti Brüsszelt és Washingtont.
Ez a helyzet azt jelenti, hogy a hatalomváltás Washingtonban a jövőben nagyobb nyomást eredményez a lengyelországi reformok visszafordítására. Hacsak időközben az új Európai Bizottság, amelyet 2019 májusában az európai parlamenti választások után alakítanak ki, (a Juncker-bizottsággal ellentétben) kész tények elé állításával nem próbálja tovább bővíteni hatáskörét, és visszatér az érvényes európai szerződések szigorú betartásához. Más szóval, a jövőbeni Európai Bizottság és a következő Európai Parlament visszatérhet a jogállamiság és a demokrácia elveinek az Európai Unió szintjén való betartásához, amit már évek óta szorgalmaz Lengyelország és a Visegrádi Csoport többi országa.
Olivier Bault
_______________
[1] A C‑619/18. sz. ügyben a Bíróság Elnökének gyorsított eljárásban történő 2018. november 15-i végzése.
[2] Lásd az EB első, 2016. július 27-i ajánlását (http://europa.eu/rapid/press-release_IP-16-2643_en.htm) és második, 2016. december 21-i ajánlását (http://europa.eu/rapid/press-release_IP-16-4476_en.htm)
[3] Lásd az EB harmadik, 2017. július 26-i ajánlását (http://europa.eu/rapid/press-release_IP-17-2161_hu.htm)
[4] Lásd az EB negyedik, 2017. december 20-i ajánlását (https://ec.europa.eu/poland/news/171220_rule_of_law_pl)
[5] Az Európai Parlament 2018. március 1-i sajtóközleménye (http://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room/20180226IPR98615/lengyel-jogallamisag-az-ep-tamogatja-a-fellepest)
[6] https://platforma.org/program/platforma-dla-europy-i-swiata
[7] https://platforma.org/program/platforma-dla-europy-i-swiata
[8] Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński arról beszéltek 2016 szeptemberében Krynicában, a Gazdasági fórumon folytatott vita során, hogy Európának szüksége van „kultúrális ellenforradalomra”. (https://wpolityce.pl/polityka/307451-polska-i-wegry-oglaszaja-kontrrewolucje-kulturalna-debata-kaczynski-orban-w-krynicy).