​

Tisztelt Elnök Urak, Hölgyeim és Uraim, drága lengyel és magyar Barátaim!

Mindenekelőtt szeretném megköszönni Marek Kuchciński és Stanisław Karczewski elnök uraknak a meghívást erre az ünnepi eseményre. Ez számomra nagy megtiszteltetés.

És most elnézést kell kérnem egy kis kitérőért.

1976-90 között házasság révén Lengyelországban éltem. Ugyanazt a kenyeret ettem, ugyanazt a vizet – és tüzes vizet – ittam, mint a lengyelek. Tanúja voltam a kommunizmus utolsó másfél évtizedének ebben, a második hazámnak tartott csodálatos országban, és lévén olyan valaki, akit némi írói vénával is megáldott az Isten, naplókat, feljegyzéseket vezettem. Ezen „emlékiratokból” készült válogatás nemrég könyv alakjában megjelent. Az ünnepi alkalomból az 1989-es feljegyzéseimet szívesen megosztanám Önökkel, de egyelőre ez lehetetlen. Szerénytelenül reménykedem benne, hogy ez a munka megjelenik lengyelül is. Egyelőre azonban arra kérem Elnök Urakat, hogy fogadjanak el tőlem egy-egy eredeti példányt…

(Könyvek átadása)

Nos, Ryszard Legutko professzor egyik 2005-ös karcolatában megjegyezte: „A népköztársasági rendszerben van valami vámpír-szerű. Ugyan már számtalanszor eltemették, ám ő még mindig él és jelzi jelenlétét. Minden jel szerint az a nyírfacövek, amit, ha beleütünk, örökre eltüntethetné, még nem faragtatott ki”. Legutko professzor szavai sajnos a mai napig aktuálisak.

A kommunizmus, legalábbis a nyugati civilizáció felfogásában lezárt fejezet, elnyelte a múlt, porrá omlott – ezt halljuk, miközben továbbra is fennállnak kommunista rezsimek Kínában, Észak-Koreában, Kubában. Ez lenne a teljesen lezárt fejezet? A történelem ítélőszéke kimondta az ítéletet, s innentől fogva nem kell sem elszámoltatással, sem figyelmeztetésekkel foglalkozni, harcolni ellene pedig végképp nem szükséges. S halljuk azt is, hogy a társadalmat nem érdekli a kommunista bűnösök felelősségre vonása. A fő érvek egyike, hogy lám, több helyütt, így Lengyelországban és Magyarországon is, pár évvel a rendszerváltoztatás után a társadalom szabad választásokon visszaszavazta a hatalomba a volt kommunistákat. A mi ellenérvünk: mivel a bűntettekért elmaradt a büntetés, az tragikusan deformálja a társadalom moralitását – ennek következményei beláthatatlanok lehetnek.

Napjainkban, amikor láthatjuk, miként bábozódnak át az Internacionálé szavai, s jelennek meg egy másik lobogó, nevezetesen a globalizmus eszméje alatt, különösen fontos, hogy odafigyeljünk erre. Az induló mindannyiunk által ismert lengyel fordítása azonban nem adja vissza a francia eredeti pontos szövegét – a magyar igen – amely így hangzik: „Ez a harc lesz a végső, / Csak összefogni hát, / és nemzetközivé lesz / holnapra a világ!” Hát, legyünk észnél, újként jön vissza a régi!

Barátaim, nem szabad megengednünk ezt! A vámpírként feléledő új Internacionálé helyett inkább énekeljük Młynarski klasszikusát: „Ma ne legyen más gondunk, / csak tegyük a dolgunk!”

Köszönöm, hogy meghallgattak.

*

”

Attila Szalai

*