Verseket fordítani nem könnyű. A költői nyelvezet – amely rímelő, vagy még ritmikus is, mint az ókori hexameterek esetében – rengeteg olyan kis nüánszot, rejtett tartalmat hordozhat magában, amilyeneket prózai alkotásokban nem találunk. Különösen nehéz más nyelvre átültetni a romantikus verseket, amelyek alapvetően az érzelmekre támaszkodnak, és a szavak erejével lelkünk legmélyebb részeire hatnak. Annál nagyobb elismerés jár Jerzy Snopek professzornak, hogy közelebb hozta Petőfi Sándor költészetét a lengyel olvasókhoz.
A magyar romantika legnagyobb, és a magyar költészet egyik legnagyobb alakja a lengyelek számára még mindig csak kevéssé ismert. Azt mondani róla, hogy egyszerre volt Mickiewicz, Kozieltuski és Jakub Jasiński, nem elégséges. Petőfi csillaga fényesen ragyogott a magyar rónák felett, de gyorsan ki is hunyt a magyarok számára tragikus 1849-es évben, a szabadságharc bukásának évében. A költő alig 27 éves volt halálakor. A Biały Kruk kiadónak és Snopek professzor munkájának köszönhetően a lengyel olvasóknak lehetőségük lesz közelebbről is megismerkedniük a magyar romantika kiemelkedő képviselőjével. Az ebben az évben megjelent „Lant és kard” Petőfi lefordított munkásságának gazdag gyűjteményét tartalmazza, valamint egy bevezetést és egy utószót, amelyek a kor európai és magyar történelmének hátterében mutatják be a költő alakját. Találunk egy lengyel szálat is. A magyar szabadságharc során létrejött egy erdélyi felkelő hadsereg, amelynek parancsnokságát Bem József lengyel tábornokra bízták. Bem rövidesen számos sikert ért el, visszaadva szinte teljes Erdélyt a felkelőknek. Egyik segédtisztje Petőfi Sándor lett. A fiatal költő óriási tisztelettel, szinte imádattal tekintett az idős hadvezérre, aki győzelemre vezette a felkelőket. „Az erdélyi hadsereg” című vers ennek a tiszteletnek és a magyar ügy sikerébe vetett mély hitnek a kifejeződése. Ez csak egy példája a költő számos, az 1848-49-es magyar szabadságharccal összefüggő alkotásainak. Végül Petőfit az Erdélyben, Segesvárnál vívott tragikus csatában érte a halál. A halál, amelyre úgy tűnik, felkészítette saját magát és verseinek olvasóit is. Érezte, hogy fiatalon fog meghalni a csatatéren, amit a honfitársaira hagy, az pedig a költészete. Petőfi költészete nemcsak a magyarokat nyűgözi le. Már a 19. században más nemzetek is elismerték. A brit diplomata és fordító, John Bowring azt írta róla, hogy „Petőfi a világ legnagyobb lírikusa. Szerintem ő sokkal jobban megtestesíti a magyarság lelkületét, mint bármelyik költő a saját népéét.”
A magyar romantikus költő versei Lengyelországban is jó fogadtatásban részesülnek immár 170 éve. Már a 19. század 50-es éveiben fordították Petőfit először ismeretlen költők, feltehetőleg a magyarországi lengyel légió veteránjai. Később Władysław Sabowski, Stanisław Rossowski és Seweryna Duchińska is fordította a költőt. A 20. században a magyar költő életműve újabb fordításokat, illetve irodalomtörténeti feldolgozásokat élt meg. A Biały Kruk kiadó magyar sorozatának legújabb könyve ismét lehetőséget nyújt a Lengyelországban legismertebb magyar költő életének és alkotásainak megismeréséhez.
„Lant és Kard” Biały Kruk 2019
Marcin Bąk