Kornel Morawiecki (1941-2019) fizikus, ellenzéki aktivista, volt politikai fogoly, a független Lengyelországért küzdő politikus.
1943 május 3-án született Varsóban, itt végezte az általános és középiskoláit is. Egyetemi tanulmányait a Wrocławi Egyetem Fizika Tanszékén kezdte meg, ahol doktori fokozatot szerzett kvantumtérelméletből. Kezdetben ugyanitt tanított, majd 1973-at követően a Wrocławi Műszaki Egyetem előadója lett.
Hazafias szellemben nevelkedett, már fiatalon bekapcsolódott a kommunista vezetés elleni tevékenységbe. 1968-ban részt vett a Wrocławi Műszaki Egyetem diáktüntetésein, és részt vett a ’68-as csehszlovákiai bevonulás elleni demonstráción is. A hetvenes években földalatti újságot szerkesztett Alsó-Sziléziában. Ő volt a Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet szilézai küldöttje az szervezet I. Országos Gyűlésén.
A hadiállapot bevezetésekor elkerülte a letartóztatást, és az illegalitásban kezdett dolgozni. 1982-ben alakította meg a Harcoló Szolidaritást, elutasítva bármiféle kompromisszumot az országot irányító kommunista párttal. 1987-ben letartóztatta a Biztonsági Szolgálat, többek közt a Varsó Mokotów kerületének börtönében tartották fogva. 1988-ban még a peres eljárás előtt elhagyta az országot, és bár vissza szeretett volna térni, kiutasították. A következő évben visszatért és egészen 1990-ig rejtőzködve tartózkodott az országban.
Igen szkeptikusan viszonyult a Kerekasztal, illetve az ellenzék egy részének a kommunistákkal kötött megállapodása alapján bekövetkezett rendszerváltozás eszméjéhez. A kilencvenes évek során mindvégig igyekezett másfajta államműködési modellt létrehozni. A történelem csak évekkel később igazolta őt, és Lengyelország is abba az irányba fordult, amelyet ő vázolt fel munkáiban. A 2015-ös parlamenti választásokat követően a Kukiz’15 Mozgalom képviselőjeként alsóházi mandátumot szerzett, Andrzej Duda köztársasági elnök pedig a Szejm korelnökévé avatta.
2019. március 10-én Orbán Viktor miniszterelnök Magyar Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetésben részesítette. Laudációjában a következő gondolatok hangzottak el:
Az 1984-85-ös tanévben a közép-európai ellenállási mozgalmak történetéről tanultunk, ilyen félhivatalos oktatási keretben, a szakkollégiumunkban, és ott a Szolidaritásról is tanultunk. Én ott olvashattam először az Ön nevét, és ott hallottam először a Harcoló Szolidaritásról is. Örülök, hogy most a tananyagommal élőben is találkozhatok. Kérdeztem a tanáromat akkor, hogy olyan sokszínű a lengyel Szolidaritás ellenállása, sok irányzat van benne, mégis melyik az, amelyik leginkább közel van hozzánk? És akkor azt mondta a tanárom: „Morawiecki, ő a mi emberünk.”(…)Mi, magyar fiatalok Önökre figyeltünk. Amikor saját szervezetünket később létrehoztuk, nekünk is el kellett dönteni, mennyire legyünk radikálisak, és mi úgy határoztunk, hogy olyan radikálisak leszünk, mint Ön és az Ön által vezetett szervezet. Mert aki falakat akar bontani, annak előbb el kell menni a falig. (…) személyesen Önnek is köszönhetően a bátor cselekvésnek és a tiszta beszédnek ez a kultúrája máig létezik Lengyelországban, és valami megmaradt belőle Magyarországon is.
Mateusz Morawiecki miniszterelnök apja. Tevékenységéért legutóbb Andrzej Duda köztársasági elnök tüntette ki a Fehér Sas Érdemrenddel.
Az elmúlt hónapokban daganatos betegséggel küzdött, de életkedvét és nyugalmát mindvégig megőrizte, ebben hite, és családja támogatása segítette. 2019. szeptember 30-án távozott közülünk.