Egy héttel a parlamenti választások után a médiumok a politikai tárgyalásokról és harcokról cikkeznek az ellenzéki táborban csakúgy, mint a győztes Egyesült Jobboldal táborán belül is. Az újságok ugyanis egybehangzóan azt jósolják, hogy a jobboldal által megnyert választások egyáltalán nem jelentenek négy könnyű évet a Jog és Igazságosság (PiS) számára.

 

Politika és nem csak

 

A „Dziennik Gazeta Prawna” (DGP) hétfői kiadásának címlapra került írása az egyik olyan nehézségre hívja fel a figyelmet, amellyel a Jog és Igazságosság kormányának a következő ciklusban szembe kell néznie. „A kiegyensúlyozott költségvetés ötletét valószínűleg jobb időkre kell halasztani” – jósolják a „DGP” újságírói. Amint az újság emlékeztet rá, a 2020. évi költségvetés tervezete „a PiS-kormányok előző ciklusaiban folytatott pénzügyi politika megkoronázása” lenne. „1989 óta először fordult elő, hogy a tervezetben a kiadásokat egyensúlyba hozták a bevételekkel. A két előirányzat egyenként 429,53 milliárd złotyra rúgott” – idézik fel az újságírók, elmagyarázva egyúttal, hogy ez a terv miért tűnik nehezen megvalósíthatónak.

 

A „Rzeczpospolita” viszont az új kormány megalakításával kapcsolatos munkálatokról ír. „Az Egyesült Jobboldal táborában folynak az egyeztetések az új kormányzati és politikai konstrukció kialakítására vonatkozóan” – írja a napilap. Az „Épülőben az új kormány” című írásában a szerző azt jósolja, hogy a változások a kormányban „inkább az evolúcióra, mint a revolúcióra hasonlítanak majd”, új miniszterek pedig az energetikával, az infrastruktúrával és a környezetvédelemmel foglalkozó tárcák élén jelenhetnek meg.

 

A „Rzeczpospolita” felidézi azt a közelgő vitatott akciót is, amelyet balos körök népszerűsítenek az iskolákban. A „Szivárványos Péntekről” van szó, amelyet néhány éve rendez az LGBT közösségeket népszerűsítő Kampány a Homofóbia Ellen elnevezésű szervezet. A szervezők szerint az akció azt a célt szolgálja, hogy mutassunk „szolidaritást a nem heteronormatív személyekkel”. „Az iskolában az ilyen tevékenységnek összhangban kell lennie a megelőzést célzó nevelési tervvel. Ezt a tanári kar és a szülői kar közösen alakítja ki. – A szülőknek a közoktatási törvénnyel összhangban joguk van dönteni arról, hogy milyen nevelési tartalmakat adnak át gyermekeiknek az iskolában – mondja a Nemzeti Oktatási Minisztérium szóvivője, Anna Ostrowska” – olvassuk a „Rzeczpospolitában”.

 

A „Gazeta Wyborczában” ellenben a „Stop a pedofíliának” nevezetű törvényt érintő vitáról olvashatunk. A törvényjavaslat előirányozza a büntetések szigorítását azokkal szemben, akik népszerűsítik vagy dicsőítik a gyermekek nemi érintkezését. A „Wyborcza” elmondása szerint egyes körök attól tartanak, hogy a törvény alapján büntethetik a szexuális felvilágosítást célzó foglalkozások vezetőit is, sőt a médiumok képviselőit és a témával foglalkozó orvosokat is. Ezekért a hipotetikus büntetésekért balos körök az egyházat hibáztatják, holott az egyház nem is kezdeményezője a törvényjavaslatnak. Az írásban idézik is a Lengyel Püspöki Kari Konferencia szóvivőjének, Paweł Rytel-Andrianik atyának a nyilatkozatát, aki hangsúlyozza, hogy „az egyház nem ellenzi a felelős szexuális felvilágosítást”.

 

A PiS „felsrófolt rekordja”

 

A kormány közeli „Sieci” hetilap címlapsztorijában előrejelzést ad, „mit fog tenni Kaczyński” (a kormányzó párt elnöke) a megnyert választások után. „Jarosław Kaczyński formációja diadala (...) igazi történelmi dimenzióval bír. Négy évnyi többfrontos harc után, ennyire sok megvalósított reform után illetve négy évnyi valóban dühödt golyózápor után a PiS 2.340.248 szavazattal többet szerzett, mint négy évvel korábban, mégpedig egy valódi népszavazás formájában: ki van a PiS mellett, ki ellene. (…) Az ütközetet, amelyben az ellenzék bevetette a békeidőkből ismert összes lehetséges polgárháborús eszközt (tömegtüntetések, zavargási kísérletek, a parlament elfoglalása, az élet egész területeit megbénító sztrájkok, külföldi nyomásgyakorlás, állandó propagandaössztűz, megfélemlítés, kirekesztés, precíziós támadások a vezetők ellen, bizonyos értelemben a legnagyobb tekintélynek örvendő díjak is), a PiS nyerte meg” – hangsúlyozza a hetilap főszerkesztője, Jacek Karnowski. 

 

Arról, „mi lesz az ellenzékkel a jövőben”, Konrad Kołodziejski teszi fel a kérdést a „Sieci” hasábjain, aki elemzi a kormányzó párt politikai ellenfeleinek helyzetét. „A választások után a Polgári Platformnak (PO) teljesen új fenyegetésekre kell reagálnia. Most már nem csak a PiS van, amellyel szemben elég volt egyszerűen PiS-ellenesnek lenni, mert ennek a taktikának a PSL-lel (Lengyel Néppárt) és a formálisan szövetséges Baloldallal szemben nincs értelme. Hosszú évek után először használni kell majd a fejeket is, és el kell gondolkodni a párt programján, prioritásokat kell megjelölni, vagyis ki kell tűnni a szoros versengésben. Ebben a pillanatban csak kételkedni lehet, van-e a Platformában elég dinamizmus, hogy szembeszálljon ezzel a kihívással” – fejtegeti Kołodziejski. A szerző a továbbiakban hangsúlyozza, hogy „a döntő momentum, a parlamenti választások sajátos beteljesedése a jövő évi elnökválasztás lesz”.

 

Ezen a héten „Lehetnek a ti gyerekeitek is” címmel olyan írást is találunk, amelyben a szerző azt a témát érinti, milyen veszélyek leselkednek a gyerekekre az interneten. „13 évvel ezelőtt a gimnazista Ania felakasztja magát otthon az ugrókötélre. Ő az internetes presszió nagy visszhangot kiváltó első áldozata. A kibererőszaké, amellyel szemben a fiatalok ma is magukra maradnak. A statisztikák rémisztőek: minden tízedik lengyel serdülő megpróbálta megölni magát” – ismerteti az újságírónő. „A felnőttek gyakran nem értik vagy bagatellizálják annak fontosságát, amelyet a fiatalok a hálón, a csoportban való működésüknek tulajdonítanak. Ma a kibertérben azonosulnak a fiatalok másokkal, a kibertérben kötnek kapcsolatokat, a kibertér válik az egyes számú világukká. A mindenükké. Ebbe a világba a fiatalok teljesen védtelenül lépnek be” – számol be Jolanta Gajda-Zadworna.

 

Az Elmélkedés Kamarája vagy a Zavargások Kamarája?

 

A szintén jobboldali „Do Rzeczy” hetilap a saját heti témáját az október 13-ai választásoknak szentelte. „A legvalószínűbb forgatókönyv az lesz, amit a Twitteren sugalltak – az ellenzék az Elmélkedés Kamaráját a Zavargások Kamarájává változtatja” – írja „A Szenátust a küllők közé” című cikkben Rafał Ziemkiewicz. A publicista azt elemzi, hogy a Szejmben és a Szenátusban eddig többségben lévő PiS hogyan boldogul abban a helyzetben, amikor elveszíti hatalmát a felsőházban. ”Az ellenzéknek (...) kétségbeesetten szüksége van a sikerre. Érezzük bele magunkat abba pszichológiai helyzetbe, amellyel most az »ellenzéki politikacsinálóknak« kell szembenézniük. A PiS 2,3 millió szavazattal többet szerzett, és megőrizte önálló többségét abban a számára szélsőségesen kedvezőtlen helyzetben, amikor mind az öt induló párt bejutott a Szejmbe (...). Az egész PiS-ellenes koalícióból egyedül a PSL a nyertes, amelynek arculatilag jót tett, hogy elhatárolódott mind a baloldali, mind a PiS-ellenes radikalizmustól. Ráadásul 1,2 millió szavazat a PiS-től jobbra került, a Konföderációhoz (...). A kép teljessé tétele érdekében tegyük hozzá, hogy alig több mint félévvel az elnökválasztás előtt az ellenzéknek nincs jó jelöltje, és nehéz elképzelni, hogy fogja őt kiválasztani, ha legnagyobb pártja a választások utáni görcsös vonaglás és a vezetésért folyó harcok időszakába lép, és ez hosszú hónapokra megbéníthatja. Ebben a tájképben az a tény, hogy a PiS elvesztette a többségét a Szenátusban és már nem tudja az eddigi elegáns nemtörődömséggel »szavazógépként« használni, az egyetlen világos pont, az egyetlen siker” – hangsúlyozza Ziemkiewicz.

 

Wojciech Wybranowski viszont a Konföderáció sorsát mérlegeli – az újonnan megalakult, szélsőségesen jobboldali pártét, amely először jutott be a Szejmbe. „Kevesen adtak nekik esélyt a sikerre, maguk a konföderációs politikusok is egészen végig féltek a kiábrándulástól” – érzékelteti az újságíró. „De milyen ötlete lesz a parlamenti tevékenységre a 11 fős frakció aktivistáinak?Minden jel arra mutat, hogy igyekezni fognak különbözni a PO köré tömörülő széles PiS-ellenes tábortól, de az ő részükről sem számíthat különös jóindulatra a kormányzó párt” – véli Wybranowski.

 

A „Szegénység kívánságra” című cikkben Jakuz Woziński az idei közgazdasági Nobel-díjasokról ír, „akik kutatásaikkal kimutatták a kényelmetlen igazságot a világ legszegényebb országainak nyújtott segítségről”. „Amióta 1969-ben odaítélték az első közgazdasági Nobel-díjat, főleg olyan tudósok kapták, akik a pénzügyi piacok működésével vagy monetáris kérdésekkel foglalkoztak. Az idei kitüntetettek kivételt képeznek, mivel a fejlődés közgazdaságtanát képviselik. Ez a tudományág nem alkot bonyolult matematikai modelleket, de nagyon praktikus dimenziója van, és igyekszik egyszerű kísérletek segítségével válaszolni arra a kérdésre, hogy egyes társadalmak miért nem képesek kilábalni a szegénységből” – magyarázza az újságíró.

 

„Kezdődik az elnökválasztási kampány”

 

Mindeközben a kormány közeli „Gazeta Polska” (GP) azokról a küzdelmekről ír, amelyek Andrzej Duda elnökre várnak a jövő évi elnökválasztáson. A „Fegyverbe! Kezdődik az elnökválasztási kampány” című írásában Piotr Lisiewicz hangsúlyozza, könnyebbséget jelent Andrzej Duda számára, hogy nem lesz vele szemben hozzáértő ellenjelölt. „A harci akarat – az a tulajdonság, amelyet a legnagyobbra értékelnek a játékosban a focitudósítók, a politikában is felbecsülhetetlen érték. A függetlenségpárti tábornak a választási kampányt már a győztes parlamenti választások napján el kell kezdenie. Az elnökválasztás elméletileg a PiS számára lehet a legnehezebb, mert a párt jelöltjének több mint 50 százalékot kell kapnia az esetleges második fordulóban. De ütőkártyáink Andrzej Duda elnök legfrissebb közvélemény-kutatási eredményei és a soron következő ellenzéki »jelöltek jelöltjeinek« kompromittálódása” – fejtegeti Lisiewicz. Az újságíró hangsúlyozza, hogy a jelenlegi elnököt segíti az ország jó helyzete is, amelynek következtében az emberek nem hajlanak arra, hogy leváltsák a kormányzó elitet.

 

Szintén a „GP” hasábjain a külpolitikai rovat vezetője, Maciej Kożuszek elemzi az Európai Bizottság helyzetét, amely nem kezdi meg munkáját a tervezett időpontban. A gond azonban nem a lengyel jelölt, Janusz Wojciechowski, akit az ismételt meghallgatás után elfogadtak. „A Janusz Wojciechowski agrárbiztosi jelölése körüli játszma csak egy része Ursula Von der Leyen gondjainak az új Európai Bizottság létrehozása során. Nem annyira Lengyelország megbüntetéséről volt szó, mint inkább az EU-ban jelen lévő különböző erők belső harcáról. Ez pedig még sokáig el fog tartani” – írja Kożuszek. Az újságíró fejtegetése szerint mivel az Európai Parlament nem fogadta el Franciaország, Magyarország és Románia biztosi jelöltjét, az egész folyamat nem zárul le egyhamar. „Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Franciaországnak és Magyarországnak nem túl sürgős, hogy új jelölteket nevezzen meg, Romániában pedig még bonyolultabb és homályosabb a helyzet, mivel ott éppen megbukott a kormány, és nemigen tudni, kinek kellene megnevezni az új jelöltet” – számol be Kożuszek.

 

Az ellenzék Andrzej Dudával szemben

 

A „Wprost” hetilapban is találunk választás utáni elemzéseket, amelyek a PiS által megnyert választások és a közelgő elnökválasztás témája körül forognak. – Jó megoldás az amerikai mintájú előválasztás volna az ellenzéki oldalon. Ennek köszönhetően az ellenzék határozhatná meg a narratívát. Az év végéig ki kellene választanunk a közös jelöltet – magyarázza a „Wprost” újságírónőivel folytatott beszélgetés során a Lengyel Néppárt vezetője, Władysław Kosiniak-Kamysz. Az ellenzék terveire vonatkozó kérdésre válaszolva a politikus hangsúlyozza, hogy az ellenzék által támogatott közös jelöltnek a mai politikai garnitúrán kívülről kell jönnie.

 

Közvetlenebbül nyilatkozik a Szenátus alelnöke, Bogdan Borusewicz, aki a hetilap hasábjain megjelent interjújában egyenesen azt állítja, hogy az ellenzék közös jelöltjeként Donald Tusk volt miniszterelnöknek, az Európai Tanács jelenlegi elnökének kell indulnia. A politikus magyarázata szerint ugyanis Tusknak van a legnagyobb esélye arra, hogy nyerjen. – Remélem, hogy így dönt. Elnöksége nagy és erős támaszt nyújtana nekünk, ne felejtsük el, az elnök a Szenátussal együtt népszavazásokat rendelhet el. Ez az intézmény nagy esélyt nyújtana az ellenzék számára – fejti ki Borusewicz.

 

„A fordulat kulisszái”

 

A legnagyobb ellenzéki formáció vezére elleni merényletről számol be a „Newsweek” címlapjára került írásában Renata Grochal. „Ezek a választások előválasztásokat csináltak nekünk a pártban. Nem véletlen, hogy Grzegorz Schetyna a bázisának számító Wrocławban vesztett a PiS harmadik vonalbeli parlamenti képviselőjével szemben – mondja nekem a PO ismert parlamenti képviselője – számol be az újságírónő.

 

A „Sorry, Grzegorz” című cikkben Grochal a PO struktúráiban végbemenő lázadásról és a politikusok egy része által követelt „nemzedékváltásról” ír. „Nehéz megmondani, milyen támogatásra számíthatnak a fiatalok. Biztosan az ő oldalukon van Donald Tusk, aki – ahogy Brüsszelből hallani – szintén úgy véli, hogy a Platform vezetőségét le kell váltani, mert Schetynával a párt már csak korhadni fog, mint az SLD (Baloldali Demokratikus Szövetség) a 2015-ös választási vereség után” – emeli ki az újságírónő.

 

A „Polityka” Tokarczuk sikeréről

 

Bár a baloldali „Polityka” hetilap szintén ír az ellenzék és a kormányzó tábor politikai küzdelmeiről, a lapszám témájául a lengyel írónő, Olga Tokarczuk sikerét választotta. Tokarczuk két héttel ezelőtt kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

 

„A 2019. október 10-ei dátumra úgy emlékezünk, mint az öröm kirobbanására, amelyre az utóbbi időben Lengyelországban nincs sok okunk. Ki feltételezte volna, hogy egy nemzedéken belül három Nobel-díjasunk is lesz – Czesław Miłosz (1980), Wisława Szymborska (1996) és most Olga Tokarczuk” – emeli ki Justyna Sobolewska, aki a továbbiakban így jellemzi a kitüntetett írónő munkásságát: „Nem teremt utópiát, megfontolt megfigyelője a káosz időszakának, mértéket vesz a különféle eszmékről, hogy a megszokottól eltérő szemszögből pillantsunk a világra. Komolyan veszi olvasóit, de a vallási nyugtalanságokkal küzdő hőseit is. Ezeket az alakokat, akik az élet sötét matériájába burkolóznak és valaki elvesztését követően szenvednek, az elbeszélő megértő pillantása öleli át. Azt is megmutatja, hogy nincs sürgősebb, mint a fény akár eredménytelen állandó keresése. A Nobel-díj éppen az ilyen irodalom elismerését fejezi ki”.

 

A lapszámban cikket találunk a rendőrség iskolai látogatásairól is, amelyek sok helyen már a mindennapok részévé váltak. „Évtizedeken át az az íratlan szabály volt érvényben, hogy gyerekekre nem hívjuk ki a rendőrséget. Ugyanúgy, ahogy ki vannak véve a törvény hatálya alól, és még súlyos bűncselekmények esetén sem felelnek úgy, mint a felnőttek, a társadalmi tapintat azt parancsolta, hogy védjük meg a gyerekeket az egyenruhások látványától. Az általános intuíció azt sugallta, és ezt kétségtelenül kutatások is megerősítik, hogy az egyenruha látványa különös reakciókat vált ki az emberben – és ez alól a szabály alól a gyerekek sem kivételek. Ez egy kicsit olyan, mint a riadó a test összes sejtjében: az ember hajlamosabb alárendelni magát, végrehajtani az utasítást (…). Ezt a stresszt akartuk a gyerekeknek megspórolni” – fejtegeti a „Gumibot a tanulónak” című írás szerzője. Martyna Bunda a továbbiakban leírja, mi változott meg, és miért döntenek az igazgatók és a tanárok egyre gyakrabban úgy, hogy a tanulókkal vagy a tanulók között kirobbant konfliktusok esetén az egyenruhások segítségét kérik. „Egyre több olyan eset van, amellyel az iskolák nem boldogulnak. A 2018-ban előfordult több mint 7,6 ezer hasonló incidens valamivel kevesebb, mint 2017-ben, de 5 ezerrel több, mint a 2000-es évek elején. A médiumokat éppen bejárta egy Myślenicében történt eset: egy feldühödött 12 éves fiú fojtogatta lány osztálytársát, aki eszméletét vesztette. Korábban voltak tizenöt éves fiúk, akik brutálisan összeverekedtek Lublinban (és volt több ilyen hasonló eset, amely nem kapott nagy nyilvánosságot), Koninban az iskolai vécében megtámadtak egy 14 éves lányt, az eset majdnem halállal végződött” – sorolja a szerző a tragikus történeteket.

 

Készítette: Zofia Magdziak